Ismét Luxemburg a világelső az egy főre jutó GDP alapján; a második helyen Svájc, a harmadikon pedig Japán áll. A három éllovas közötti távolság jelentősen csökkent, a negyedik viszont – a tavalyi Dánia helyett most Norvégia – az 1994. évinél nagyobb távolsággal következik utánuk. Németország átvette a hatodik helyet az Egyesült Államoktól, míg Szingapúr és Franciaország újból a tíz leggazdagabb ország között szerepel, kiszorítva Izlandot és Svédországot, amelyek a 12., illetve 14. helyre csúsztak vissza. Ellentétben az 1994. évvel, az egy főre jutó jövedelem a tíz élenjáró ország egyikében sem esett vissza, a legszegényebb országok csoportjában viszont kettő – Etiópia és Csád – még szegényebb lett. Összehasonlítva: 1994-ben öt állam járt így ebben a körben.
Az egy főre jutó jövedelem valamennyi ország átlagát tekintve már a második egymást követő évben nőtt, éspedig 280 dollárral, 4880 dollárra. A 63 legszegényebb ország – 3,18 milliárd lakossal – 430 dolláros egy főre jutó átlagos jövedelmet ért el. Ezzel szemben az 51 leggazdagabb ország csoportja – 903 millió lakossal – 24 930 dolláros, a legszegényebbekénél 58-szor nagyobb értéket mutat fel. (1994-ben ez a szorzó 62-szeres volt.) A közepes jövedelmi kategóriába tartozó 65 ország – 1,53 milliárd lakossal – 1670 dollár egy főre jutó évi átlagos jövedelmet produkált.
A jóléti szakadék némileg enyhül, ha az abszolút dollárértéket vásárlóerő-paritásra (PPP – Purchase Price Parity) számítjuk át. Mozambikban, mely az egy főre jutó 80 dollár jövedelemmel a skála legalján helyezkedik el, egy dollár helyi vásárlóereje több mint tízszer haladja meg az egyesült államokbelit, és Nepálban ez a tényező hatszoros. Svájcban éppen megfordítva: a magas árak a dollár vásárlóerejét alig 64 centre csökkentik (1994-ben még 66 cent volt). Svájcnál Luxemburg is jobb helyzetben van, rosszabbul csak Japán áll a dollár alig 56 centes vásárlóerő-paritásával. Mégis mind Svájc, mind pedig Japán vásárlóerő-paritás szerint számítva is egy fokkal előbbre léptek a ranglétrán: a harmadik, illetve ötödik helyre. Az USA ismét a második helyet foglalta el, Kuvait pedig negyedik lett (előző évben harmadik).
A leggazdagabb országok közül Svájc mutatja a legkisebb reál GDP-növekedést az utolsó tíz évben: átlagosan csak évi 0,2 százalékot. Összehasonlítva: Luxemburgban ez 1,0, az USA-ban 1,4, Japánban 2,9 és Szingapúrban 6,2 százalék. A tízéves időszak alatt a GDP legnagyobb átlagos növekedését 8,4 százalékkal Thaiföld érte el, Kína (8,0 százalék), Dél-Korea (7,6 százalék), a Maldív-szigetek (6,7 százalék) és Chile (6,1 százalék) előtt. A tíz legszegényebb ország közül csak ötnél van pozitív GDP-növekedési ráta: nevezetesen Mozambikban (0,9 százalék), Sierra Leonéban (3,4 százalék), Nepálban (2,4 százalék), Tanzániában (0,9 százalék) és Csádban (0,5 százalék). Ezzel szemben Ruanda gazdasága évente 5 százalékkal zsugorodik, Zaire-é pedig 8,5 százalékkal. A tíz év átlagában kétszámjegyű visszaesési rátát mutat fel az egykori szovjet köztársaságok legtöbbje, míg az orosz GDP mínusz-rátája 5,1 százalékot tesz ki.
Az Atlasszal első ízben együtt publikált A világ fejlődési mutatói 1997 (World Development Indicators 1997.) című Világbank-tanulmány 75 táblázatban foglalja össze a népesség alakulására, összetételére és életminőségére vonatkozó adatokat 209 olyan országban, amelynek lakossága meghaladja a harmincezer főt. 148 olyan országnál, ahol a lakosság száma 1 millió felett van, emellett a környezet, az oktatás, az egészségügy, a munkapiac, a termelés, a gazdasági struktúra, a kereskedelem és az adózás részletes adatait is közlik. James Wolfensohn, a Világbank elnöke az új publikációt “az ismeretek feldolgozása és közlése terén a globális partnerkapcsolat mintapéldájának” nevezte. Márpedig az “ismeret” a fejlődés egyik fontos tényezője, és a Világbank Wolfenshon szerint ebben a tekintetben egyre fontosabb szerepet fog játszani: az “ismeret-bank” (Knowledge Bank) szerepét. A Világbank alapjában véve abból indul ki, hogy a “World Development Indicators” a gazdaságpolitikai siker mércéjévé fog válni.