Fleischer Tamás, a Világgazdasági Kutató Intézet (VKI) szakértője szerint a magyar autóút-hálózat Európa-érettsége nem elsősorban attól függ, hogy hány kilométer autópálya épül. A fő kérdés az, hogy a közúthálózat minősége a mai állapothoz képest javul-e vagy romlik. Ennek a hálózatnak a tönkremenetele sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint ha nem építik meg az autópályákat. Fleischer Tamás úgy véli: a visegrádi-országokon belüli észak-déli autópályák építése méltánytalanul háttérbe szorul, az érintett kormányok csak a kelet-nyugati fejlesztéseket erőltetik. A magyar autópálya-hálózat szerkezetével kapcsolatban a kutató annak a véleményének adott hangot, hogy az “megismétli” a vasút- és a főúthálózat struktúráját: a főváros-centrikusság még szembeötlőbb lesz. További kritikai észrevétel, hogy a hazai autópályák jó része kapacitáspótlást szolgál: főút helyett az adott szakaszon csak autópálya található.
A magyarral összevethető CEFTA-országok autópálya-hálózata vegyes képet mutat.
Szlovákia az 1995 végi adat szerint 200 kilométer autópályával rendelkezik, ám ez egyelőre elkerüli a magyar határszakaszt. Ezen túlmenően még 650 kilométer építését tervezik 2005-ig. A lengyel autópálya-hálózat két fő eleme az észak-déli és a kelet-nyugati szakasz. Ez utóbbi a nagyobb forgalmú, de így is viszonylag alacsony terheltségű: csupán napi 15-20 ezer jármű halad át rajta. A cseh hálózat a magyarhoz hasonlóan sugaras szerkezetű, középpontjában a fővárossal. A cseh és a szlovák autópályák is főleg koncessziós finanszírozásban épültek, használatukért a svájci rendszerhez hasonlóan egy évre szóló matricát kell vásárolni. Csehországban 400 koronát, Szlovákiában 1600 köbcentiméter alatt 200, afelett pedig 400 koronát kell fizetni. Lengyelországban egyelőre nincs fizetős autópálya.