A nemrégiben kialakított autópálya-építési koncepció 312,8 milliárd forint elköltésével számol. Ebből 238,3 állami pénz, a fennmaradó 74,5 milliárd pedig a koncessziós társaságoktól, illetve egyéb forrásból várt összeg (Figyelő, 1997/19. szám). A kormány-előterjesztés lapunk birtokába került melléklete szerint 2000-ig folyó áron 10-15, 2001-től 2007-ig évente – 1997-es áron számolva – 23-24, 30-32, 34-35, 35-36, 29-30, 26-27, majd 2007-ben 25 milliárd forintot tennének ki a kifizetések. (A számok a határozati javaslatban szerepelnek, a kormány határozata e héten válik nyilvánossá.)
A KHVM a már nyilvánosságra került számokat – tehát azt az általa vázolt tendenciát, hogy minél távolabbi az időpont, annál többet terveznek elkülöníteni a program teljesítésére – úgy kommentálta, hogy a gazdaság jelenlegi teherbíró képessége most ennyit tesz lehetővé, ám a jövőben ez javulni fog. Ennek ellentmondani látszik az, hogy a keretszámok 2004-től láthatóan csökkennek. Ezt azonban a minisztériumban nem kívánták kommentálni. A koncepció szerint az 1998-tól a benzinár bizonyos százalékában megállapítandó Útalapot a forrásigények szerint kellene növelni, az infláción felül szigorúan a fogyasztási adó terhére. Lapunknak Miklós László, a Jövedéki Tanács elnöke elmondta: a módszer gyakorlatilag az inflációnak megfelelő hatósági árszabást jelent, noha az üzemanyag szabadáras termék. Az Útalap intézménye és ez a fajta százalékos kiszámítás szerinte adómegkerülésre sarkallja a vállalkozókat: a vevők az első belföldi értékesítésnél, illetve a behozatal során rendkívül alacsony összegről szóló számlát fognak kérni. Úgy véli, a legegyszerűbb az lenne, ha a benzinben az Útalap részét is fogyasztásiadó-tétellé változtatnák, és a megfelelő infrastrukturális változtatásokra minden évben a költségvetésből kellene a megfelelő kereteket elkülöníteni, például a fogyasztási adó egy bizonyos százalékában.