A két héttel ezelőtt még 126-os érték körül mozgó jen-dollár árfolyam múlt heti több mint 7 jenes zuhanása leginkább a japán gazdaság instabilitásával magyarázható. Az elmúlt egy esztendőben a japán deviza a dollárral szemben lényegében megállás nélkül gyengült. Igaz, eközben stabil maradt a kontinentális európai devizákkal szemben, ám a politikusok nemegyszer jen-problémáról beszéltek, attól tartva, hogy a japán bankrendszer problémái miatt a jen egyszer csak összeomlik.
A másik probléma abból fakadt, hogy újra növekedésnek indult a japán kereskedelmi mérleg többlete az Egyesült Államokkal szemben. A növekedés már hat hónapja tart, és elérte a 10-15 százalékos mértéket. Ugyanakkor az ázsiai szigetország teljes kereskedelmimérleg-többlete még nem vagy csak kismértékben növekszik, azaz a jen reáleffektív leértékelődésének még nincs szufficitnövelő hatása.
A jen gyengülésével kapcsolatban azonban az igazi probléma az volt, hogy az mindenki számára egyirányú játékká kezdett válni, és már senki sem hitt a japán devizában – ez pedig törvényszerűen kivívta a japán hatóságok ellenszenvét. Az amerikai és japán deviza közötti 5-5,25 százalékos kamatkülönbözet azonban szinte lehetetlenné tette azokat a kísérleteket, hogy a jen dollárral szembeni árfolyamesését megakadályozzák. További problémát jelent, hogy az elkövetkező egy évben legfeljebb 50 bázispontos japán kamatemelésre kell számítani, míg az USA-ban nem elképzelhetetlen 100 bázispontos kamatemelés sem. Azaz a kamatkülönbözet csökkenése semmiképpen sem várható, sőt egy 50 bázispontos japán kamatemelést a piac úgy ítélne meg, hogy továbbiak már nem lesznek, azaz a japán-amerikai kamatkülönbözet újra tágulni fog.
A japán hatóságok számára a gyengülési folyamat lassításának egyik lehetséges módja a kamatemelési várakozások állandó fenntartása, ami esetleg elbizonytalaníthatja az amerikai kötvények felé kacsingató japán befektetőket. A másik lehetőség az állandó riogatás az intervencióval, ami a spekulánsokat és a befektetőket profitrealizálásra ösztönzi, s így törvényszerűen a jen átmeneti erősödéséhez vezet. A dollár átmeneti árfolyamesésére a japán monetáris hatóságok nyilatkozatokkal, intervenciókkal még rá is segíthetnek, s így könnyen elő lehet idézni a zöldhasú tartós áresését. Pontosan ez történt május 5. és 9. között. A folyamatos profitrealizálás hatására a dollár jennel szembeni árfolyama előbb lassan, majd egyre gyorsuló ütemben csökkenni kezdett, sőt pénteken egy 4 jenes szabadesés következett be.
A kérdés ezek után az, hogy milyen szinten lehet újabb dollárbefektetőket a piacra csalogatni. Várható, hogy a japán hatóságok a kedvező piaci helyzetet kihasználva megpróbálják a jent tovább erősíteni, így a dollárvásárlóknak még legalább 1-2 hónapig negatív hangulattal kell szembenézniük. A jen erősödését azonban már rövid távon megakadályozhatja, ha a japán tőzsdeindexek a deviza erősödésére reagálva erősen csökkenni kezdenek, vagy akár csak kisebb mértékben emelkednek, mint az amerikai indexek. Ennek bekövetkeztekor pedig a piac azt vizsgálja majd árgus szemekkel, hogy milyen szintről indul el újra a jen gyengülése.
A jen tartósabb emelkedését hozó trendforduló ellen más tényezők is szólnak. Egyrészt az amerikai kormánynak nem érdeke a dollár gyengülése, másrészt egy 110 jennél gyengébb dollárárfolyam a japánoknál újabb problémákat okozhatna a nyugdíjalapok árfolyamveszteségein keresztül. Ezt pedig a japán vezetés mindenképpen szeretné elkerülni. Az igen befolyásos japán nagyvállalati lobby sem szeretne 110 alatti árfolyamot látni az elkövetkező két évben, sőt a kereskedelmimérleg-elméletekből kiindulva árfolyamkérdésekben gyakran nyilatkozó amerikai közgazdász Fred Bergsten és az amerikai autógyártók is könnyen el tudják fogadni ezt a szintet. Ez pedig azt jelenti, hogy az ötszázalékos kamatkülönbözet már 115 jen/dollárnál is erőteljes dollárvásárlásra ösztönöz majd, hiszen az előbb említett 110-et mindenki úgynevezett padlónak (floor) fogja értékelni. Így 115 alatti jen-dollár árfolyamra az elkövetkező évben szinte semmi esély nem kínálkozik. A nagy kérdés az, hogy mikor kezdi a pénzpiac a lefelé való út lehetetlenségét elfogadni – ettől a pillanattól ugyanis a dollár erősödése újra megindulhat.
Erre leginkább akkor kell számítani, ha Japán USA-val szembeni kereskedelmimérleg-többlete a japán belkereslet megélénkülése után újból csökkenésnek indul. A kereskedelmi mérleg alakulása egyébként a gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkedő import miatt sokkal inkább függ a növekedési különbségektől, mint a reálárfolyamtól. A belkereslet élénkülése ugyan a kamatemelési várakozások feléledése miatt átmenetileg erősítheti a jent, végső hatásként azonban az infláció és ezzel a reálkamatszint csökkenésén keresztül újból – és most már nemcsak a dollárral, hanem más devizákkal szemben is – a jen gyengüléséhez vezethet.
Ez a folyamat pszichológiai okok miatt akkor erősödhet fel, amikor már a jen gyengülésében legerősebben hívők is elbizonytalanodtak. Most úgy tűnik, erre csak egy hónapnál hosszabb időtávon van esély.
Az elmúlt hetek gyors jenerősödése a Budapesti Árutőzsdén (BÁT) is jelentős változásokat hozott a határidős árfolyamokban. A két héttel korábbi szintekhez képest a forint-jen árfolyam 144 forint közeléből 152 forint közelébe emelkedett, amit a határidős jegyzések is hűen követtek. A BÁT-on leginkább likvid decemberi határidő elszámolóára például pár nap alatt 161 forintról kilenc forintot ugorva 170 forint fölé lépett, érzékeny veszteségeket okozva a forint- és a jen-megtakarítások közötti jelentős kamatkülönbözetre utazó, korábban eladási pozíciókat nyitó hazai spekuláns rétegnek. A drasztikus árfolyam-emelkedésekkel párhuzamosan a piacon a hét elején élénk likvidációs hullám indult meg. A további veszteségektől rettegő befektetők közül sokan mindenáron szabadulni akartak eladási pozícióiktól, ezért aztán a kamatalapon kalkulált banki eladási ajánlatoknál magasabb szinten is születtek kötések a BÁT-on.