AZ ABN AMRO BANK MAGYARORSZÁGON – Nagycsoportos foglalkozás

a nagyközönség előtt.

Valószínűleg csak kevesen – saját bevallásuk szerint még az eladók, illetve a bank vezetői sem – számítottak arra az elmúlt év novemberében, hogy a Magyar Hitel Bankért folytatott versenyt a holland ABN Amro Bank a névérték 200 százalékát meghaladó, akkor még rekordnak számító árajánlatával nyeri meg. Bár a puszta számok tekintetében az-óta már a Takarékbank több mint 500 százalékos eladási árfolyama átvette a prímet (lásd Figyelő, 1997/15. szám), még ma is akadnak, akik igen merésznek tartják több mint százmillió dollárt kifizetni, illetve alaptőkeemelésre beígérni az elmúlt években összesen 123,9 milliárd forinttal konszolidált hitelintézetért. (A hivatalos konszolidációs rangsorban második, amúgy ezekben a hetekben szintén külföldi vevőre váró Kereskedelmi és Hitelbank “csak” 55,9 milliárdot kapott.)

Még akkor is bátornak tűntek a “tulipánosok”, ha a bank megvásárlására költött összeg csak hazai viszonylatban mondható lélegzetelállítónak: tőlünk nyugatra ekkora summa – kis túlzással – jószerivel még a pályázat beadásához szükséges információk összegyűjtéséhez sem elegendő. A ma még nagyságrendi különbséget a bankosítottság egyik fokmérőjének számító hitelkártyaszám is jól tükrözi: a hasonló gazdasági fejlettségű Portugália mutatói például hatszorosan haladják meg az e tekintetben csak mostanában milliomossá vált Magyarországét.

– Az is meglepő volt, hogy egy külföldi bank számára megéri valamennyi pénzügyi szolgáltatás nyújtása. Erre ugyanis eleddig csak a tisztán magyar tulajdonú hitelintézetek vállalkoztak – jegyezte meg Járai Zsigmond, az MHB vezérigazgatója a Nemzetközi Bankárképző Központ elmúlt heti vitaestjén. Így viszont a világ számos, a miénknél jóval fejlettebb országában jelen lévő ABN Amro Banknak a holland után a magyarországi a második legnagyobb piaca. (Létszámát tekintve pedig az MHB az anyabank harmadik legnagyobb érdekeltsége.) Feltételezhető hát, hogy a tekintélyes magyarországi piaci részesedés megszerzése is nyomós oka volt a magas vételárnak.

A terjeszkedéssel kapcsolatban egyébként a hollandok nagyon is tudatos filozófiát követtek. Pontosan tisztában voltak azzal, hogy Németországban, Franciaországban (hogy Angliáról már ne is beszéljünk) ma már meglehetősen nehéz a piaci térnyerés. De ez a kitétel egyre inkább igaz a Távol-Keletre is, mely a világ potenciálisan leggyorsabban növekvő bankpiaca. A közép- és kelet-európai régió viszont – ismerve a volt szocializmusnak betudható úgymond alulbankosítottságot – még fehér foltnak tekinthető.

Talán éppen ezért vártak a hollandok az elmúlt csaknem fél évben valamivel gyorsabb mozgást a többi, magyar piacon ügyködő banktól is. – Azt gondolták, hogy ha késlekednek a fejlesztéssel, akkor nagy lesz a lemaradásunk – hangsúlyozta Járai. Mivel pedig az ABN Amro vezetői – még az MHB irányítóit is némileg meglepve – úgy döntöttek: folytatják a még a privatizációs pályázat kiírása előtt megfogant tervek és fejlesztések megvalósítását, sebtében hozzákezdtek az ehhez szükséges források előteremtéséhez. Előbb, ez év elején, felemelték az alaptőkét a menedzsment által az elsősorban a biztosító és a lakossági bank alapításához, valamint a technológiai fejlesztésekhez kalkulált 100 millió dollár 30 százalékával. Egyúttal a banknak az államtól kapott, 37 millió dolláros másodosztályú alárendelt kölcsöntőkéjét lényegében első osztályú tőkévé alakították át. Miután pedig az ABN Amro Bank a privatizáció során szerzett 89,2 százalékos tulajdoni hányadát a kisbefektetőktől megvásárolt részvénycsomaggal immár 98,8 százalékra srófolta fel, úgy döntött, hogy az 1996-ban elért mintegy 22 millió dolláros adózás előtti nyereséget is a bankban hagyja. A sort az alaptőke-emelés ez év decemberének közepéig vállalt második, 70 millió dolláros részletének befizetése zárja majd.

Ezen összegekkel már kialakítható az univerzális pénzügyi csoport, melynek magja az eladott befektetésektől és a rossz hitelektől a Risk Kft. közbeiktatásával megtisztított (lásd Figyelő, 1997/17. szám), az MHB és az ABN Amro Bank (Magyarország) összevonásából kialakuló vállalati bank.

Ehhez társul a tevékenységét május 15-én megkezdő ABN Amro Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosító Rt. Ezer kiképzett ügynöke mellett a termékek, a technológia és a szoftver is készen állnak az indulásra.

Eredetileg szintén külön szervezetben képzelték el a korábban Népbank 2000 fantázianévvel illetett lakossági bankot. A menedzsment akkor még úgy vélte, hogy a megvalósításhoz szükséges pénz és technológia csak külső befektetőktől (ezek között a Bank of America; a Világbank leányvállalata, az IFC; illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank jött szóba) szerezhető be. Ám e szándékukról fokozatosan letettek, minekutána az MHB nemcsak az 1995-ös, hanem a tavalyi évet is a vártnál jobb eredménnyel zárta. Az ugyancsak létfontosságúnak tekintett új technológiát, a teljes operációs rendszert pedig az IBM szállítja, mely az AT&T és az EDS cégeket megelőzve választatott ki a pályázaton. Az ABN Amro beszállásával az az érv is okafogyottá vált, hogy a lakossági bank ne a korábban “besározódott” MHB név alatt kezdje meg a munkáját. (Mindezekhez társult persze az is, hogy a Népbank ügyét a fejlesztési projekt irányítójaként a szívén viselő Iványi György időközben elhagyta a hitelintézetet.)

– Azt hittük, hogy a lakossági bankot már 1997 közepén elindíthatjuk – vallotta be Járai. Ám a privatizációs előcsatározások elcsúsztatták a “szalagátvágást”. Volt olyan vevőjelölt, akinek eleve nem tetszett a Népbank koncepciója, de még a hollandok is igényeltek némi magyarázatot.

A legújabb tervek szerint a lakossági bank az év második felében kezdi meg működését, méghozzá az eredetileg kijelölt 30 helyett valamennyi, szám szerint 70 működő MHB-fiókban. Az indulás pontos időpontja egyébként éppen annak függvénye, hogy mikorra sikerül a hálózati egységeket a magánszemélyek fogadására is alkalmassá tenni.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a hollandok letettek volna a privatizációs pályázat eredményhirdetése után íziben bejelentett ambiciózus bővítési terveikről: továbbra is 150 fiókig kívánnak elmenni. Az elképzelésekben háromszintű rendszer szerepel. A legfelső szinten körülbelül 7-8 fiók foglalkozik majd valamennyi ügyfélcsoporttal: a nagy-, közép- és a kisvállalatokkal, valamint a lakossággal. A középső szintre sorolt 25-30 fiókban már csak az utóbbi kettőt szolgálják ki, míg az alsó szintű bankfiókokban kizárólag a magánszemélyek intézhetik pénzügyeiket. – Ám nem csak a hagyományos értelemben vett, a kétszáz négyzetmétert is meghaladó egységekre kell gondolni – figyelmeztetett Járai. A lakossági bankfiókok ugyanis alapvetően elektronikusan működnek majd. Ezeket a harminc-negyven négyzetméternyi irodákat az ügyfelek otthonról, személyi számítógépükről is elérhetik majd. (Éppen az úgynevezett electronic banking előretörése jegyében a mostani 300 kihelyezett terminál számát az év végéig 2000-re növelik.) Lesznek azonban még ennél is kisebb, tizenöt-húsz négyzetméter alapterületű lakossági fiókok is: áruházakban és egyéb kereskedelmi egységekben; ezekben már egyetlen banki alkalmazottra sem lesz szükség. (A megújult és kibővített teljes banki szervezet működtetése a mostani 2400 fővel szemben csak 800-1200 körüli alkalmazotti létszámot igényel.)

Ami pedig a hollandok befektetésének hasznát illeti: a vezérigazgató szerint a körülbelül 300 ezer lakossági ügyfélnél megállapított megtérülési pontot 2-3 év alatt kívánják elérni. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy addig az esetleges veszteségekre is fel vannak készülve.

Az univerzális banki palettát a lízing és a faktoring mellett az értékpapír-kereskedelem teszi teljessé, az MHB-Talentum és az ABN Amro Hoare Govett Értékpapír (Hungary) Rt. brókercégek összevonásával kialakított befektetési társaság keretében. – Az MHB szinte valamennyi pénzügyi szolgáltatást eddig is nyújtotta, beleértve a rövid lejáratú hitelezést is – közölte Járai. Az ABN Amro viszont az olyan rendkívül bonyolult ügyleteket is képes ellátni, mint a hosszú távú befektetések finanszírozása és a befektetési bankári tevékenység (privatizáció, vállalatfelvásárlások), melyeket jobbára csak külföldiek (mint például a Creditanstalt, a Credit Suisse First Boston vagy a Merrill Lynch) végeznek.

A fentiek okán gőzerővel folyik a hollandok két magyarországi érdekeltségének – MHB, ABN Amro Bank (Magyarország) – az összevonása. Már közös tető alatt ügyködik a hitelkérelmeket elbíráló úgynevezett cenzúrabizottság; a szakemberek együtt járják az ügyfeleket, kínálják nekik szolgáltatásaikat. De egy kalap alá vették már a jogi, a személyzeti és a belső ellenőrzési részlegeket is. Már csak a pénzforgalom és a technológia összefésülése van hátra (igaz, ez nem lesz kis feladat) ahhoz, hogy az ez okból összehívott rendkívüli közgyűlés talán már ez év végén, de legkésőbb 1998 elején hivatalosan is kimondja a két hitelintézetet eggyé válását, ABN Amro Magyar Bank néven.

AZ ABN AMRO BANKCSOPORT FŐBB KONSZOLIDÁLT ADATAI

MILLIÓ GULDEN*

* 1 dollár=1,6 gulden (1995. XII. 31.), illetve 1,74 gulden (1996. XII. 31.)

Forrás: ABN Amro Bank.