Túljutott az első komoly megmérettetésen a nyugdíjreform: az érdekegyeztető tanácsbeli vita után a kormány úgy döntött, hogy benyújtja az Országgyűlésnek a nyugdíjrendszer átalakítását tartalmazó törvényjavaslatokat.
A reform végigviteléhez tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a baj a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszerrel, és azzal is, hogy ez a probléma szerte a világban gondot okoz. A nyugdíjkifizetéseket a befolyó járulékokból kell teljesíteni. Eleinte kevés a nyugdíjas, alacsony a járulék. Ekkor lehet magas nyugdíjakat ígérni. Ha a folyó bevételek és kiadások egyensúlya felborul és hiány keletkezik, akkor két dolgot lehet tenni: a járulékokat kell emelni, vagy a nyugdíjakat kell csökkenteni. A járulékemelés általában a szerzett jogok növelésével jár, ami később magasabb kiadást okoz. A nyugdíjak csökkentése alacsonyabban megállapított nyugdíjként, és a tervezettnél alacsonyabb emelésként jelentkezik. Amikor már ezt az eszközt is igénybe vesszük, akkor szoktunk úgy fogalmazni, hogy egyetértés alakult ki a reform szükségességében. Ezután kezdődik minden elölről: egyensúly, a szerzett jogok bővítése, majd ismét hiány. Az ilyen intézkedéseket önmagukban túlzás lenne reformnak nevezni.
A mostani javaslat a felosztó-kirovó rendszer átalakítása mellett bevezet egy olyan kiegészítő rendszert, amely érzéketlen azokra a hatásokra, amelyek a felosztó-kirovó rendszer hiányát okozzák. A magánnyugdíjpénztárba befizetett járuléktól a befizető saját későbbi nyugdíja függ. Ez a rendszer a járulékok és nyugdíjak egyensúlyát biztosan fenntartja. Ha csökken a járulékfizetők száma, akkor a későbbi nyugdíjasok száma ezzel együtt változik. Ha valamilyen okból a befizetett járulék csökken, akkor a kifizetendő nyugdíj is alacsonyabb lesz.
Valójában a magánnyugdíjrendszer fő előnye, hogy a befizetett járulékok megtérülése magasabb, mint a felosztó-kirovó rendszerben, és a kifizetett nyugdíj reálértékben magasabb tud lenni a befizetett összegnél. A két nyugdíjpillér az induláskor arányosan osztozik a járulékon és a majdani nyugdíjon: a magánnyugdíjpénztárba a járulék egynegyedét lehet majd befizetni. Ennek fejében a majdani nyugdíjnak is legalább a negyede onnan származik. Ezért még nem lenne érdemes létrehozni ezt a pillért. A pénztárban a járulékot befektetik – egészen addig, amíg a megtakarításból el nem kezdik a kifizetést a biztosítottnak. Ez adja meg annak lehetőségét, hogy a pénztárból a minimálisan elvártnál magasabb nyugdíjat is lehessen kapni. Ezért már érdemes odafigyelni, hogy a járulék be legyen fizetve, és hogy azzal mi történik a pénztárban.
A befektetés kockázattal is jár, például egyes befektetések hozama a vártnál kisebb lesz. Máskor viszont fordítva történik. Ezért a törvényjavaslat tartalmaz olyan szabályokat, amelyek alapján a magasabb hozam reményében lehet kockázatosan befektetni, de nem mindent. Összességében a szabályozás olyan, hogy nagyobb esély van az előírtnál magasabb nyugdíjra, mint alacsonyabbra.
Azonban nem szabad teljesen áttérni egy egypilléres magánnyugdíjrendszerre, még a magasabb nyugdíj reményében sem. A nyugdíjrendszer összetettebb az egy vagy két pillérnél, hiszen idetartozik a szociális járadék, de az önkéntes pénztár és az üzleti járadékbiztosítás is. Ennek magyarázata hasonló a befektetések kockázatának csökkentéséhez: a több nyugdíjpillér több célt tud megvalósítani, jobban tud az egyéni elvárásokhoz igazodni, együttesen pedig csökkentik az idős korban bekövetkező elszegényedés kockázatát. A válasz a nyugdíjreform kérdésére a kérdés fordítottja: a magánnyugdíjpénztárakat a felosztó-kirovó pillér kiegészítésére akkor is be kellene vezetni, ha a felosztó-kirovó rendszernek nem lenne válsága.
(A szerző az Önkéntes Biztosító Pénztárfelügyelet elnökhelyettese)