A magyar agrárgazdaságban a hosszabb lejáratú, beruházásokat elősegítő kölcsönök mintegy hatszáz éve tűntek fel először. A jelzálogkölcsön mindazonáltal csak a múlt évszázad elején kezdett e földön gyökeret verni.
A második világháborúig, amikor is egy tollvonással véget vetettek létüknek, Magyarországon több földjelzálog-hitelintézet működött. Az első az 1867-es kiegyezés előtt alakult, Magyar Földhitelintézet néven. S bár eleinte “gyengélkedett”, a közép- és nagybirtokosoknak kölcsönző szervezet a XX. század tízes éveire igencsak tőkeerőssé nőtte ki magát. Mégpedig nonprofit alapon. Az 1870-es évek végén az apróbb földek hitelezésére is alakult intézmény: a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete. Ez az 5-100 holdas földtulajdonosok számára nyújtott legalább 300 forintos hitelt. Már e század szülötte a Földhitelintézetek Országos Szövetsége, melynek az előbbi két intézmény, az államkincstár és az Országos Központi Hitelszövetkezet voltak a tagjai, célja pedig a parcellázás elősegítése. Ez egyúttal a parcella számára egyéb, községi és házépítési kölcsönöket is jelentett. Mindezek mellett működött a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja, melynek tevékenysége az előbbiekétől jelentősen különbözött. Kapcsolata ugyanis a kölcsönök felvevőivel közvetlenül nem volt: a hitelintézetektől “gyűjtött” jelzálogköveteléseket , amelyekre jelzáloglevelet viszont már a jelzálogbank bocsátott ki.