Különös jelentőséget ad e mostani társaságiadó-bevallásnak, hogy az 1997. évi új adószabályok szerint az 1996. évről szóló bevallásban kell rendelkezni a következő terminus adóelőleg-fizetési rendjéről és mértékéről, a ’96-os év bevallási adatai alapján. Nem közömbös tehát, hogy mennyire pontosan és milyen adattartalommal nyújtják be a társasági adóbevallást. A bevallási határidő 1997. május 31-e, ennek be nem tartása adójogi következményekkel jár.
A bevallási kötelezettség azokra az úgynevezett nonprofit szervezetekre is vonatkozik, amelyek vállalkozási tevékenységből bevételt érnek el vagy ráfordítást számolnak el, még abban az esetben is, ha ez adófizetési kötelezettséggel nem jár. A rájuk érvényes gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok szerint és a társasági adótörvény 9. számú mellékletében foglaltakat figyelembe véve ugyanis a nyilvántartott bevételük nem haladja meg az adóévben elért összes bevétel 10 százalékát, de legfeljebb 10 millió forintot. Ez az adómentesség azonban az alapítványok közül csak azokra vonatkozik, amelyek adóalap-csökkentésre jogosító igazolást adhatnak ki. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknál ez a szabály oly módon érvényesül, hogy abban az esetben nem kell a számított adót megfizetni, ha a pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből származó bevétele nem haladja meg a pénztár összes bevételének 20 százalékát. Természetesen a bevallásra vonatkozó kötelezettség ez esetben is fennáll.
A könyvvezetési kötelezettség tekintetében a számviteli törvény előírásait kell alkalmazni, amelyek a vállalkozás nagyságát jelző mutatók – mérlegfőösszeg, éves nettó árbevétel, a tárgyévben foglalkoztatottak létszáma – alapján egyben a beszámoló formáját is meghatározzák. Ez a beszámoló a kettős könyvvitelt vezetőknél csak éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló lehet, amelynek szakszerű, szabályos és a számviteli alapelveket figyelembe vevő elkészítése jelentősen hozzájárulhat a társasági adóbevallás tartalmi és számszaki helyességéhez. Azon információk, amelyek a mérlegben és az eredménykimutatásban szerepelnek, jórészt a társasági adó-bevallásban is megjelennek, sőt ezenfelül az egyéb analitikus nyilvántartások adatai is. Azokban az esetekben, amelyekben a számviteli törvény nem ír elő beszámolókészítési kötelezettséget a december 31-i fordulónappal, a társasági adóbevallást akkor is el kell készíteni az év utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján. A kötelezettség megállapításánál ezen eseteknél is figyelembe kell venni azokat a gazdasági eseményeket, amelyek ugyan a fordulónap után, de a beszámoló, illetve a bevallás leadása előtt váltak ismertté, és az 1996-os vagy az azt megelőző éveket érintik.
A bevallási garnitúra (9629. sz.) az említett adóelőleg-bevallás figyelembevételével változott. A korábbi főlap elmaradt, így a borítólapban a társasági adó megállapítása, az adózás előtti eredményt csökkentő és növelő tételek, az adókedvezmények, az egyéb adatok és kiemelt eszközök táblázatai találhatók, amelyek az adóelőleg-kötelezettség bevallása című lappal egészültek ki.
A társasági adó megállapításához ki kell számítani az adózás előtti eredményt csökkentő és növelő tételeket, meg kell határozni az adókedvezményeket, az egyéb adatok kitöltéséhez viszont szükség van a mérlegre, az eredménykimutatásra és az egyéb kimutatásokra, elszámolásokra.
A társasági adó megállapításához (01. sz. lap) meg kell határozni az adózás előtti eredményt, ezt a számviteli törvény előírásai alapján kell elvégezni. Eszerint az üzemi tevékenység eredménye, a pénzügyi műveletek eredménye, valamint a rendkívüli eredmény együttesen adják az adózás előtti eredményt, amelyet az egyházi jogi személyeknél csökkenteni kell az alaptevékenységre visszaforgatott összeggel. Az üzemi tevékenység meghatározása kétféleképpen lehetséges, de e bevallási lap kiegészítő adataiban az értékesítés nettó árbevétele, az egyéb bevételek, az aktivált saját teljesítmények, az anyagjellegű ráfordítások, a személyi jellegű ráfordítások, az értékcsökkenési leírás, az egyéb költségek és egyéb ráfordítások összegének mindenképpen szerepelniük kell. A bevallás további részletezettséggel kéri az anyagjellegű és személyi jellegű ráfordítások összetevőit, a pénzügyi műveletek bevételeit és ráfordításait. Ezen összetevőknek és azok eredményének számszakilag mindig egyezniük kell. Az adózás előtti eredmény szempontjából kiemelendő az értékesítés nettó árbevételének meghatározása, amely az értékesített termék, anyag, áru, teljesített szolgáltatás árkiegészítéssel és felárral növelt, de a fogyasztási adóval és engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértéket tartalmazhatja.
Az anyagjellegű ráfordítások között szerepeltetni kell a közvetlen anyagköltséget, az igénybe vett anyagjellegű szolgáltatásokat, az eladott áruk beszerzési értékét, valamint az alvállalkozói teljesítményeket is. A személyi jellegű ráfordítások a bérköltséget, a személyi jellegű egyéb kifizetéseket és a társadalombiztosítási járulék értékét tartalmazzák. Az értékcsökkenési leírás értékében a számviteli törvény szerint költségként elszámolt ÉCS-nek kell megjelennie, amely a terv szerinti és terven felüli értékcsökkenést, valamint a 20 ezer forint alatti eszközök egyösszegű elszámolását is tartalmazza. Mindezen adatok a főkönyvi könyvelésből és az analitikus nyilvántartásokból nyerhetők. Az adózás előtti eredmény előjelhelyes, pontos meghatározása feltétele a helyes adóalap megállapításának. Ennek meghatározásánál figyelembe kell venni az adózás előtti eredményt növelő és csökkentő tételek értékét, a külföldről származó, nem osztalék típusú jövedelem ráfordításként elszámolt adóját, valamint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény szerint a külföldről származó jövedelmet, de csak akkor, ha az egyezmény szerint e jövedelemmel csökkenteni kell az adóalapot. E két utóbbi módosító tétel közül egy ország viszonylatában csak az egyiknél szerepeltethető adat.
Az adózás előtti eredményt csökkentő tételek közül (02. sz. lap) kiemelendő az előző évek elhatárolt veszteségéből az adóévben leírt összeg. Ennek elszámolásánál fontos szabály, hogy ha a tárgyévi adóalap negatív, akkor az előző évi veszteséget nem lehet csökkentő tételként figyelembe venni. További előírás, hogy a tárgyévi veszteséget mindig a korábbi évek vesztesége nélkül kell meghatározni, valamint, hogy a levonásnál először a korábbi évek veszteségét kell figyelembe venni. Céltartalékként az adóévben egyéb bevételként elszámolt előző évi céltartalék, valamint a 5. §-ában foglalt, az adóévben és az adóévet megelőző évben ráfordításként elszámolt céltartalék pozitív különbözete vehető figyelembe, de legfeljebb a december 31-ei követelések összegének késedelemtől függő meghatározott százaléka, melyet a törvény tételesen felsorol. Amennyiben az e százalékok alapján meghatározott összeg nagyobb az előzőekben említett pozitív különbözetnél, akkor csak ez a különbözet érvényesíthető csökkentő tételként. Az alapítványra és közérdekű kötelezettségvállalásra befizetett összeg akkor vehető figyelembe, ha ezek a szervezetek a törvényben foglalt célokat szolgálják, ha egyértelműen kizárható, hogy nem valamely előny megszerzése érdekében történt a befizetés, valamint ha a befizetésről igazolást állítanak ki.
Az adózás előtti eredményt növelő tételek közül (03. sz. lap) meg kell említeni a térítés nélkül átadott eszközök áfa nélküli nyilvántartási értékének növelő tételként való figyelembevételét, továbbá a lízing miatti korrekciót. A jogszabály változása miatt különbséget kell tenni az 1992. január 1-je és 1994. december 31-e között, valamint az 1995. január 1-je után megkötött lízingszerződések tekintetében, továbbá figyelembe kell venni, hogy importlízing esetén az adóévet terhelő bérleti díj 20 százalékának megfelelő összeget is növelő tételként kell beállítani a korábban éves, jelenleg havi meghatározott százalékon felül. Az adóalap megállapításánál szerepeltetni kell a kizárólag készfizető kezesség vállalásával foglalkozó részvénytársaság, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet, a gyógyító foglalkoztatást végző szervezet, valamint a közhasznú társaság speciális adóalapját is, amelynek meghatározása a társasági adótörvény előírásai alapján történik, az ott meghatározottak szerint.
A törvény módosítása alapján az adókulcs kedvezően változott, ezért számított adóként a pozitív adóalap 18 százalékának megfelelő összeget kell szerepeltetni. Azoknak viszont, akiknek a törvény 9. §-ában foglalt egyéb jogcímeken is van felhasznált jövedelmük, kiegészítő adót is fizetniük kell.
A fizetendő adó megállapításához figyelembe kell venni az adókedvezményeket, valamint a külföldön megfizetett adót, amelynek meghatározott részét adó-visszatérítés formájában lehet érvényesíteni. Ne feledjük, hogy adókedvezmény igénybevételénél a törvényi feltételek együttes fennállása szükséges, ellenkező esetben a vállalkozás az utólagos adóellenőrzésnél kellemetlen helyzetbe kerülhet.
Összességében elmondható, hogy a bevallás az év közben szabályszerűen vezetett nyilvántartások, a főkönyvi kivonat, valamint a fordulónapi valós mérleg alapján nagy biztonsággal szabályszerűen kitölthető.