Az adózókat sok kellemetlenségtől kímélheti meg a jól kitöltött bevallás. Ha ugyanis a javítás a társasági adó alapját és ezzel együtt az adókötelezettséget is érinti, többnyire az adózó személyes megjelenése szükséges a javításhoz.
A hibás bevallásoknak még egy további vonzatuk is lehet: a mulasztási bírság. Ez olyan hiba esetében is kiszabható, amely nem okoz adókülönbözetet. Hibás bevallásnak ugyanis a jogszabály szerint az a bevallás számít, amelynél kijavításnak van helye, vagy az adóhiányt nem eredményező hiányosságot az adóhatóság tárja fel.
A két különböző könyvvezetési módnak megfelelően kétféle bevallási nyomtatvány van forgalomban. Az egyszeres könyvvitelt vezetők részére a 9628-as nyomtatványt rendszeresítették. Ez 5 lapból áll: a 01-es lap a társasági adó megállapítására, a 02-es lap az adózás előtti eredményt csökkentő és növekvő tételekre, a 03-as lap az adókedvezményekre, a 04-es a kiegészítő adatokra, a 05-ös lap pedig az adóelőleg bevallására szolgál.
A kettős könyvvitelt vezetőknek a 9629-es nyomtatványt kell kitölteniük. A bevallás 6 lapból áll; az előzőekhez képest az eltérés csak annyi, hogy az eredményt csökkentő és az adózás előtti eredményt növelő tételeket itt külön lapon kell szerepeltetni.
A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb hiba figyelmetlenségre vezethető vissza. Legtöbbször egy-egy összesítő sort egyáltalán nem töltenek ki, az úgynevezett ellenőrző számot helytelenül állapítják meg, a ceruzás példány átmásolásakor egyszerűen sort tévesztenek vagy egy összesítésnél az előjeleket nem veszik figyelembe. Ezek az apró hibák pedig sok bosszúságot okoznak.
A tipikus hibák egyike, hogy az egyes lapokon belüli összefüggéseket helytelenül állapítják meg. A 29-es bevallás 01-es lap 01. sora tartalmazza az adózás előtti eredményt, ez pedig a +35+43+46-47 sorokból számítható, az előjeleket is figyelembe véve. Ha ezt a sort rosszul állapítják meg, az érinti majd az adó-alapot, és ebből következően az adó összegét is. Ugyancsak hibára adhat okot a 39. sor (pénzügyi műveletek ráfordítása) megbontása a 40-42. sorokban. Gyakori hiba az is, hogy az összegző sorok adatait helytelenül bontják meg. A 29-es bevallás 01-es lap 23. sora tartalmazza például az anyagjellegű ráfordításokat, az itt szereplő összegnek egyeznie kell a 24-27. sorok együttes összegével. Apró, mégis bosszantó hiba, hogy bár a 29-es és 28-as bevallás 01-es lapjának a) oszlopában csak nonprofit szervezetek szerepeltethetnek adatot, a társaságok jó része az a) és c) oszlopba is beírja a megfelelő számokat.
A legtöbb gond talán az értékcsökkenési leírással van. Ha a 29-es bevallást vesszük figyelembe, a következő helyeken van ezzel kapcsolatos adat: 01-es lap 32. sor, 02-es lap 03. sor, 03-as lap 02. sor, 05-ös lap 64-73. sor, 90-100. sor c) oszlop. Már ebből is látható: igen sok helyen kell megegyezniük az értékcsökkenés számainak ahhoz, hogy a bevallás összefüggései megfelelők legyenek. Az egyezőségek a következők: a 01-es lap 32. sorában közöltek vagy megegyeznek a 03-as lap 2. sorával, vagy kisebbek annál, a 01-es lap 32. sora ugyanakkor vagy egyenlő a 05-ös lap 100. sor c) oszlopával vagy nagyobb. Ugyancsak lapok közti összefüggés például az, hogy a 01-es lap 36. sora nagyobb vagy egyenlő mint a 05-ös lap 22-25. sorok összege, vagy a 01-es lap 39. sora nagyobb vagy egyenlő, mint a 05-ös lap 26-27. sorában szereplő adatok összege.
A jogszabály módosulását követve 1997-től a társaságiadó-előleg nem kivetés útján, hanem az adózók bevallása alapján kerül a folyószámlára. Mindkét bevallási garnitúrának az utolsó lapja a társasági adóelőleg bevallására szolgál. Az előlegfizetés jelenthet negyedéves és havi kötelezettséget, és különbséget tesz a jogszabály a mezőgazdasági és egyéb tevékenységet folytató adóalanyok között. A négyféle – B, C, D és E – előlegfizetési módozat közül minden adózó csak egyet tölthet ki, a jogszabályi feltételek közül csak egynek felelhet meg. A kivetéses rendszerben is gondot okozott – és feltehetőleg az önbevallásnál is így lesz – a tevékenységüket az adóévben kezdő vállalkozások előlegének megállapítása. Az adózók ugyanis gyakran elfeledkeznek arról a szabályról, hogy az adóelőleg megállapításánál az év egy részében elért eredményt “évesíteni” kell. Így például az, aki tevékenységét az év utolsó napjában kezdte, korrigált eredményének a működés napjaira számítva lényegében a tizenkétszeresét köteles az adóelőleg fizetésénél bevallani. Az adóelőleg pontos bevallása azért lényeges, mert a bevallott összeget az adózó folyószámláján az adóhatóság előírja, és ha előlegfizetési kötelezettségének valaki nem tesz eleget, az előírt összeg késedelmi pótlék alapjául szolgál.