A legtöbb kelet-közép-európai országban már 1995-ben megindult a kereskedelmi mérleg vészes romlása. A hiány Csehországban nőtt a leggyorsabban, s a korábbi többlet Szlovákiában is elolvadt. Magyarország kivételnek számított: bár 1993-94-ben itt is súlyosra fordult a helyzet, 1995-ben – a Bokros-csomag hatására – kedvező fordulat következett be.
Az idén Csehországban szabadult el a pokol, napjainkban Szlovákia is egyre terebélyesedő hiánnyal küzd, Magyarországon pedig szakmai vita kezdődött arról, hogy az év végére mekkorára duzzad a deficit. Csehország, s hozzá képest kis késéssel Szlovákia is importletét bevezetése mellett döntött, így próbálva megállítani a fogyasztási célú behozatal további bővülését. Az intézkedés várható sikeréről éles vita alakult ki, arról azonban kevés szó esik, hogy a mérleg javulásához ugyancsak szükséges exportot miként lehetne növelni.
A kelet-közép-európai országok korábban csodálatra méltó exportbővülést értek el, ráadásul a KGST-orientációt nyugat-európai orientációval váltották fel. Az Európai Unió adatai szerint régiónk országainak oda irányuló exportja 1989 és 1994 között – dollárban mérve – 130 százalékkal nőtt (a számításnál Bulgáriát, Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot, Romániát és Szlovákiát vették figyelembe). A kivitel azonban főként az ipari termékek viszonylag szűk körére korlátozódott, jelezve az exportálók függőségét a felvevőpiactól – írja az ENSZ Economic Survey of Europe in 1995-1996 című elemzése. A kelet-közép-európai exportárualap még mindig főként néhány mezőgazdasági és ipari termékből áll, az utóbbiak közé ruházati cikkek, acéláruk, vegyi anyagok, lábbelik és faipari termékek tartoznak. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy a CEFTA-tagállamok uniós exportjában legnagyobb súlyt képviselő öt termékcsoport együttes aránya az összkivitelben is elég magas (1. táblázat).
Az ENSZ elemzése megállapítja, hogy a nyugati befektetések hatására a közúti járművek exportja meglódult, s ezáltal Kelet-Közép-Európa kiemelt szerepet kapott az Unión kívüli szállítók körében. A ruházati cikkek és lábbelik exportja valamennyi kelet-közép-európai országra jellemző: 1994-ben az előbbiek 13, az utóbbiak 14 százalékát tették ki az EU importjának, szemben az 1989-es 7 százalékos aránnyal. A régió országai néhány félkész termékből is az átlagosnál nagyobb súlyt képviselnek az EU-behozatalban, bár ezek aránya a teljes exporthoz képest viszonylag kicsi – kivéve a vas- és acélárukat. Energia- és tőkeigényes termékekről van szó, például építőanyagokról, fémekről, faárukról és primér műanyagokról.
Az egyes országok között azonban vannak különbségek is. Csehország viszonylag erős és diverzifikált exportárualappal rendelkezik villamos gépekből, járművekből, bútorból és üvegáruból, ugyanakkor gyenge az élelmiszer-ipari termékeket és italokat tekintve. Ezzel szemben Magyarország magasan specializált az élelmiszerexpotban, átlag feletti részesedése van a nem-EU szállítók között telekommunikációs berendezésekben, energiafejlesztő gépekben és bútorban. Lengyelország jóval átlagon felüli részesedést képvisel szénből, kokszból, vasból, acélból és építőanyagokból.
Összességében a kelet-közép-európai export szerkezete a hatalmas bővülés ellenére alig változott az évek folyamán. Egyszerűen az történt, hogy a KGSTidőkben kialakult kapacitásokat a nyugati piacra való termelésre állították át, s ott nem a termékek minőségével, hanem azok árával versenyeztek – állapítja meg az ENSZ elemzése. Márpedig ebben az esetben a további növekedés erős korlátokba ütközik: az árak nem csökkenthetők a végtelenségig.
A CEFTA-tagállamok exportjában már megkezdődött a szerkezeti modernizáció – válaszolta a Figyelő kérdésére Réti Tamás, a Kopint-Datorg munkatársa. Igaz ugyan, hogy még inkább a nyersanyag- és munkaerő-igényes termékek a meghatározóak, de ezekénél dinamikusabban bővül a magasabb feldolgozottságú, magasabb technológiai színvonalat képviselő termékek kivitele. A változás Magyarország esetében érzékelhető leginkább, itt nő legjobban a személygépkocsik, autóalkatrészek, elektronikai és optikai berendezések aránya a kivitelben.
Hasonló véleményen van Novák Tamás, a Világgazdasági Kutató Intézet munkatársa is. Mint mondta, önmagában az is eredmény, hogy a CEFTA-országok megőrizték a korábbi kiviteli szerkezetet, hisz annak idején az igénytelen KGST-piacra, most pedig a magas követelményeket támasztó nyugati piacokra adnak el. Ráadásul valamilyen mértékben mindegyik tagállam növelte a gépek és szállítóeszközök arányát a kivitelben (2. táblázat), ami a magasabb technológiai színvonal térnyerését jelzi. Magyarország esetében 1991 és 1996 között 22,2-ről 25,5 százalékra nőtt az említett termékcsoport részesedése, ami nem lebecsülendő. A többi termékcsoport már nem igazán alkalmas a fejlődés értékelésére, hiszen például a vegyi áruk csoportjában a műanyagalapanyagok ugyanúgy megtalálhatók, mint a gyógyszerek. Hasonlóan sok minden megbújhat az “élelmiszer és élőállat” címszó alatt is. Például Magyarország mezőgazdasági exportja magas feldolgozottságú termékekre épül, ellentétben Lengyelországéval.
Ha növekszik is a CEFTA-tagok gép- és szállítóeszköz-kivitelének aránya, még mindig jócskán elmarad az Európai Unióétól. Ebből a szempontból Csehország és az újonnan belépett Szlovénia tekinthető a legfejlettebbnek, 32,7 és 33,3 százalékos részesedéssel. Ez is jóval kisebb azonban az EU-ra jellemző 40 százalék fölötti aránynál. Nem javítja a képet a feldolgozott termékek kivitelének viszonylag magas részesedése sem. Idetartozik ugyanis a bérmunka, ami nem nevezhető nagy hozzáadottérték-termelő tevékenységnek. Igaz, Réti Tamás szerint a fejlődés egy bizonyos fokán a bérmunka hasznos, hiszen azt mutatja, hogy egy adott ország nyugat-európai minőséget képes előállítni – a baj csak az, ha megreked ezen a szinten.
Az export modernizációja összefügg a működőtőke beáramlásával – mutatott rá Réti Tamás. Szlovákiában, Szlovéniában nem jelent meg nagyobb tőke, mert ezek az országok külfölditőke-ellenes politikát folytattak, s ennek megfelelően történt a magánosítás is. Csehországban a kuponos privatizáció korlátozta a befektetéseket. Magyarországon viszont megtelepedtek és nagy beruházásokat hajtottak végre a multinacionális vállalatok.
A külkereskedelmi mérleg romlása azonban nem állítható meg egyetlen tényező, jelen esetben az export átalakításával – figyelmeztetett a kutató. Kétségtelen, hogy a hiány növekedésének egyik oka az export erős lassulása volt, s ez minden bizonnyal összefügg a versenyképességgel. Azzal például, hogy hiába nő a feldolgozottabb termékek aránya, a kivitel nagyobb része még mindig igen konjunktúraérzékeny. Igaz, a cseh és a szlovák deficit gyors növekedésében jelentős szerepe volt a lényegében kötött – sávos – árfolyam-politikának is. Ezt ugyan az infláció alacsonyan tartása miatt alkalmazzák, de gátolja az exportot és ösztönzi a behozatalt. Ebből a szempontból tehát kedvezőbb a Magyarországon és Lengyelországban alkalmazott csúszóleértékelés. Az import megugrása szorosan összefügg a reálbérek emelkedésével, valamint azzal is, hogy ha egy országba nem megy be elegendő működőtőke, akkor a tőkeapportot importtal kell pótolni. A deficit csökkentése azért is nehéz, mert az említett gazdaságok többsége legnagyobb kereskedelmi partnerüknél, az Európai Uniónál 2-2,5-szer gyorsabban növekszik, s ilyen esetben a hiány kialakulása törvényszerű. Az export és az import növekedési ütemének közelítése tehát bonyolult feladat, a megoldást azonban semmiképpen sem az importletét vagy más hasonló adminisztratív eszközök jelentik.
1. táblázat