Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásoknak adókötelezettségüket az 1996. december 31-i fordulónappal lezárt naplófőkönyv adatai alapján, a kiegészítő és analitikus nyilvántartások figyelembevételével kell megállapítaniuk. Az adózás előtti eredmény kiszámításakor a naplófőkönyv szerinti eredményből kell kiindulni, amely az 1996. évi adóköteles árbevételek és bevételek, valamint a termelési, kezelési költségek és egyéb ráfordítások különbözete. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásokra érvényes speciális szabályozás szerint az így megállapított eredményt csökkenteni kell a tárgyi eszközök analitikus nyilvántartásában rögzített, a számviteli törvény alapján számított értékcsökkenési leírás tárgyévi összegével. Módosítani kell továbbá – az 1996. évben utoljára – a pénzforgalmi nyilvántartás szerinti eredményt a vásárolt készletek állományváltozásának értékével is. Készletcsökkenés esetén ez az érték negatív előjelű. Amennyiben viszont az 1996. évi záróleltári készletérték magasabb, mint a nyitókészlet (az előző évi zárókészlet) értéke, az állományváltozás pozitív előjelű, eredménynövelő hatású. Az e címen figyelembe vett összeg alátámasztására a fordulónapi leltárok szolgálnak. Ügyelni kell arra, hogy a korrekciós tétel csak a költségként elszámolt, tehát kifizetett és nem beruházási céllal beszerzett vásárolt készleteket tartalmazza.
Az adózás előtti eredményt a társasági adótörvényben meghatározott különféle jogcímeken módosítani (csökkenteni, illetve növelni) kell. E tételek elszámolása, tartalma az esetek többségében független a könyvvezetés módszerétől, de az egyszeres könyvvitelt alkalmazóknál néhány sajátos szabállyal egészül ki (például az értékcsökkenési leírás vagy az értékvesztés elszámolása tekintetében).
Az adózás előtti eredményt csökkentő tételek helyes megállapításához figyelembe veendő új szabályok közül ki kell emelni, hogy a veszteségelhatárolás mint adóalap-csökkentő tétel nem alkalmazható abban az esetben, ha a vállalkozásnak a megalakulásától számított első három évet követő bármelyik veszteséges évében nem keletkezik értékesítésből származó nettó árbevétele. Az az egyéni vállalkozó, aki korábban a személyi jövedelemadó-törvény hatálya alá történő átjelentkezését megelőzően veszteséges volt, ezt a veszteséget, illetve ennek az adóalany döntése szerinti részét a tárgyévi adóalap erejéig a társasági adótörvény szabályai szerint az 1996. évben leírhatja. Az értékcsökkenési leírás adóalap-csökkentő tételként történő elszámolásánál a társasági adótörvény 1. és 2. számú mellékletében meghatározott normákat kötelező jelleggel alkalmazni kell.
Egyes, taxatíve felsorolt esetekben a törvény megengedi a választást például a beruházások utáni értékcsökkenési leírás vagy a bérbe adott eszközökre vonatkozó speciális kulcsok alkalmazása tekintetében.
Az adóév végén nyilvántartott beruházás értékének 50 százaléka után a társasági adótörvény 2. számú mellékletének “B” fejezetében megadott leírási kulcsok szerint megállapított összeg vonható le. Lehetőség van arra, hogy a 20 000 forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközök beszerzési költségét a vállalkozás egy összegben, az 50 000 forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközt két adóévben arányosan 50-50 százalékban elszámolja. Ezek a tételek az adóbevallásban szintén az adózás előtti eredményt csökkentik, és a figyelembe vett értékcsökkenés összegében jelennek meg.
Fontos szabály, hogy az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásoknál értékcsökkenési leírásként kell elszámolni az immateriális javaknak és az üzembe helyezett tárgyi eszközöknek a törvény előírása szerint megállapított nyilvántartási értékét értékesítés, selejtezés alkalmával, vagy más gazdasági társaságba apportként való bevitelkor, illetve ezen eszközöknek a törvényben meghatározott feltételek alapján történő térítés nélküli átadása esetén.
Az eszközök értékvesztésével kapcsolatban azonos elszámolási szabályok vonatkoznak az egyszeres és a kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozásokra a vásárolt készletek kivételével, mivel ebben az eszközcsoportban az értékvesztés az adózás előtti eredmény megállapításakor, a korrekciós tételként alkalmazott készletváltozáson keresztül érvényesül. A meglévő tőketartalék terhére elszámolt alapítvány részére vagy közérdekű kötelezettségvállalásra véglegesen átadott pénzeszközök is csökkentik az adózás előtti eredményt, legfeljebb azonban a pozitív adóalap 20 százalékának mértékéig. (Ez a korlát a közalapítványi hozzájárulásokra nem vonatkozik.) Az adózás előtti eredményt módosító tételek elszámolása után fennmaradó összeg a társasági adó alapja, amelyből az adókötelezettséget 18 százalékos adómértékkel számolva kell megállapítani. Az egyszeres könyvvitelt vezető társaságoknál a kiegészítő adó alapja az adóévben kifizetett és a naplófőkönyvben a pénzügyi eredmény csökkenéseként elszámolt osztalék, amelyet csökkenteni kell az adóévben kapott és bevételként figyelembe vett osztalék összegével, valamint a magánszemély megbízása alapján E-hitel törlesztésére a pénzintézethez ténylegesen átutalt összeggel. A kiegészítő adó mértéke 23 százalék. Vegyes (külföldi és belföldi) tulajdonú vállalkozások esetén az a szabály, hogy amennyiben a külföldi tulajdonos országával kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény van érvényben, és ebben az országban az osztalékadó mértéke 23 százaléktól eltérő, akkor a belföldi tulajdonosoknál a 23 százalékos, a külföldi tulajdonosnál az egyezmény szerinti adókulcsot kell alkalmazni.
Hangsúlyozni kell, hogy az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásoknál a kiegészítő adófizetési kötelezettség csak az adóévben kifizetett összegekre vonatkozik. Ennek alapján az 1996. évben képezi a kiegészítő adó alapját az 1995. évi eredmény után 1996. évben kifizetett osztalék, valamint az 1996. évi eredmény terhére 1996. évben kifizetett osztalékelőleg is, amennyiben erre a tárgyévi adózott eredmény fedezetet nyújt. Ha nem képződik ennyi adózott nyereség, abban az esetben az osztalékelőleg címén felvett összegeket a tagok részére kifizetett kölcsönnek kell minősíteni. Az 1996. évben kifizetett osztalék fedezetéül igénybe vehető kiegészítésként az 1998. január 1-jén rendelkezésre álló adózott jövedelem is, ez azonban nem képezi a kiegészítő adó alapját.