Nem szándékozom azért bírálni cikküket, mert túlságosan a majdani erőművi fejlesztések megvalósíthatóságára koncentrál. Arra mindenképpen felhívom a figyelmüket, hogy kétféle forrás, az energiaipari privatizáció menetét megszabó kormányhatározat, valamint maguk a privatizációs szereződések alapján lehet megítélni az új tulajdonosoknak a fejlesztéssel kapcsolatos magatartását. A kormányhatározatok világosan tartalmazzák, hogy az erőművi fejlesztések kiemelt célt jelentenek, s a privatizációval meg kell teremteni a fejlesztések alapját. A privatizációs szerződések tartalmát egyelőre két fél, az ÁPV Rt. és maguk az új tulajdonosok ismerik. Feltételezem, közérdek fűződik ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzák: van-e valami konkrétum a fejlesztésekről a szerződésekben.
Azért viszont bírálom a cikküket, hogy abban nem számoltak elég komolyan a lehetőséggel: az erőművek tulajdonosai – honnan máshonnan? – az energiát átvevő, szolgáltató cégektől fogják bevasalni a fejlesztésre eszközölt ráfordításaikat. Tulajdonképpen irodalmi és tét nélküli minden találgatás: ha nincsenek kifejezetten a tőkebehozatalra rászorítva, akkor a befektetők a lehető legnagyobb arányban az általuk képzett árban fogják érvényesíteni a fejlesztések költségeit. Én szívesebben olvasnék arról, hogy a különböző technológiával működő erőművek esetében milyen fajlagos költségeket lehet indokoltnak tekinteni. Érdekes lehet ebből a szempontból, hogy konkrétan felmérjék a hazai erőművek műszaki állapotát. Arról is igen keveset lehet hallani, olvasni, hogy az erőművek milyen forrásokból szerzik be a tüzelőanyagot. Minden esetben körültekintően járnak el, s valóban az elérhető legolcsóbb, de még megfelelő energiahordozót vásárolják meg?
Az itt emlegetett tényezők vizsgálata nélkül, anélkül, hogy ezekről is bőven írjanak, én minden összeállítást hiányérzettel olvasok.
TARPAY FERENC ÜZEMMÉRNÖK, BUDAPEST