Ha tavasz, akkor emelkedő gabonaárak – a világpiac és a Budapesti Árutőzsde ezúttal is igazolta a régi tételt. Az időjárás az idei szezonban is áthúzta a határidős tőzsdéken eladói pozíciókat nyitó befektetők számításait. A világ fő gabonatermelő országában, az Egyesült Államokban ugyanis az őszi búzavetések jelentős részét áprilisban fagykárok tizedelték meg, az északibb tavaszibúza-vetőterületeken pedig áradások, árvizek akadályozták a vetés megkezdését. Nyugat-Európa déli részén az elhúzódó szárazság csökkentette a várható terméshozamokat, amire válaszul az Európai Unió felfüggesztette az uniós intervenciós készletek exportját, a szabad felhasználású lágybúza-készletek kivitelére pedig tonnánként 15 ecu exportadót szabott ki. Az intézkedés 190 dolláros tonnánkénti árakat hozhat fob európai tengeri kikötői paritáson. Ez üzenet értékű az idei szezont búzafelesleggel záró kelet-európai régió számára: azt valószínűsíti, hogy július-szeptemberben egyedül e térség lesz Európában exportálható készletek birtokában.
A nemzetközi gabonakereskedelemben irányadónak számító chicagói árutőzsdén a búzajegyzések mintegy 15-20 dollárral emelkedtek a hírek hatására, és áttörték a tonnánként 160 dolláros határt. A BÁT búzajegyzései hűen követték a világpiaci eseményeket, és röpke három hét alatt mintegy 2500 forintot ugrottak felfelé. Ezután jött az ilyenkor szinte törvényszerű 5-6 dolláros, illetve 6-700 forintos korrekció lefelé Chichagóban és Budapesten.
A honi befektetők tevékenységét az utóbbi időben egyértelműen a chicagói események határozták meg: a budapesti elszámolóárak szinte napról napra szorosan igazodtak a kinti tendenciához. A már-már szolgai árkövetéshez a lélektani hatások mellett az adhat fundamentális alapot, hogy a világpiaci árrobbanással párhuzamosan Magyarországon multinacionális vevők jelentek meg az új termésre, a hírek szerint 145-150 dolláros tonnánkénti határ-, illetve fob dunai kikötői paritáson. Az üzletkötéseket határidős dollárszorzóval átszámolva 27 500- 28 000 forintos ár adódik, ami intő jel lehet az árutőzsdén a hét elején érvényes 24 600-25 000 forintos ársávban eladói pozíciókat nyitó befektetőknek. Az exportkereslet egy része egyébként a BÁT-on is megjelent, ahol a Figyelő tőzsdei körökből származó értesülései szerint a vételi pozíciók jelentős hányadát az aratáshoz közeli lejáratnál multinacionális gabonakereskedő cégek tartják a kezükben. Ezt támasztja alá a nyitott kötésállomány dinamikus növekedése: az emelkedés bő egy hónap alatt mintegy négyezer kontraktus, azaz 80 ezer tonna volt a malmi búza nyitott határidőire. Erre utal a hazai felhasználók, malmok visszafogottsága is, amit a még mindig 400-500 ezer tonnára becsült hazai átmenőkészletek magyaráznak. Az eladói oldalon túlnyomórészt hazai pénzügyi befektetők állnak; az árukészlettel rendelkező szereplők – termelők, integrátorok – egyelőre kivárnak a piacra lépéssel.
A következő hetek áralakulását döntően befolyásolják majd a külföldi és a hazai időjárási hírek. A nemzetközi tőzsdéken tapasztalható ideges hangulat azt valószínűsíti, hogy újabb kedvezőtlen időjárási események – folytatódó szárazság Nyugat-Európában, a kukorica és tavaszi búza vetését késleltető hideg, csapadékos idő Észak-Amerikában – könnyen újabb 15-20 dolláros árrobbanást okozhatnak. A magyar termelőkhöz eddig kegyes égiek itthon is könnyen főszereplőkké válhatnak. A hazai búzavetésekről a piac eddig összességében jó véleménnyel van, az áprilisi hideg, nedves klíma azonban mintegy kéthetes csúszást okozott a vegetáció fejlődésében, és csökkentette a korábban várt 4,5-5 millió tonnás rekordtermés esélyét. A csapadékkal viszont eddig nem volt gond, az eladói pozíciókban ücsörgőknek a következő hetekben napos, meleg idő kedvezne.
A lapunk megjelenésével egy időben kifutó utolsó ótermésű, májusi határidő esetében azoknak lett igazuk, akik a 400-500 ezer tonnás átmenőkészletek ellenére nem tartottak az árak összeszakadásától. Sőt, a három héttel korábban érvényes 24-25 ezer forintos szintről a májusi jegyzés, követve az újtermés szárnyalását, mintegy 2500 forinttal feljebb ment, romba döntve az eladói oldalon álló spekulánsok számításait. A fundamentális okokkal nemigen magyarázható áralakulásban egyszerre több tényező is szerepet játszott. A világpiaci árrobbanás nemcsak az új-, hanem az ótermés árát is vitte magával, ráadásul a szabadpiacról nem jöttek be akkora eladó tételek, amelyek mennyisége a pozícióikat záró spekulánsok vételeit ellensúlyozta volna. A fizikai eladók kivárása egyébként arra utal, hogy a magasra becsült átmenőkészletek mégsem nyomják annyira a piacot. A készletbirtokosok pedig, azzal, hogy az utóbbi hetekben felerősödtek az ótermésű búza exportlehetőségei, kaptak még egy kedvező értékesítési esélyt. A hírek szerint az elmúlt hetekben határparitásos áron a tőzsdei jegyzést meghaladó, 28-30 ezer forintos sávban kötöttek néhány ezer tonnás üzleteket, a napokban meghirdetett 100 ezer tonnára szóló ótermésű exportengedélyt pedig néhány kereskedő cég egy nap alatt elkapkodta. Az aratásig hátralévő két hónap nagy kérdése most az, hogy a beindult export mennyire apasztja majd le a hazai búzakészleteket.
A tőzsdei szereplők által korábban beharangozott összeomlás egyelőre a kukoricapiacon is várat magára. Sőt, a búzajegyzések gyors áremelkedése mintegy 1600 forinttal a kukoricaárakat is felhajtotta. Húszezer forint körüli tonnánkénti árszinten azonban komolyabb eladói szándék jelent meg a még nyitva lévő májusi és júliusi ótermésű határidőre, s utána a jegyzések ismét elindultak lefelé.
A piaci szereplők figyelme a még kevésbé likvid újtermésű határidők helyett egyelőre inkább 1997 júliusára irányul, ahol az eladói oldalon a nyitott kötésállomány többségét birtokoló spekulánsok a hét eleji tonnánkénti 18,5-19 ezer forintos szinten lévő árak további esésére játszanak. Mellettük szól a szakértők által igen széles sávban: 400-800 ezer tonna között becsült felesleg. A sikerhez azonban az is kell, hogy az árutulajdonosok engedjenek a 17 500-18 500 forint között ingadozó fizikai árakból.