Chirac elnök elsősorban a maastrichti feltételek teljesítésének kényszerére hivatkozva oszlatta fel a Nemzetgyűlést április 21-én, és jelentette be május végére-június legelejére az előrehozott választásokat. Fő indoka: bizalmat kér a konvergencia-kritériumok betartását célzó reformok felgyorsításához, hogy az Ecofin, az Európai Unió gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa jövő április végén az euró bevezetésére érett államok első körébe sorolja Franciaországot.
E tekintetben a partnerországoknak kevesebb kételyük van: Franciaországot gazdasági mutatói és politikai súlya folytán eleve ebben az első körben látják. Ezért fogadta ingerülten például az EU soros elnöki tisztét betöltő Hollandia a párizsi bejelentést, mondván: az immár két tagállam törvényhozási választásai átmenetileg megbénítják az uniós folyamatokat, és értelmetlenné teszik Hága szerepét.
Független közgazdászkörök magában Franciaországban is inkább hatalmi játszmákat szolgáló ürügynek, mint valós gazdasági indoknak tartják a maastrichti kritériumok fölemlegetését. Köztük is az általánosan legfontosabbnak tekintettet: azt, amelyik a költségvetési deficit megengedett felső határát a nemzeti össztermék 3 százalékában rögzíti. Egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy Franciaország időre teljesítse ezt a feltételt.
Ezt maga Jean Arthuis gazdasági és pénzügyminiszter is nagyon határozottan állítja. Igaz, minisztériumának költségvetési igazgatósága éppen egy tucatnyi előrejelzése közül az egyik – az, amelyiket nem véletlenül a Chirac-bejelentés előtt szivárogtattak ki – felveti, hogy a költségvetési hiány az idén 3,8 százalék, jövőre pedig akár 4,7 százalék is lehet. Ám nyomban hozzátéve, hogy ez a legrosszabb lehetőség.
A rendelkezésre álló adatok azonban nem mutatnak nyugtalanító akut fejleményt a francia közkiadásokban. Az év első három hónapjában az állami költségvetés deficitje 18 milliárd frankkal volt kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A javulás főleg annak köszönhető, hogy a Juppé-kormány januárban 11 milliárd franknyi, a közigazgatásnak, illetve állami beruházásokra szánt hitelt befagyasztott. A hagyományosan fő gondot jelentő szociális kiadások sem emelkedtek januárban és februárban. A legtöbb előrejelzés szerint az idén tartani tudják a társadalombiztosítás tervezett 35 milliárdos hiányát; maga a szociális ügyekért felelős miniszter, Jacques Barrot minősítette badarságnak azokat a híreket, amelyek szerint ez a deficit 50 milliárdra nőhetne.
Viszont a költségvetési bevételek, az adó- és a társadalombiztosítási befizetések nem érkeznek be a remélt ütemben. A pangó konjunktúra miatt elmaradnak a forgalmiadó-bevételek, a februárra 12,8 százalékos rekordot elért munkanélküliség pedig a társadalombiztosítási befizetéseket is visszafogja.
Ha ez így folytatódik, a költségvetési deficittel kapcsolatos tervek teljesítéséhez kétségkívül újabb erőfeszítésekre lesz szükség: vagy a kiadások vagy a bevételek oldalán. Ami az utóbbiakat illeti, Alain Juppé miniszterelnök az új választások kiírásának másnapján, már a kampány jegyében azt ígérte, hogy győzelmük esetén csökkentik az adókat és a társadalombiztosítási befizetéseket, amelyek tavaly történelmi rekordot értek el Franciaországban: a GDP 44,9 százalékát.
Ami a kiadásokat illeti, sok még a teendő. Párizs számára az igazi kényszer nem Maastricht, hanem az az otthon is botrányosnak minősített tény, hogy a legfejlettebb ipari államok közül Franciaországban a legmagasabbak a közkiadások: a nemzeti össztermék 55 százalékát teszik ki. Ugyan a minisztériumok költségvetéséből kerek 60 milliárdot nyestek le az idén, 1997-ben a költségvetési deficit 285 milliárdra várható, szemben a megengedettnek tartott 115 milliárd frankkal.
A gazdasági növekedés üteme hónapok óta jóval három százalék alatt topog, a vállalatok vonakodnak beruházni. Jóllehet a kamatláb 40 év óta nem volt ilyen alacsony, mint most, az export pedig évek óta dinamikusan nő, a vállalatvezetők mégis jobb “látási viszonyokra” várnak terveik megvalósításához.
Abban jobb- és baloldalon is egyetértenek, hogy a növekedést meg kell lódítani. Alain Juppé a magánkezdeményezések bátorításától, megfogalmazásában “a vállalatok felszabadításától” reméli az ütem felgyorsulását. A chiraci jelszó: “kevesebb adót, kevesebb államot”. Ugyanakkor a szocialisták március derekán közzétett gazdasági programjában Lionel Jospin országos titkár ragaszkodik az állam szerepéhez, és a vásárlóerő növelésétől várja a kereslet növekedését, a konjunktúragörbe megfordulását.