Amagyar vegyipari vállalatoknak szinte teljes szabadkereskedelmi feltételek mellett kell versenyezniük az európai piacon. Ezen érdemben nem változtat, hogy néhány termék – gyógyszerek, háztartási tisztítószerek – esetében 2000. december 31-ig fennmarad az importot korlátozó globál-kvóta. Az Európai Unió sem támaszt vám- és mennyiségi korlátozásokat a magyar termékekkel szemben.
A vegyipari külkereskedelem szaldója viszont hiányt mutat: a Magyar Vegyipari Szövetség adatai szerint tavaly az import 2,8 milliárd forintot tett ki, míg az export 1,8 milliárd forintra rúgott. A nagymértékű importnak lökést adott, hogy Magyarország az EU-val kötött társulási szerződés értelmében átmenet nélkül liberalizálta az importot.
Csurgai Lajos, a Magyar Vegyipari Szövetség főtitkára úgy tájékoztatta a Figyelőt, hogy az import és az export különbsége kirívóan magas a háztartás-vegyiparban, a lakk- és festékiparban, ahol a behozatal a tízszerese a kivitelnek. A gyógyszeriparban is hiányt mutat a külkereskedelmi mérleg; az importot a különböző statisztikák 1995-96-ban 400 és 500 millió dollár közötti értékre teszik. Új tendencia, a volt szocialista piacok visszahódítása.
A GKI Rt. a vállalatvezetői interjúkra építő felmérése szerint a majdani magyar EU-tagság a jelenlegi helyzethez képest nem jelent majd változást. Termékeinket ugyanis már ma sem terheli vám vagy kvóta, bár néhány, elsősorban technikai jellegű kérdésben költségcsökkenésre lehet számítani.
Az ágazati felmérések azt bizonyítják, hogy az EU minőségi feltételeinek a cégek általában megfelelnek, és jelenleg már a nyugati piaci áron exportálnak. A vegyipari vállalatok vezetői úgy tartják: ha a “visegrádi” országok nem egyszerre lépnek majd be az EU-ba, az új vámhatár jelentősen megváltoztathatja a kereskedelmi viszonyokat.
Miután néhány vállalatunk alapanyagainak többségét a január elsejétől létrejött páneurópai kumulációs rendszeren (Figyelő, 1996/51-52. szám) kívüli országokból, így Ukrajnából vagy Oroszországból szerzi be, a vámvisszatérítés megszűnése július elsejétől érzékenyen befolyásolhatja az üzletpolitikát.
A tőkeellátottságra a külföldi tulajdonú cégek nem panaszkodnak, annál inkább gond ez az MRP- és menedzsment-tulajdonú vállalatoknál. Az elengedhetetlen műszaki fejlesztést a külhoni szakmai és pénzügyi befektetők rendkívül fontosnak tartják és gondoskodnak is ezek feltételeiről. A magyar tulajdonú vállalatok azonban csak azokon a piacokon remélhetnek sikert, ahol a feldolgozottsági szint nem haladja meg a kritikus szintet.