Bár a feltételek távolról sem közelítik a hagyományos hitelkártyák kibocsátásához szükségeseket – minekutána e termék előfutárait jó egy évszázada az Egyesült Államokban már “feltalálták” és 50 éve a klasszikus változata is napvilágot látott – a jelek szerint idén nyáron megjelenik az első magyarországi is. A tervek szerint június elsejével, Visa Classic néven, útjára indul a Budapest Bank immáron a globális tradícióknak megfelelő hitelkártyája, amelyet lakossági ügyfeleinek kínál. A bank a második félévre becsüli a vállalati ügyfeleinek szánt hitelkártyájának megjelenését, ahogy a Postabank is leghamarabb ekkortájt kíván előrukkolni hasonló lakossági termékével.
Az infláció, illetve az ahhoz kapcsolódó kamatszínvonal alacsony volta, valamint az adós-nyilvántartási rendszer megléte az a két alapvetőként citált feltétel, melyek nélkül a bankok többsége szerint hitelkártyát kibocsátani a vakmerőségnél is több. Ahol e termék létezik, ott az ügyfél általában – lévén, hogy a lakossági látraszóló kamat többnyire nullához közelít – 5-7 százalékos hozamot biztosító hosszú távú befektetésekben tartja a pénzét. Azaz nincs szüksége olyan betéti (debit) kártyákra, amelyek használata érdekében kénytelen folyószámlát vezetni. Ugyanakkor a példaként emlegetett tájakon a bankok általában olyan forrásmennyiséggel gazdálkodnak, hogy nincs igazán szükségük lakossági betétekre, legszívesebben csak hiteleznének. A hitelkártyák, mint önálló termékek (azaz nem csupán egy folyószámla kiegészítői) kibocsátásával pedig pontosan ezt teszik, ráadásul biztos nyereséggel. Az ügyfelek ugyanis rendre beleesnek a jól ki-eszelt “csapdába”: ha egy hónapon belül törlesztenek, a hitel meg nem történtté tehető, legalábbis abban az értelemben, hogy nem számítanak rá kamatot. Ha viszont kicsúsznak ebből az időszakból, mint az bizony gyakran előfordul, a helyi léptékekhez mérten busásan kell fizetniük.
– Ahhoz, hogy a hitelintézetek e piacra merészkedjenek, és a kibocsátók körében népszerűvé váljon e termék, a lakossági szolgáltatások jelenlegi kamatszintjének jelentősen csökkennie kell – mondta a Figyelőnek Huszthy Tamás, a Kereskedelmi és Hitelbank főosztályvezetője. Mások ezt a határt 15 százalékos inflációs rátánál húzzák meg, mondván: ekkor már kivitelezhető az egy hónapos kamatmentes periódus. Ugyanakkor megfontolandó tényezőt jelentenek a tranzakciós és forgalmi jutalékok. Ezek mértéke tőlünk nyugatra nulla százalék, vagy ahhoz igencsak közel jár, a hitel kamatozásának megkezdését tehát nem sürgetik. Nem így az itthoni – üzleti titoknak minősülő – 3 százalék körüli mértékek. Ahogy Nagy György Márton, az ING Bank vezérigazgató-helyettese mondta a Figyelőnek: bár a kereskedői jutalékkulcsok az éppen zajló piacbevásárlási folyamatok következtében az önköltséget sem fedezik, a késleltetett hitel a kártyát elfogadók piacának módszeres összetörését erősítené. Véleménye szerint a termék amúgy sem igazán újdonság: hitelt az ügyfél egyre több bankkártya mögött álló folyó-, illetve kártyaszámlára kaphat (lásd táblázatunkat). – Erősen kérdéses – hangsúlyozta -, hogy a hitelintézetek jövedelmezőségén egy ilyen termék a kintlevőségek behajtásának ellehetetlenített volta és az adós-nyilvántartási rendszer hiánya mellett egy szemernyit is javítana.
Bár a bankok már jó ideje adósfigyelő rendszer létrehozását kezdeményezgetik, egy ilyen, többirányú összefogást igénylő társaság mindmáig nem jött létre. Vállalati körben effajta adósnyilvántartó rendszer már van, erről azonban csak a legjobban értesültek hallottak. A lakosság ilyen nyilvántartásának pedig törvényi gátja is akad, legalábbis ekként értelmezik a bankok a hitelintézeti törvény azon passzusát, mely szerint “nem jelenti a banktitok sérelmét … a természetes személy hiteladósokat nem érintő központi hitelintézeti hitelinformációs rendszer”.
A piacon mindezek ellenére nem árt mihamarabb megjelenni – vélekednek a közeljövőben kártyát kibocsátani szándékozók. Úgy gondolják, hogy a kezdeti veszteséget állni kell, ami egyébként általában is igaz az újonnan kibocsátott kártyákra: becslések szerint a klasszikus kártyáknál, – mint amilyenek a hitelkártyák is lesznek – körülbelül tízezer darabnál jön össze annyi tranzakció, hogy a kibocsátás üzletileg már ne legyen ráfizetéses. A kártyapiac alakulását (lásd grafikonunkat) illetően egyébként eltérőek a vélemények: egyesek bizton állítják, hogy az OTP Bank előnye belátható időn belül lefaraghatatlan, mások éppen a piac gyors mozgásával magyarázzák, hogy miért nem szükséges az új termékekkel sietni.
– Az elkövetkező egy-két évben akár meg is tízszereződhet a vállalkozók birtokában lévő kártyák száma – becsülte Nagy György Márton. Ehhez azonban következetesen folytatódnia kell azon “akcióknak”, amelyekkel az állam igyekszik a készpénzes fizetéseket visszaszorítani. Önmagában az a kormányrendelet, melynek értelmében július elseje után az egymillió forint feletti készpénzfizetéseknél az áfa nem igényelhető vissza, illetve az, hogy az ekkora és ilyen kiadásokat költségként elszámolni nem lehet, nem feltétlen kedvez a bankkártyás fizetési módoknak. Ezek az előírások ugyanis könnyedén, pusztán a beszerzések, kifizetések elaprózásával kikerülhetők. – A nagy tételű vásárlásoknál pedig – vélte Fejes Kálmán, a Postabank osztályvezetője – a megoldás sokkal inkább a banki átutalások előtérbe kerülése lesz. Ezt valószínűsíti az a tény is – tette hozzá -, hogy csak kevés nagykereskedő fogad el kártyát.
Szerződést kötniük pedig a jutalékok javarészt kötött mértéke miatt előnytelen. A nagykereskedői árrést ugyanis csaknem felemésztik azok a százalékok, amelyeket annak a banknak kell fizetnie, amelyikkel elfogadói szerződést kötött, saját nyereségét szem előtt tartva tehát feltehetően továbbra is a készpénzes fizetéseket részesíti előnyben. A nagykereskedők megnyerése érdekében viszont az illető bank sem csökkentheti “csak úgy” a jutalékát, kiváltképp, ha valamelyik kártyatársaság logója díszíti a termékét. Ez esetben ugyanis egyrészt tartania kell magát az adott társaság irányadó jutalékszintjéhez, amit egyébként e cégek éppen nemrégiben srófoltak feljebb. Másrészt a szerződött nagykereskedőhöz így valamennyi azonos logójú kártya “bejáratos” lesz, azaz az elfogadói szerződést kötött hitelintézet a kapott járulékból egy hányadot e kártyák kibocsátóinak úgynevezett interchange fee formájában fizetni köteles.
Mindeme kifogásra igyekszik rácáfolni a Budapest Bank a Budapest Bonitas kártyájának hónap eleji piacra dobásával. Ezzel párhuzamosan a bank nagykereskedői elfogadóhálózat megszervezésébe fogott, próbálva egyúttal vitorlájába fogni a kártyaelfogadásra alkalmas (POS)-terminál telepítését támogató adókedvezmény szelét. – A nagybani árusítók kedvét kedvezményes jutalékszinttel próbálja csigázni, oly módon, hogy az csak a Bonitas-kártyára legyen érvényes, egyéb EC/MC logójú kártyák esetén pedig legyen magasabb – tájékoztatta a Figyelőt Losonczi Csaba igazgató. A bank mind ez idáig egyetlen nagykereskedőt sem hálózott be, igaz, még csak e héten írja alá azt a szerződést, amellyel a nagykereskedők beszervezésére fiók- és ügynökhálózatán kívül úgymond disztribútort fogad, amely egyúttal a terminálok telepítését is elvégzi. A kártya mindenesetre valamelyest különbözik a piacon lévő más, a vállalkozóknak ajánlott kártyáktól, s nem csupán abban, hogy mögötte befektetési alap áll, melynek révén magasabb, és negyedévre előre garantált hozamot fizet.
Az üzleti kártyák, mint ahogy szánták is, az utazások alkalmával felmerülő igényeket képesek elsősorban kielégíteni: erre szabták fizetési limitjeiket, tervezték szolgáltatásaikat, főként a kapcsolódó biztosításokat. Jóllehet mind több hitelintézet lehetővé teszi, hogy az általában a “főnök” birtokában lévő darab mellé további kártyákat is válthassanak a beszerzésekért felelős munkatársak számára, sok bankban ráadásul úgy, hogy a hozzáférhető összegek egyenként különbözőek legyenek, ezeket a konstrukciókat mindössze vásárlásra használni meglehetősen drága mulatság. Nevezetesen azért, mert a külföldön előnyös, ámde a beszerzéseknél felesleges szolgáltatások árát a kibocsátó bankok e kártyák díjába építik, tehát azok kikerülhetetlenek, lemondhatatlanok. (Alapbiztosítást egyébként a Bonitas is ad, a kártyával azonban elsősorban a vásárlásokat és a mögötte lévő folyószámla használatát kívánják ösztönözni, a vállalati házipénztárakat kiváltani.)
A bankok többsége mindezekkel együtt sem tervezi egyelőre új vállalkozói kártyák elindítását. Mint ahogy például a Magyar Külkereskedelmi Bankban a Figyelő érdeklődésére elmondták: Visa Classic terméküknél a vásárlás lehetősége nincs kizárva, szerintük tehát a kívánalmaknak megfelel. A Postabanknál is úgy vélték, hogy a Visa Business kártyájuk e feladatokat képes ellátni. Amennyiben a bankot módosításra szorítják az igények, úgy a belföldi konstrukcióján változtat valamelyest: esetleg csökkenti a díjtételeket. A bankok ugyanakkor azt sem várják, hogy e konstrukciók iránt, pontosan költséges voltuk miatt, hirtelen a korábbinál nagyobb igény támad. Amennyiben azonban a vállalati készpénzforgalom visszaszorítását az állam következetesen támogatja – legyen itt akár szó a közalkalmazottak bérének tervezett “bankkártyásításának” megvalósításától egyéb intézményi körök készpénzkímélésének szorgalmazásáig, például a közbeszerzési pályázatokban e fizetési mód háttérbe szorításáig -, újabb kártyák születhetnek.
– Ezeknek azonban szigorúan az új igényeket kell adott szolgáltatási körrel kielégíteniük – szögezte le a Figyelőnek Várkonyi Edit, az OTP Bank Rt. igazgatója. Egy piacképes plasztiklappal pedig nem csupán a fizetés egyszerűsödik: mivel a kártyabirtokost a bank már “bevizsgálta”, az eladónak nem kell külön leinformálnia, pusztán élveznie, hogy a kártya révén a hitelintézet már megtette a fizetési ígéretét. – E kártyák feltehetőleg nemigen viselik majd magukon a nemzetközi kártyatársaságok logóját – mondta az igazgató. – Jellemző változás lehet a kereskedőkkel közösen “forgalomba hozott” úgynevezett co-branded kártyák elterjedése a kiskereskedelemben – vélte Huszthy Tamás. Szerinte a a készpénzkímélés szorgalmazásával Magyarországon meglehetősen hamar megjelenhetnek azok a termékek, amelyeket a nemzetközi kártyatársaságok nemrégiben a nagykereskedelmi áruforgalom egyik finanszírozási eszközeként fejlesztettek ki. Ilyen a vásárlásoknál a fizetett összeg adótartalmát külön, az adott ország adóhatósági kívánalmainak megfelelően kezelő, szinte főkönyvkészen nyilvántartó úgynevezett purchasing card, amelyet alig egy éve próbált ki például a Visa.