A csúszó leértékelés 1995. március közepi meghonosítását követően immáron harmadszor módosították az eredetileg 1,8, majd 1,3, illetve ezt követően 1,2 százalékban meghatározott havi devalvációt. A múlt hét elején a pénzügyi kormányzat bejelentette, hogy április elsejétől 1,1 százalékra csökkentik a forint csúszóleértékelésének havi mértékét. A döntés értelmében a forint éves szintű leértékelése 15,4 százalékról 14 százalékra csökkent.
Az állampapír-piaci hozamok alakulását szemlélve látható, hogy a befektetők már jó ideje számítottak erre, sőt június végén újabb, hasonló mértékű árfolyamvédő intézkedést tartanak szükségesnek az infláció megfékezése érdekében. A tavaly nyáron még 25 százalék környékén ingadozó állampapír-piaci hozamok az év végére 22 százalékig ereszkedtek. Idén március elejéig pedig további két százalékponttal mérséklődtek az egyéves lejáratú papírok hozamai. Ha figyelembe vesszük, hogy a devizák többségének 4-5 százalék körüli az éves kamata, az állampapírok ilyen kamatok melletti ésszerű választásának előfeltétele volt a leértékelés csökkentésébe vetett hit. Amennyiben a fél év végén további 0,1 százalékkal csökkentik a havi devalvációt, ez már csak 12,7 százalékos éves leértékelésnek felel meg. Így ismét elhárulhat a forintkamatok további esése előtt álló egyik akadály.
Bár már több mint egy hete nyilvánosságra hozták, hogy április elsejétől csökkentik a forintleértékelés havi mértékét, a határidős piacok elszámolóáraiban eddig még csekély mértékben tükröződött a forint értékállóságát javító intézkedés. Annak ellenére, hogy az elmúlt félévben tapasztalható állampapír-piaci hozamesés elsősorban a leértékelés mértékének csökkentésébe vetett hittel magyarázható, a hír hallatára további 0,2-0,5 százalékponttal mérséklődtek az állam adósságleveleinek hozamai.
Ezzel szemben a határidős jegyzések forintkamat-tartalmának csökkenése lényegében csak a nemzetközi piacokon is áresésre ítélt alacsony kamatozású valuták esetében volt megfigyelhető. A svájci frank, illetve a japán jen kiváló célpontja volt a kamatparitáson alapuló elszámolóárak, és a leértékelésből kalkulálható kifutáskori árak közötti különbség lefölözésére. A forint leértékelésének csökkentése pedig további forintokkal növelte a távolabbi határidőket választók nyereségét. Az eladások ismételt megszaporodása láttán a vételi oldalon álló bankok pedig csökkentették az áraikat.
A tisztes nyereség reményében frankot eladókat ennek ellenére nem igazolták az utóbbi napok eseményei. Az elmúlt félév tükrében, amikor is a dollárral szemben kisebb megingásoktól eltekintve napról napra veszített értékéből a svájci frank, érthetően keltett riadalmat az eladók körében a helvét valutának az utóbbi másfél hétben tapasztalható erősödése. A bankközi azonnali piacon mintegy másfél forintot drágult az elmúlt másfél hét alatt a frank a forinttal szemben, ami a határidős árakba beépülve lényegében az alapletét elvesztését eredményezte a befektetők számára. A frank nem várt magáratalálásában nem csekély szerep jutott a Európai Monetáris Unió (EMU) megteremthetősége körüli bizonytalanságnak. Miután a német kormány illetékeseinek többszöri nyilatkozata sem nyugtatta meg a nemzetközi devizapiacok szereplőit, miszerint Németország a határidő letelte előtt teljesíteni tudja az EMU-ba lépés feltételeit, ismét előszeretettel vásárolták többen a svájci frankot.
A Budapesti Árutőzsdén svájci frankot eladók helyzetét csak tovább rontotta a dollár keddi árzuhanása a vezető valutával szemben, így a frankkal szemben is. A dollár márkaárfolyama közel két pfenniggel veszítve értékéből megközelítette az 1,675-ös szintet. Egyedül a jennel szemben tudta némiképp megőrizni méltóságát a zöldhasú. A gyengélkedő svájci gazdaságról időről időre napvilágot látott adatok alapján viszont várható ismét a frank áresése.
A frankból kiábrándult spekuláns befektetők közül – az előbb leírtak alapján érthető módón – egyre többen pártolnak át a japán jent eladók táborába. A japán pénzügyi év végének közeledtekor a távol-keleti befektetők előszeretettel zárják a kockázatosabb pozíciójaikat, lehetőséget teremtve arra, hogy tiszta lappal kezdhessék el az új évet. A nemzeti valutájuk iránt ilyenkor szokásosnak mondható többletkereslet 124-ről 120-ig nyomta a dollár jenárfolyamát. A japán gazdaságról a közelmúltban napvilágot látott adatok viszont továbbra sem kápráztatták el a befektetőket, így a várakozásnál szerényebb mértékű bővülése a bruttó nemzeti összterméknek a kamatemelés elodázását és a jen ismételten tartós gyengülését vetíti előre.