A világ vegyiparát összeha- sonlítva más ágazatokkal, jól megfigyelhető egyfajta konjunkturális ciklikusság. Ennek az a legfőbb oka, hogy ezen termékek árát alapvetően a kereslet-kínálat egyensúlya határozza meg. Egy felfelé ívelő ciklusban ugyanis a többletkereslet és kapacitáskihasználtság újabb beruházásokat generál egészen a túlkínálat kialakulásáig. Ekkor a kihasználtság hirtelen visszaesik az üzemi eredmény szintjével együtt és a ciklus lefelé indul.
Ezek a ciklusok 5-6 éves megközelítőleg szabályos periódusokban érik el csúcsukat: például 1983-ban, 1988-ban és legutóbb 1994-ben. Előrejelzések szerint a következő ilyen ciklus tetőpontja az ezredévfordulón várható, habár ettől az egyes vegyipari termékek esetében kisebb eltérések lehetnek.
A világ vegyiparán belül egyfajta súlyponteltolódás figyelhető meg a kilencvenes évek közepétől, mely azt jelenti, hogy a fejlettebb (nyugat-európai, észak-amerikai) piacokról a beruházások átáramlottak a nagyobb fejlődési potenciállal rendelkező ázsiai országokba. Ezek a változások kedvezően hathatnak az exportképes kelet-európai gyártókra, mivel a nagy nyugati cégek jelenleg inkább az ázsiai hídfőállások kiépítését tartják fontosabbnak. Ez csökkenti az egyébként igen erős versenyt a vegyipari alapanyaggyártásban.
A jelenlegi előrejelzések szerint 2005-ig a kelet-európai növekedés üteme (évi 7-8 százalék) csaknem kétszeresen fogja meghaladni – a TVK szempontjából érdekes polimerek piacán – a nyugatit. Ezt jól alátámasztja az a tény, hogy a vegyipari növekedés általában meghaladja az ipari növekedést. Ez 1980-85 közötti periódusban (Nyugat-Európában) kétszeres szorzót mutatott, míg az 1990-95 közötti szakaszban 3,5-szerest.
A nagyobb ütemű kelet-európai növekedés egyik alapja az ezen országokban lezajló átalakulási folyamatok során jelentősen visszaeső termelés. Magyarország 1995-ös termelési szintje még mindig csak a 75 százalékát érte el az 1989-es szintnek. Jellemzően ezekben az országokban főként a magasabb feldolgozottsági szintű termékek forgalma és felhasználása esett vissza, tehát az alapanyaggyártást (például TVK, Borsod-Chem) kevésbé érintették ezek a negatív hatások.
A Tiszai Vegyi Kombinát Rt. az ország legnagyobb vegyipari társasága, mely jelentősen ki van téve a vegyipari ciklusok ingadozásának. A társaság termékstruktúráján keresztül vertikális integrációt valósít meg, vagyis a polimerek gyártásához szükséges alapanyagokat (etilén, propilén) is saját maga állítja elő vegyipari benzin és gázolaj felhasználásával. Ez komoly versenyelőnyt jelent a nyugat-európai gyártókkal szemben, ahol általában külső forrásból biztosítják a polimergyártás alapanyagait, az etilént és a propilént (az olefineket). A vállalkozás 1996-os nemzetközi számviteli elve szerint konszolidált előzetes eredménykimutatása alapján a korábbi 16,2 milliárd forintos szintjéről 7,9 milliárdra csökkent az üzemi nyereség. Az idei év első hónapjainak adatai szerint elképzelhető, hogy a korábbiakban 1998-ra várt trendforduló korábban következik be, ami az idei év eredményére és ezen keresztül a részvények árfolyamára is pozitív hatással lehet.
A Tiszai Vegyi Kombinát kapacitáskihasználtsága a ciklus leszálló ágának megfelelően 5-6 százalékkal alatta maradt az előző évinek, de még így is meghaladta a versenytársakét. Hosszú távon azonban az erőteljesebb kelet-európai fejlődés megindulásával a TVK-nak problémái lehetnek a kapacitások növelésével, mivel a vertikális integráció és az olefinek közúti szállításának egyre nehezebb volta miatt az olefinek szűk keresztmetszetet jelentenek a beruházások számára. Ezt a problémát orvosolhatja, ha az Ukrajnában lezajló privatizációs folyamatban sikerülne megvásárolni az eddig fontos beszállítóként szereplő Oriana cég részvényeit. Ez egy komoly alapot képezhetne az esetleges polimerkapacitás bővítésére a pluszként megjelenő etilénen keresztül.
Az 1997-es év elejének folyamatai rendkívül kedvezően alakultak a társaság számára, mivel az olefingyártás alapanyagaként ismert nafta világpiaci ára csökkenő tendenciát mutat a polimerek árának lassú emelkedése mellett, ami a haszonrések növekedését eredményezi. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a korábbi előrejelzésekkel szemben a vegyipari alapanyagok ára nem csökken tovább, vagyis az új trendforduló az 1997-es év lehet, szemben az eddigi 1998-as várakozásokkal.
A társaság részvényeinek ára az augusztusi bevezetés után hónapokig egy igen szűk sávban mozgott, melynek oka feltételezhetően az erős túlkínálat volt. Ez a kínálati nyomás szűnt meg novemberben, amikor a felszabaduló árak gyors emelkedésbe kezdtek, többek között az alulértékeltség miatt.