A BÁV eladását nem sürgeti privatizációs kényszer, de olyan érv sincsen, amely a privatizáció ellen szólna – mondta a Figyelőnek Vitézy András vezérigazgató. A harmadik évszázadát taposó intézmény legújabbkori történelméből immáron a hetedik évét tölti részvénytársasági formában. Ebben az időszakban a privatizációja, többek között eredményei alakulásának függvényében, hol közelebb, hol távolabb került – már 1992-ben szóltak hírek közeli tőzsdére viteléről. S bár tulajdonosai között a dolgozók és az önkormányzatok mellett a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), valamint az Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) nevét is ott találjuk, a Bizományi pártában maradt. Ráadásul gyengélkedett – míg “fel nem találták” a szabályozott keresztfinanszírozás intézményét az éppen alul-, illetve túlfinanszírozott üzletágak kilengéseinek elsimítására. Az egyes egységeket – a fedezeti árakat és az elmaradt hasznot kalkulálva – azóta is folyamatosan figyelemmel kísérik, és hetente döntenek az esetleges beavatkozásról.
Az utóbbi három év eredménye az 1993-as nullszaldó után már szolid növekedést mutat: az adózás előtti nyereség a megelőző évihez képest 1995-ben 4, ’96-ban pedig 15,5 százalékkal nőtt, miközben a nettó árbevétel előbb 16,3, majd 12 százalékkal lett magasabb (lásd grafikonunkat). A mérlegfőösszeg tavalyelőtt mintegy 26 százalékkal gyarapodott, az elmúlt évben viszont csak egyetlen százalékkal mozdult el: kereken 5,7 milliárd forintra araszolt fel. A társaság eredményei alapján úgy tűnik, elérkezett az idő a 75,4 százalékos állami pakett eladására – egyezik meg a BÁV és az ÁPV Rt. véleménye, amelyet a tőzsdeképességi vizsgálatok is megerősítenek: a két évvel ezelőttivel szemben a legutóbbi már sikerrel kecsegtet. – Ugyanakkor – jegyzik meg az ÁPV Rt.-nél – a tőzsdei hossz sem elhanyagolható körülmény.
Az, a privatizáció stációi során folyamatosan taglalt kérdés, hogy szükség van-e a BÁV meglehetősen szerteágazó és igen eltérő profiljainak egyben tartására, vagy inkább több részben kell értékesíteni a céget, ugyancsak nyugvópontra jutott. Vitézy András szerint a zálogtevékenységről azért nem lenne érdemes leválasztani az egyéb üzletágakat, mert utóbbiak képesek kielégíteni a zálogfiókok évi 2,5-3 millió tranzakciójának nagy készpénzigényét. A BÁV természeténél fogva öszvér típusú szervezet – fűzte hozzá Kevevári Béla, a Pénzügykutató Rt. vállalkozási vezetője -, ahol is a kereskedelmi üzletágak megfelelő visszacsatolást adnak a zálogtevékenységhez, a felbecsüléshez.
Az elmúlt években a BÁV látványosan növelte saját finanszírozású záloghitelezését: ennek 1993. évi 120-160 milliós értékét mára egymilliárdra emelte. Üzletágai közül hagyományosan ez bővül a legerőteljesebben; tavaly például mintegy 18 százalékkal. Ez többek között azt is lehetővé tette, hogy az állami tulajdonos a nyereség egy részét eredménytartalékba tegye, amely mára – privatizációs döntés híján, a majdani fejlesztésekre takarékoskodva – 800 millióra duzzadt. A vezérigazgató szerint a BÁV ezzel és 2,2 milliárd forintos jegyzett tőkéjével nem mondható alultőkésítettnek, így az új tulajdonosoknak sem kell attól tartaniuk, hogy a piac megtartása érdekében tőkét kell emelniük. Ezt a vélekedést feltehetőleg az ÁPV Rt. is osztja, hiszen csak a meglévő állami tulajdonra keres befektetőket, friss tőkét nem akar a cégbe hozni.
Mindezek ellenére a BÁV egyben tartása aligha az egyetlen lehetséges megoldás volt, hiszen a készpénzigényt nemcsak a többi tevékenységből lehetne finanszírozni. Tény viszont, hogy a záloghitelezésen kívüli üzletágakra együtt nehéz lett volna jó vevőt találni: a régiség- és műkincs-kereskedelem másokat vonzott volna, mint például a használtruha-kereskedés. Szakmai befektető számára a bolthálózaton felül a régiségkereskedelem és a zálogház lett volna önmagában is vonzó vétel. Nyilvánvaló ugyan, hogy a privatizációban ugyancsak tulajdont szerző vezetés a cég egyben tartásában és a minél kiegyensúlyozottabb részvényesi összetételben érdekelt, azonban ennek előnyeiről pusztán mérlegszámaival is meggyőzhette az ÁPV Rt.-t. – Az alkalmazandó “vegyes technikával” megakadályozható, hogy bármely befektető kicsemegézze a társaságból a számára vonzó részt – dicsérte az ÁPV Rt. döntését Vitézy András.
A privatizációs intézmény darabolva hirdeti meg tulajdonhányadát: az első körben intézményi befektetőknek 29 százalékot szán, melyet meghívásos rendszerben ítél oda. Ezzel (a K&H 8,5, valamint a tavaly júliusban az ÁÉB – akkor még – Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknak eladott 5,8 százalékos részesedésével együtt) az intézményi befektetők még mindig nem érik el a többségi részesedést. Vitézy András szerint ez konszenzuskeresésre sarkallja majd őket a 10 százalékra számító szakmai befektetőkkel, azaz a kárpótlási jegyek ellenében tulajdonossá váló vezetéssel. Ezt erősíti az ÁPV Rt. azon elhatározása – mondta a Figyelőnek Juhász György ügyvezető igazgatóhelyettes -, mely szerint a kialakuló struktúrában 3-4 pénzügyi befektető szerepel majd, egyenként tíz százalék körüli hányaddal. A meghívottak közé feltehetően a jelenlegi két banki tulajdonos is bekerül, érdeklődni pedig bizonyára sokan fognak az aranytojást tojó tyúknak titulált cég iránt. Az ÁPV Rt. előzetesen “elsősorban magyar tulajdonú bankokként” utalt a kiválasztottak körére. A befutók kilétére várhatóan május közepén derül fény.
A fennmaradó, összesen a részvények egyharmadát kitevő részt nyilvános kibocsátás útján magánbefektetőknek ajánlják fel készpénzért és kárpótlási jegyért. Ez utóbbinak azonban csak bizonyos ármoderátor szerepet szán az ÁPV Rt., aránya az előzetes tervek szerint húsz százalék körül lesz. Az ősz elejére tervezett jegyzés után a BÁV-ot még az idén bevezetik a tőzsdére. Egyelőre azonban a folyamat még csak a tanácsadó kiválasztásánál tart, az értékpapír-forgalmazói pályázat március 19-én zárul.
Az ÁPV Rt., mely tehát rendszeres osztalékot látott a BÁV-ból, ennek ígéretével csábíthatja a befektetőket is, akiknek az eredménytartalék mellett attól is kevésbé kell tartaniuk, hogy a következő években a nyereség felosztását a többi tulajdonos a fejlesztésekhez szükséges források előteremtése érdekében megakadályozza.
A cég egyes üzletágainak jövőjéről viszont már bizonytalanabb képet festhet magának a leendő befektető. Csak a záloghitelezés a biztos kivétel, amelyet nem rengetett meg a magánzálogfiókok megjelenése: továbbra is a piac több mint kilencven százalékát tartja kezében. Ha az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumban készülő és várhatóan még az év első felében a parlament elé kerülő, a zálogházak működését meghatározó jogszabályt a honatyák elfogadják, akkor a nyilvános kibocsátás idejére a reménybeli befektetők már egy olyan BÁV-ba helyezhetik a pénzüket, amely banki társ nélkül, önállóan is végezhet záloghitelezést. Merthogy a BÁV ezt egyelőre csak egy bank közvetítőjeként végezheti – így írta elő számára a tavaly év végéig hatályos pénzintézeti törvény (pit). Eszerint a záloghitelezést mint kölcsönnyújtás pénzintézeti tevékenységet csak bank végezheti; annak eldöntésére, hogy e szabálynak miként kíván megfelelni, a pit megszületésekor már létezett BÁV 1995. december 31-ig kapott haladékot. A BÁV, csakúgy mint a többi zálogfiók, a kínálkozó két út – bankalapítás avagy együttműködés – közül az utóbbi mellett döntött, és pályázat útján akkori egyik tulajdonosát, az ÁÉB-t választotta szerződő partnerének. A hitelintézet, az illetékes felügyelet engedélye szerint, immáron második éve “ingóságokon fennálló kézizálogjog kikötésével” nyújt kölcsönt. A két intézmény ezt egy úgynevezett faktorolási szerződésben rendezi egymás közt, ami tavaly kereken 80 millió forintjába került a BÁV-nak. Ebben az évben az ÁÉB a szolgáltatásaiért várhatóan 100-110 millió forintot kap. Másik bank tulajdonosa, a K&H, mint egyetlen hitelnyújtója kapott szerepet.
Többi, nettó árbevételének kétharmadát hozó profiljában az elmúlt években szinte egytől egyik dinamikusan változó, nehezen kiszámítható piacokon szerepelt a Bizományi. A használtruha-kereskedelemben például beszállt a bálavásárlásba és továbbértékesítésbe, azonban mára a nyugati használt ruhák megdrágulása miatt abbahagyta ezt, és újra a hazai felvásárlásra alapoz. A “handlé” mellett tavaly az új ruházatból is eladott a BÁV félmilliárd forintnyit, bár ennek értéke stagnált. A műszaki nagykereskedelemből egymilliárd forintnyi bevétele származott a cégnek, amely több gyártó (Rowenta, Elin) márkakereskedelmét is vállalta.
A régiségkereskedelemben a BÁV még a ruházati vagy műszaki piacnál is mozgalmasabb éveket élt át – és túl -, hiszen mellette felnőtt több közepes és rengeteg kicsi kereskedő, akik nemcsak a bolti eladásokban, hanem a szaporodó aukciókon is komoly versenyt támasztanak az állami cégnek. Ennek ellenére a BÁV ebben az üzletágban is növelni tudta bevételeit, és a vezérigazgató szerint a cég csak nyertese lehet a felkavart piac megtisztulásának – mind az aukciók terén, mind a bolti eladásokban. Különösen, hogy egy év után a használt termékeket ismét nem terheli áfa, és így újra minden kereskedő azonos startvonalról indulhat áraival. A Bizományiba árut adó régiségfelhajtók persze azt is megjegyzik, hogy a BÁV előző években feltornázott árrésének csökkentése is jót tett a kínálatnak, hiszen így a házalóknak a korábbinál jobban megéri beadni árujukat a BÁV-hoz.
A privatizáció mindenesetre lökést adhat több üzletágnak is, hiszen az elmúlt években az állami tulajdon eladásának bizonytalansága miatt a BÁV láthatóan visszafogott befektetéspolitikát folytatott, és tartózkodott a gyökeres átalakításoktól. Vitézy András szerint a privatizációt követően szóba kerülhet, hogy saját gyártókapacitást szerezzenek egyes termékeknél, és kereskedelmi rendszerük átalakításába is bátrabban belefoghatnak. Az utóbbira mindenesetre a bolthálózat komoly lehetőségeket kínál, hiszen a 138 üzlethelység (ebből 31 zálogfiók) még ma is tekintélyes hálózatnak számít. Ugyanakkor a vezérigazgató új tevékenységi köröket is kilátásba helyezett, így a közraktározás, az éppen a törvényhozás napirendjén szereplő jelzálog-hitelezés vagy a hónapokon belül a gyakorlatban is megjelenő ingójelzálog-hitelezés is felkerülhet a palettára. Már amennyiben a majdani tulajdonosok is úgy akarják, akik – Vitézy András szerint – a forgalomnövekedés függvényében négy-öt év múlva esetleg a bankalapítás gondolatát is felmelegíthetik.
A meglévő tevékenységek megtartása ugyanakkor feltétlen cél – szögezik le az ÁPV Rt.-nél is. Lévén a társaság működése, kiváltképp a zálogkölcsönzés terén, javarészt bizalmi dolog, e kapcsolatot más, új tevékenység, de akár az új tulajdonosok is megrendíthetik – vélte Kevevári Béla. Véleménye szerint, amennyiben a tulajdonrészek eladhatóak lesznek, és minduntalan újabb tulajdonosok juthatnak BÁV-részvényekhez, a társaság könnyen pénzmosodává válhat. Mindenesetre a Pénzügykutatóban éppen egy, speciálisan a kézizálogra vonatkozó törvény tervezetén dolgoznak, melyben a kézizálog alapú hitelezésnek kívánnak szigorú előfeltételeket, “céhszabályokat”, kamarai vizsgálatokat szabni.