A világ becslések szerint 670 milliárd dolláros távközlési forgalmának több mint kilencven százalékát azok az országok bonyolítják le, amelyek a genfi egyezményt aláírták. Az egyezség szerint 1998 januárjától megkezdődik a világ távközlésének felszabadítása a korábbi kötöttségek alól. Az állami- és magánmonopóliumok fokozatos megszűnése teljesen átrendezi majd a távközlés világpiacát, amelynek éves bevétele a következő tíz esztendőben akár 1,2 ezer milliárd dollárra is emelkedhet. Drasztikusan csökkenhetnek viszont a telefondíjak – Charlene Barshefsky, az Egyesült Államok kereskedelmi megbízottja szerint a nemzetközi hívások tarifái akár 80 százalékkal is csökkenhetnek a közeli jövőben! (Elsősorban Európában. A franciák és a németek már az idén mérsékelni kezdték díjaikat, így készülve a nagy kihívásra.) A washingtoni Institute for International Economics szakértőinek prognózisa szerint a következő 14 évben a fogyasztók ezermilliárd dolláros “nyereséggel” számolhatnak: ennyivel olcsóbb lesz számukra a telefonálás, mint ma.
A telekommunikáció és az információs ipar az ágazat eddig nem látott technológiai, mennyiségi és minőségi fejlődését ígéri, s ez új munkahelyek millióit teremtheti. Nem véletlen, hogy Clinton amerikai elnök is ezeket a lehetőségeket hangsúlyozva üdvözölte az egyezmény aláírását. Tette ezt annak tudatában, hogy az Egyesült Államok a világpiac harminc százalékát tartja kezében, és szolgáltatói-technikai fölényét, vezető szerepét még Japán igencsak erős pozíciója (15,6 százalékos világpiaci részesedése) sem teszi kétségessé.
Nem véletlen, hogy a meginduló világpiaci versenyben az Európai Unió szakemberei is az amerikaiaktól tartanak a legjobban. Az Egyesült Államokban ugyanis hatvan éve él az a korlátozás, amely szerint külföldi cégek legfeljebb 20 százalékos részesedést szerezhetnek az amerikai távközlési vállalkozásokban. Al Gore amerikai alelnök már 1995 februárjában ígéretet tett ennek feloldására, s ezt követően az Egyesült Államok szenátusa is elfogadta az új amerikai távközlési törvényt.
Korán örültek azonban a konkurensek. Időközben olyan fúziók jöttek létre az amerikai távközlési és műsorszolgáltatói piacon, amelyek az ezredforduló utáni időszakra egy újfajta monopólium jövőképét vázolták fel a kontinens szolgáltatói előtt. Az Egyesült Államokban az elmúlt években több nagy társaság kartellt hozott létre, például a rádiótelefonok piacán. Ezek tőkeereje olyan hatalmas, hogy eleve esélytelennek tűnik ellenük ringbe szállni. Az új amerikai távközlési törvény elfogadásával mindazonáltal megnyílt a távolsági hívások piaca a regionális Bell-társaságok előtt, ahonnan az AT&T monopóliumának 1984-es felbomlásával zárták ki őket. A törvény életbelépése után ugyanakkor a kábeltévé-társaságok, az áramszolgáltatók és más potenciális versenytársak is bevonulhattak a helyi telefonhívások piacára.
A marrakeshi megegyezés (lásd külön írásunkat) után az európai távközlési piac is megmozdult. A zárt amerikai piac “feltörését” célozta például az a szövetség, amelyet a France Télécom és a Deutsche Telekom által létrehozott Atlas társaság kötött az amerikai Sprinttel. A Global One névre hallgató euroatlanti vegyes vállalat a nemzetközi szolgáltatások egyik speciális területén kíván meghatározó szerepet szerezni. Olyan globális hálózatot igyekszik kiépíteni, amely a multinacionális cégek távközlési igényeinek kielégítésére képes. Ezt a piacot évente 200 milliárd dollárosra becsülik. A tervek között szerepel egy esetleges újabb (ázsiai) partner bevonása is. A Sprint egyötödének megszerzéséért a németek 3,8, a franciák pedig 4,2 milliárd dollárt fizetnek – a végső ár attól függ, hogy az ügylet véglegesítése előtti időszakban miként alakul az amerikai társaság részvényeinek árfolyama. A Sprinttel való együttműködéstől az európaiak a fejlett technológián kívül az amerikai piacra való bejutás lehetőségét is várják. A Sprint pedig az európai tőke felhasználásával igyekszik megőrizni technológiai fölényét belföldi versenytársaival szemben, s behozni korábbi lemaradását a nemzetközi versenyben. (Az egyezség ellen nyomban keresetet adott be a kérdésben leginkább érintett AT&T és MCI az amerikai kormánynál és az Európai Unió brüsszeli versenyfelügyeleténél, amely a Global One működését szentesítette. A kereset lényege: a Global One-t csak akkor engedjék az Egyesült Államok területére, ha az amerikai cégek is azonos feltételek mellett terjeszkedhetnek Európában.)
A Sprinthez hasonlóan más amerikai társaságok is stratégiai szövetségest keresnek maguknak az európai kontinensen. A Brüsszelben reklamáló MCI például néhány hónapja alapított Concert néven vegyes vállalatot a British Telecommal, a kölcsönös piaci fellépés megkönnyítése érdekében. A korábbiaknál jóval tágabban értelmezett, inkább informatikainak, mint távközlésinek nevezhető stratégiai szövetséghez várhatóan hamarosan csatlakozik a brit televíziós társaság, a BBC is. A világ vezető telekommunikációs cége, az AT&T eközben a német Vebacom-Mannesmannal tárgyal az együttműködésről. A British Telecom a német energetikai cégek közül az RWE-vel, valamint a Viaggal társult.
Mindezek ellenére Európa nyugati felén egyelőre csupán csíráiban létezik a verseny. A privatizáció mindössze az angol és a svéd piacon fejeződött be, a többi országban csak most indul a távközlés magánkézbe adása. A szolgáltatók zöme ma még jobbára az állam tulajdonában, egyszersmind monopolhelyzetben van. Az Európai Unió szándéka, hogy 1998-tól liberalizálja a kontinens távközlési piacát, az elmúlt egy-két évben mégis változásokat hozott. A nyugat-európai távközlési mamutok közül először – tavaly – a Deutsche Telekom vállalkozott a nemzetközi tőzsdei megmérettetésre. A teljes egészében hazai magántulajdonba került British Telecomot követve honi tőkések kezébe adták a Telecom Italia tulajdonának többségi részét és a spanyol Telefónica több mint kétharmadát is. A francia távközlést (a mobiltelefóniát kivéve) egyedül birtokló állami cég, a France Télécom hazai egyeduralma is veszélyben van: jövő januárban megkezdi működését a francia államvasutak és a francia vízművek közös vállalata, amely a vasút saját telefonhálózatának lehetőségeit aknázza majd ki és fejleszti tovább. A közös vállalat a nem túl távoli jövőben a közcélú távközlési szolgáltatásba is be akar kapcsolódni – ám ennek egyelőre törvényi, szabályozási korlátai vannak.
A GATS-tárgyalásokon a védett hazai pályáról kimerészkedő valamennyi résztvevő keményen képviselte saját érdekeit. A távközlési világpiacon 28,3 százalékos részesedést elért Európai Unió tagállamai 2003-ra ígérték az alapvető szolgáltatások teljes liberalizációját, amely a vezetékes hálózatok mellett a műholdas-, a mobil- és a személyhívó-szolgáltatásokra és azok hálózatára is kiterjed. Franciaország és Portugália viszont megszorításokat kért. A franciák szeretnék elérni, hogy legfeljebb 20 százalékos külföldi részesedést engedélyezhessenek a rádióalapú szolgáltatásokban, a portugálok pedig valamennyi szolgáltatásnemben 25 százalékban korlátoznák a külföldiek részvételét. Néhány ország ugyanakkor piacának későbbi megnyitására kért lehetőséget: Spanyolország 1998 decemberétől, Írország 2000-től, Portugália és Görögország 2003-tól kezdené meg távközlési piacának megnyitását.
Ami Japánt illeti, előrelépésnek számít, hogy hajlandó eltörölni a külföldiek résztulajdonlásának korlátozásait a rádióalapú szolgáltatásokban. Ez alól két mamutvállalat, az NTT és a KDD (mindkettő nemzeti monopolcég) jelenti majd a kivételt. Ezeknél 20 százalékban jelölték meg azt a maximumot, amekkora tulajdoni hányadot külföldi társaság megszerezhet. Ettől eltekintve a szigetország távközlési piaca a következő években gyakorlatilag teljesen nyitottá válik.
A kelet- és közép-európai régió országai közül a legtöbben csatlakozni kívánnak a megállapodáshoz. Az aláírók között szerepel Szlovákia, Románia és Horvátország is – utóbbi feltehetően WTO-tagságának elnyerésével párhuzamosan kapcsolódik majd a GATS munkájához. Később valószínűleg Szlovénia, Oroszország és Ukrajna is csatlakozik a megállapodáshoz. Lapunk információja szerint néhányan (köztük európai uniós társult tagok is) úgy gondolták, hogy nem kell elkapkodni a csatlakozást, hátha később jobb alkupozícióba kerülhetnek. Szakértők ezt elhibázott álláspontnak tartják. Véleményük szerint az az állam, illetve szolgáltató, amely – a versenyfeltételek pontos rögzítésével – most nem határozza meg jövőbeni helyét a távközlési világpiacon, kénytelen lesz később a kész helyzetet elfogadni, s arra már semmilyen hatást sem gyakorolhat.
Magyarország kedvező ajánlatot nyújtott be a WTO-nak. Tehette, hiszen a kilencvenes években nemzetközileg is elismerten jelentős fordulat ment végbe a hazai távközlésben. A száz lakosra számított telefonfővonalak száma az 1989-es 8,8-ról mára a háromszorosára nőtt – annak ellenére, hogy a GDP közben mintegy 20 százalékkal esett vissza. A Matáv Rt.-t két ütemben (1993-ban és 1995-ben) privatizálták; ennek során a cég tulajdonának közel 70 százaléka külföldi kézbe került. A befektetők koncessziós vállalásai között kiemelt helyen szerepel, hogy magyarországi cégüket regionális távközlési központtá fejlesszék.
A koncessziós pályázat kiírása óta a Matávé a nemzetközi, a helyközi és az ország nagy részén (54-ből 36 körzetben) a helyi telefonszolgáltatás koncessziója, amely 2002 végéig monopolhelyzetet, vagyis kizárólagosságot jelent a cég számára. A GATS-tárgyalásokon valamennyi hazai távközlési cég: a Matávon kívül a helyi-, a mobil- és a személyhívó-társaságok koncessziós jogait is sikerült elfogadtatni. A Matávban a magyar állam egyelőre megtarthatja 25 százalék plusz egy szavazatnyi részesedését. A helyi koncessziós társaságoknál – ahol a koncessziós kötöttségek 2003 végéig nyújtanak védelmet 15 körzetben – minimális a hazai tulajdonrész, úgyhogy ez a kérdés nem szerepelt a tárgyalások napirendjén.
A helyi vezetékes- és a mobiltelefon-szolgáltatók a minél előbbi piacnyitásban érdekeltek, hiszen ez csökkentené a Matáv összekapcsolási díjait, ami szolgáltatási tarifáikat egyelőre nagyon megdrágítja. Henri Piganeau, a helyi koncessziós társaságok szövetségének egyik vezetője úgy véli, hogy a valódi versenytől a következő öt évben még a koncessziós előjogokkal védett hazai piacon is érezhetően csökkenni fognak az árak a vezetékes szolgáltatásban. A nagy beruházások időszaka az idén lezárul, s így a regionális szolgáltatóknak is nagyobb terük lesz a költségek leszorítására.
A felszabaduló távközlési piac új lehetőségeket is nyithat a helyi szolgáltatók számára. A Csongrád megyében működő francia CGSat például a szomszédos államok távközlésébe is bekapcsolódhat. Árletörő hatása lehet a többletbevételnek, a gazdaságosabb működésnek is. Piganeau megjegyezte: a MÁV, a Unisource, az MVM és néhány áramszolgáltató által létrehozandó távközlési társaság, a Pantel (amely a közcélú telefontávközlésbe a Matáv koncessziós idejének lejárta előtt nem léphet be) rendkívül fontos szereplője lehet a hazai telefóniának. Hálózata már ma is olyan kiterjedt, hogy jelentékeny piaci szeletet hasíthat ki magának.
Ahhoz még bizonyosan évekre van szükség, hogy idehaza is elinduljon a verseny az ügyfelekért a távközlési alapszolgáltatásokban. A műholdas távközlésben és az adatátvitelben azonban már 1998-tól érezhető lesz a világpiaci verseny hatása, hiszen ezen a területen a magyar piac már most is nyitott.