Az elmúlt évtizedekben Jugoszláviának és Magyarországnak jutott az a kitüntető szerep, hogy a kontinens keleti felének gyógyszerellátói legyenek; nem csoda, ha a mai napig is az ezekben az országokban működő cégek a piacvezetők a régióban. Ha árbevétel szerint állítjuk össze a toplistát, a horvát Pliva messze megelőzi a szlovén Leket és Krkát; ezt a triót követi a negyedik-ötödik helyen a hazai ipar két prominense, a Richter és a Chinoin.
Jóval nagyobb az eltérés a társaságok hatékonyságában. Itt már a magyarországi cégek, és közülük is a Richter emelkedik ki. A nyereségráta (árbevétel/nettó nyereség) magas értéke ugyan részben az adókedvezmény hatásának tudható be, amelyet csak a magyar gyártók élveznek, de ezzel együtt is figyelemre méltó, hogy ezek a társaságok milyen magasan felülmúlják a nyugat-európai generikus, sőt originális cégek átlagos hatékonyságát. (Az adókedvezménynek az eredményre gyakorolt hatását levonva is mind a három, grafikonunkon szereplő magyar gyógyszergyár nyereségessége meghaladja a nyugat-európai generikus termékeket gyártók átlagos nyereségességét.)
A régió gyártóinak exportorientáltsága miatt az egyes cégek további növekedési lehetőségeit alapvetően behatárolják a külpiacokon várható változások, amelyek az általános makrogazdasági mutatók mellett főként az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás, illetve az ártámogatási rendszer módosulásában jelentkeznek.
Az egyes országok növekedési ütemében nem várható látványos eltérés. Feltételezhető azonban egy közeledési folyamat az egy főre eső fogyasztásban. Emiatt mindenekelőtt a jelenleg még meglehetősen hátul kullogó Oroszországban, illetve a szintén alacsony egy főre eső fogyasztásról számot adó Lengyelországban nagyobb piaci részesedéssel rendelkező cégek számíthatnak jelentős növekedésre. Az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás értéke Szlovéniában a legmagasabb, még a magyar és a cseh polgárok tablettaszedési mániáját is mintegy kétszeresen felülmúlja. Az orosz mutató viszont csak a negyede, és a lengyel is alig harmada a magyarnak. Ráadásul az orosz piac a maga 2,2 milliárd, a lengyel pedig 1,2 milliárd dollárnyi éves forgalmával jócskán nagyobb a lassan már telítődő 600-700 millió dolláros cseh és magyar piacoknál.
Ami az ártámogatási rendszereket illeti, a főleg Lengyelországban, de Csehországban is kialakult protekcionista intézkedések még akár erősödhetnek is, és éppenséggel Magyarországon is elképzelhető ilyenek meghonosítása. Oroszországban viszont a hazai termelés messze elmarad a kereslet erőteljes növekedésétől, így itt a vámkedvezmények megszüntetése inkább csak az árak emelkedésével jár.
A becslések szerint a FÁK-országokban lesz a legnagyobb a gyógyszerpiacok éves növekedési üteme (13-15 százalékos). Lengyelországban, a fejlődő országokban és a nyugat-európai generikus piacokon ez a mutató 10 százalék körül lesz, míg Csehországban, Magyarországon és Szlovéniában csak 3 százalék környékén.
Mivel pedig az egyes gyógyszergyártók között nemcsak exportjuk arányában, hanem annak irányában is látványos különbség van, a cégek növekedési tartalékai piaci oldalról is igencsak eltérőek. E szempontokat mérlegelve a régió vezető gyógyszergyártóinak árbevétel-növekedési sorrendjét a Richter vezeti a Krka és a Lek előtt, és a negyedik helyen található az Egis. (Ezt természetesen módosítani kell több olyan egyedi sajátossággal, melyek nem vagy csak nehezen számszerűsíthetők, de a várható árbevételre, illetve eredményre hatással vannak.) A Richter javára írható még, hogy az exportpiacai között számottevő arányt képvisel a nyugati, illetve a fejlődő országokban történő értékesítés is. Mivel a kockázatos orosz piac mellett e területeken is jelentős növekedésre számíthat, a társaság piaci portfóliója nemcsak a növekedés, hanem a kockázat diverzifikálása szempontjából is a legígéretesebb.
A Richter az év elején bejelentett százmillió márkás beruházásával a közismert hatóanyagai mellett a kiszereltgyógyszer-exportját is növelni tudja majd Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Államokban.