A központi költségvetés elsődleges egyenlege 407,3 milliárd forintnyi többlettel zárt, így az 537,4 milliárd forintnyi kamatfizetési kötelezettségből csupán 130 milliárdnyit kellett állampapír-kibocsátással finanszírozni az elmúlt évben. A társadalombiztosítási alapok 68,8 milliárd forintnyi terhet róttak költségvetésre, így a kincstári egységes számlát közvetlenül érintő finanszírozási igény 199,3 milliárd forintot tett ki. A központi költségvetés bruttó belföldi adóssága összességében 224,2 milliárd forinttal növekedett tavaly, s az év végére elérte a 4938 milliárd forintot.
A kormány döntése alapján a Magyar Állam 1997. január 31-én 1749,7 milliárd forint értékben devizahitelt vett fel a Magyar Nemzeti Banktól. E devizahitelből azonnal törlesztették az 1563 milliárd forintnyi, lejárat nélküli kamatmentes adósság egészét, valamint a nulláscsere-kötvények 186,4 milliárd forintnyi állományát. A mintegy 10,7 milliárd dollárnyi adósság menedzselését a jövőben, a Pénzügyminisztérium megbízottjaként, az Államadósság Kezelő Központ végzi. A devizatartalékok, illetve az ezekkel azonos nagyságú rövid lejáratú hitelállomány menedzselése továbbra is jegybanki feladat marad. Az Államadósság Kezelő Központ a teljes adósság öt százalékának erejéig kapott felhatalmazást arra, hogy a kialakítandó hitelportfólió arányai eltérjenek a forint – 70 százalékban német márkát és 30 százalékban dollárt tartalmazó – valutakosarától. Az adósságcserével egy lépéssel közelebb kerültünk az Európai Unióban érvényes gyakorlathoz, mely szerint a fiskális feladatok a költségvetés hatáskörébe tartoznak, a monetáris politika meghatározása pedig jegybanki feladat.
Ezzel összhangban az elmúlt két évben fokozatosan megszűnt a Magyar Nemzeti Bank hegemóniája az állampapírpiacon. 1994 végén a forgalomban lévő, hiányt finanszírozó állampapírok egyharmada még a jegybank birtokában volt, a múlt év végén viszont már csak alig nyolc százalékot tett ki az MNB állampapír-piaci részesedése. A jegybank tudatos visszavonulása nem módosította alapjaiban a többi piaci szereplő egymáshoz viszonyított arányát. Ez alól csak a határon túli befektetők jelentenek kivételt. Bár a devizahatósági engedélyek birtokában a külföldiek már 1994 derekától vásárolhattak belföldön, forintban kibocsátott állampapírokat, a kedvezőtlen makrogazdasági klíma miatt érthetően távol tartották magukat a magyar költségvetési hiány finanszírozásától. Az 1994-es év zárásakor még csak statisztikailag kimutatható jelenlétük után 1995-ben már legalább epizódszerepet vállaltak magukra: 1994 végén a papírok 0,3 százaléka volt a tulajdonukban, egy évvel később pedig 3 százalékra ugrott a részesedésük.
Az elmúlt év mintegy tíz százalékpontnyi kamatcsökkenése láttán viszont érthetően megcsappant a devizatulajdonosok körében az állampapírok népszerűsége. A forinthozamok, illetve a devizakamatok forintleértékeléssel növelt értéke közötti különbség elolvadása egyben azt is eredményezte, hogy a külföldieknél lévő állampapírok aránya 2,5 százalék alá csökkent. A mérséklődő extraprofit miatt a kockázatkedvelő befektetők újabb piacokat kerestek, és helyüket csak részben foglalták el a sokkal kiszámíthatóbb magatartású pénzügyi befektetők.
A központi költségvetés 1997-re tervezett 309 milliárd forintnyi hiánya az idén nagyobb terheket ró a kibocsátóra, mint az elmúlt évben, de a várakozások szerint a 412 milliárd forintnyi, év közben esedékes kamat jelentékeny részét ismét az állampapírpiacon fektetik be. A hiány finanszírozásában a vezető szerep a két- és hároméves futamidejű, fix kamatozású kötvényeké lesz, szemben a diszkont kincstárjegy korábban megszokott dominanciájával.