A söripari cégek két év stagnálás után tavaly ismét fájdalmas, hétszázalékos piaccsökkenést voltak kénytelenek elkönyvelni. Ezzel az 1990-esnek a háromnegyedére esett vissza a belföldi sörfogyasztás, s így – Alan D. Richards, a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke szerint – immár csupán 60-70 százalékos az ágazat kapacitáskihasználtsága. Az elnök úgy látja: a mintegy százmillió dollárra tehető cégvásárlásokat újabb 100 millióval megfejelő multik leányvállalatai összességében éppen hogy nyereségesek.
A csökkenő piacot elsődlegesen a két óriás, az olcsó sörök között legerősebb Borsodi és Kőbányai Sörgyár sínylette meg: 1990 óta mindkettejük piaci részesedése jelentősen csökkent, bár még ma is tőlük származik az eladott sörmennyiség több mint fele. A romló piacon is eredményesnek bizonyult viszont a Brau AG tulajdonában lévő martfűi és a soproni gyár, amelyek együttesen már az eladások ötödét uralják, szemben az évtized elején kimutatott 10 százalékkal. A Brau AG a múlt héten bejelentette fenti két gyárának összevonását, ami ésszerű lépésnek tűnik. Ugyanez nem lenne meglepő a dél-afrikai SAB többségi tulajdonában lévő Kőbányai és Kanizsa Sörgyár esetében sem. Önmagához képest A Brau-gyárakhoz hasonló fejlődésen ment keresztül az Amstel-tulajdonban lévő komáromi gyár: 1990-ben a legkisebb volt Magyarországon a maga 3,5 százalékos részesedésével, amelyet mára megduplázott.
A zsugorodó piac okát valamennyi söripari vezető a sör túladóztatásában látja. Úgy vélik, hogy az általuk gyártott termék a folyamatos adóemelések nyomán jelentős hátrányba került a borral és az üdítőkkel szemben, így nem csoda, hogy fogyasztóik egy része “átpártolt”, amit a bor-, ásványvíz- és üdítőértékesítés emelkedése is mutat. Az adóterhek folyamatos növekedésének emlegetését azonban a tények nem alapozzák meg egyértelműen, hiszen a sör kulcsos adója évek óta változatlan, a tételes adó valorizációja pedig többnyire alatta maradt az inflációnak. A sörfogyasztásban tapasztalt nagy visszaesések éveiben ráadásul nem emelték a szokásosnál jobban a tételes adót. Mindezek mellett jogosnak tűnik a gyártók azon érve, hogy a borhoz, az üdítőkhöz és az ásványvizekhez képest aszimmetrikus a sör adóterhe. Az ágazat így most is azt szorgalmazza, hogy a jelenleginél igazságosabb adórendszert vezessenek be ezekre a termékekre. Ennek alapja lehetne például az alkoholtartalom alapján történő adóztatás, ami legalább a borral szembeni helyzetükön javítana.