A hazai értékpapírpiac fejlődését évek óta akadályozó, elavult törvény lecserélése, illetve az új értékpapírtörvény hatálybalépése a piaci szereplők legtöbbjének a megelégedésére szolgált. A piac és az ügyfelek védelmét szem előtt tartva a törvény sok fontos problémára nyújt gyógyírt, s ez nélkülözhetetlen a befektetői bizalom megőrzéséhez, illetve elmélyítéséhez. A független, azaz banki háttér nélkül működő brókercégekre azonban a megszigorított előírások aránytalanul nagyobb terhet rónak, mint pénzintézeti versenytársaikra.
Különösen a kis alaptőkéjű (saját tőkéjű), magyar magántulajdonban lévő bizományosi brókercégek működési feltételei szigorodtak – mondja Tóth Zoltán, a Cashline Broker Értékpapír Rt. ügyvezetője. Az alaptőke-követelmény itt négyszeresére (5 millióról 20 millió forintra) nőtt, miközben a kereskedőcégek, illetve a befektetési társaságok (befektetési bankok) esetében csak megkétszereződött. A bizományosi brókercégeknek, többi társukhoz hasonlóan, meg kell felelniük a szigorú tárgyi, technikai, személyi feltételeknek, és ez nekik jelenti arányosan a legnagyobb pénzügyi megterhelést. Tevékenységük csupán négy (ügynöki, bizományosi, értékpapírszámla-vezetési és értékpapír-letétkezelési) szolgáltatásra korlátozódhat, ám ezekből ma Magyarországon nem lehet megélni. A legnagyobb csapást mégis a törvény azon kitétele méri a bizományosokra, hogy a saját tőke szabad részét kizárólag készpénzben, bankbetétben, illetve állampapírban tarthatják. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk: jövőre, a ma működő mintegy másfél tucat bizományosi brókercéggel szemben, jó ha 2-3 cég a piacon tud maradni.
Nem sokkal jobb a kereskedőcégként vagy befektetési társaságként működni óhajtó független házak helyzete sem. Számukra nem a kötelező alaptőke megkétszerezése, hanem a banki szabályzók és ellenőrzési mechanizmusok meghonosítása okozza a legnagyobb problémát. A befektetési társaságoknak – miközben nem betétgyűjtők – általános tartalékot kell képezniük, állandó likviditással kell rendelkezniük (saját tőkéjüket nem fektethetik be abszolút szabadon), naponta tőkemegfelelési mutatókat kell gyártaniuk, elemezniük kell kockázataikat és erre céltartalékot kell képezniük. E szabályok egy része a kereskedőházakra és a bizományosokra is vonatkozik. Ezeket a feltételeket egy banki hátterű brókercég lényegesen gyorsabban megteremti (ha már eddig nem teremtette meg), mint egy független cég, amelynek ezt a nulláról kell elkezdenie. Ugyanilyen előnyük van a banki brókercégeknek a tárgyi, technikai, személyi feltételek megteremtése terén is független társaikkal szemben.
Minden komolyabb brókerháznak legkésőbb jövő év elejétől 24 órás őrszolgálatot kell működtetnie; üzleti óráiban az ügyféltérben fegyveres biztonsági őrnek kell állnia; pénztárfülkére; rendőrségre bekötött on-line riasztórendszerre lesz szüksége; legalább egy, minden szakvizsgával rendelkező kereskedője; legalább két, szakmai felsőfokú képesítésű igazgatója, továbbá belső ellenőre kell hogy legyen. Nagyobb mennyiségű pénzt, illetve értékpapírt csak fegyveresek, illetve pénzszállításra jogosult szervezetek segítségével szállíthat. Ezek után már apróságnak tűnik a megfelelő számú páncélszekrény vagy banki széf, a 72 órás akkumulátorral ellátott riasztórendszer, illetve a szünetmentes áramforrással működő számítástechnikai berendezések és könyvvizsgáló által minősített szoftverek megkövetelése.
Akinek még mindig kételyei lennének a jogalkotók szándékát illetően, annak mindössze egy mondatra kell felhívni a figyelmét a törvényből: a bankok külön jogszabályban meghatározott időponttól (valószínűleg 1999. január 1-jétől) kezdve teljes körű értékpapír-szolgáltatásokat nyújthatnak, azaz indokolt állampapír-piaci jelenlétük mellett két év múlva a részvénypiacon is aktív szereplőkké válhatnak. Ezzel az értékpapírszakma Magyarországon a bankszakma egyik alágává válhat, ami óhatatlanul a független brókerházak visszaszorulásához vezet majd.