Mindössze fél év, és részvénytársasági formát ölt az a kezdeményezés, amelyet az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) indított útjára. Elsőként Lengyelországban segített tető alá hozni egy helyi hitelminősítő vállalkozást; ott tavaly decemberben 23 boldog tulajdonos fizette be a Közép-európai Hitelminősítő Intézet másfél milliárd zlotys (535 ezer dolláros) alaptőkéjét. Nálunk is legalább ekkora tőkét, de lehetőleg több, úgy ötven befektetőt – elsősorban bankokat, biztosítókat és brókercégeket – szándékoznak egybegyűjteni. E célok megvalósítását a USAID – amely elmúlt öt éve alatt mintegy 210 millió dollárt fordított Magyarországra – egymillió dollárral tervezi támogatni; ebből az összegből az előzetes piaci felmérést, a társaság megszervezését és szakértők képzését finanszírozzák majd.
A megvalósíthatósági tanulmányt tavaly nyáron készítette el a Financial Services Volunteer Corps nevű társaság, októberre pedig már létre is jött a USAID és a Magyar Bankszövetség együttműködési megállapodása. Ebben az előbbi a szükséges szakemberek, az utóbbi pedig a körülmények (iroda, kiszolgáló személyzet) biztosítására, valamint a Budapesti Értéktőzsde szakmai támogatására tett ígéretet. Az elmúlt évet a megvalósíthatósági tanulmány kibővítése zárta, amit már a hitelminősítő társaság megszervezésével megbízott ugyancsak amerikai First Washington Associates végzett el.
A tanácsadó társaság közel félszáz pénzpiaci szereplővel végzett beszélgetésekben gyűjtötte tapasztalatait, melyek szerint a térségben messze itt a legérettebb a helyzet egy hitelminősítő vállalkozás létrehozására. Arra a kérdésre, hogy akkor miért Lengyelországé lett az elsőbbség, Roger Nye, a First Washington Associates munkatársa a lengyel piac méretére és a gazdaság rohamos bővülésére hivatkozott. Minthogy azonban a magyar bankrendszer fejlettebb, a privatizáció itt sokkal előrébb tart, Magyarországon is helye van egy hitelminősítőnek – szögezi le. – Annál is inkább, mert itt a fogadtatás szinte egyhangúlag kedvező, ráadásul a pénz- és tőkepiaci szereplők valóban értik, mi a tervezett társaság tevékenységének haszna. Mi több, figyelemre méltó az itteni elemzők, kiváltképp a fiatalok képzettsége.
Egy hitelminősítő iránti igény (az ötletet már jó pár éve dédelgetik hazai pénzpiaci szereplők is) a közeljövőben szinte kézzelfoghatóvá válik – tartja Okolicsányi Károly, a USAID munkatársa. A tapasztalatok szerint a kialakulóban lévő piacokon egy ilyen eszköz hatékonyan segíti a fejlődés gyorsulását és stabillá válását, valamint a rendszer átláthatóságát. Ugyanakkor, mint azt az államkötvények időnként 6-7-szeres túljegyzése is mutatja, a bankszektor meglehetősen likvid. A kamatok csökkenésével, illetve mihelyst az állam étvágya alábbhagy, e pénzeknek más célok felé kell vándorolniuk, és ez már a közeli jövőben egyéb forintalapú kötvények irányába mozdíthatja el a keresletet. A helyi önkormányzati és a nyugdíjreform is az értékpapírpiacnak juttat nagyobb szerepet. Tanulmányaiban a USAID is azt szorgalmazza, hogy a nyugdíjalapok például csak minősített papírokba fektethessék pénzüket. A nagy és közepes vállalatok finanszírozásában várhatóan ugyancsak előtérbe kerülnek ezek az eszközök – vélekedik Okolicsányi Károly -, minősítésükre pedig már csak a WVM Lízing példája miatt is szükség van. Végül a tapasztalatok azt mutatják, hogy – igaz, az amerikai és nagy mennyiségű – kötvények minősítés nélküli kibocsátása általában 6-7 bázispontnyi extraköltséget jelent a kibocsátó számára.
Meglehetősen szélsőséges becslésekkel találkozott a First Washington a forintalapú kötvények piacának jövőbeni alakulását illetően. A pénzpiac szereplőinek egy része optimistán három hónapot adott a vállalati kötvénypiac nekilódulásának, a másik véglet szerint csak két év múlva éled effajta érdeklődés. (E piacok alakulásáról lásd külön írásunkat.) Előbb vagy utóbb a befektetni vágyóknak mindenesetre szükségük lesz egy “térképre”, amely világossá teszi, hogy arányban áll-e a kibocsátó által ígért hozam a kockázatokkal, és segít a források ésszerűbb megosztásában. A cél az, hogy ekkorra a társaság már készen álljon.
Az előkészítő munka dandárja a múlt héten, az üzleti terv és a befektetési memorandum kidolgozásával, valamint a potenciális tulajdonosok megkeresésével megbízott állandó tanácsadó Budapestre érkezésével megkezdődött. Roderick Rumreich, aki ugyancsak a First Washington munkatársa, azt ígérte: már e hétre papírra veti az előzetes üzleti terv első változatát. Az elkövetkező fél év során mindemellett nem csupán elegendő befektetőt kell felhajtania – a First Washington előrejelzése szerint ez aligha lesz nehéz feladat -, hanem a minősítő, elemző társaság szakmai körvonalait is meg kell teremtenie. Egyelőre sem a leendő szolgáltatások köréről, sem a díjakról, de még arról sem született döntés, hogy a hitelbesorolás milyen skála mentén történjen.
Ami viszont bizonyos: a 3-4 elemzővel, összesen 8-10 fős alkalmazotti létszámmal induló, magánkézben lévő, független társaság a nyári képzés után az ősszel már megkezdi szolgáltatásait. Kérdés persze, hogy az első időben mekkora ügyfélkörre számíthat. A “legsoványabb” vélemények szerint, ha fél év alatt öt ügyfél pályázik a társaság minősítésére, az már sikerként értékelhető. Egy-két év mindenesetre eltelik majd, amíg a társaság bemasírozik a köztudatba. Az első év valószínűleg veszteséget hoz majd, talán még a második sem lesz nyereséges, a harmadik azonban már bizonyosan.
Mindez természetesen a már emlegetett kérdések tisztázásától is függ. A majdani intézet, az értékpapírok minősítése mellett, heti-havi rendszerességgel kiadványban is tájékoztatni kíván a hazai kibocsátásokról, emellett vállalati, iparági elemzések készítése sem kizárt. A díjakat illetően a hazai piac megkérdezett szereplői egymástól igencsak távol eső mértékeket mondtak elfogadhatónak: egy-egy besorolás árát három- és harmincezer dollár közé voksolták. (A Moodys legalacsonyabb tarifája a vállalati minősítéseknél 50 ezer, a felső határ pedig 300 ezer dollár.)
Végül egy módszertani kérdés: milyen besorolásokat adjon a társaság? Felmerült, hogy a hazai vállalati kötvények és rövid lejáratú követelések esetleg hazai skála szerint jussanak osztályzathoz. De a nemzetközi pénzügyi világ tud-e mit kezdeni az általa használatos hitelminősítői terminológiától eltérő besorolásokkal, és kompatíbilis lesz-e a rendszer a nemzetközivel? Amennyiben viszont a Standard & Poors avagy a Moodys kritériumrendszerét és skáláját alkalmazzák az itt jelenlevőkre, a jelenlegi állapotok szerint a kötvények nemigen érhetnek el BBB mínusznál jobb minősítést. Magyarország mint közvetlen környezet besorolásától ugyanis nem lehet eltekinteni, az itt kibocsátott papírok esetében pedig ez a kiszabható minősítés plafonja – szögezi le Roderick Rumreich. Nyilvánvalóan helye volna egy helyi, a nemzetközi porondon ismerttől eltérő “beosztásnak” – a lényeg az, hogy ez szigorú és megalapozott legyen, egyszersmind olyan, amelyet külföldi, de magyarországi invesztíciók iránt érdeklődő befektetők is értelmezni tudnak.
Jóllehet, az első években a hitelminősítő csak a magyar piacra dolgozik majd, a társaság szervezői nem tartják kizártnak, hogy – akár már középtávon – más valutanemekben kibocsátott kötvényeket is értékeljen. A piacbővítés az első körben szlovén, szlovák és román vállalatok kötelezettségeit érintheti majd.