Elsősorban az állam kezében maradt BB-részesedés az, amelynek későbbi értékesítéséből állami bevétel várható – hangsúlyozta január elején Draskovics Tibor, a Pénzügyminisztérium (PM) közigazgatási államtitkára (Figyelő, 1997/1-2. szám). Igaz, a József nádor téren vélhetően már a néhány ezer forintos vételárat is eredményként könyvelnék el, lévén, hogy a BB magánosításának első, 1995 végi fordulója a banknak juttatott 12 milliárd forintos tőkeinjekció okán az állam számára a legjobb esetben is csupán nullszaldósnak bizonyult. Nem világos viszont – és ez a még tavaly októberben beígért nyilvánosságra hozatalt helyettesítő szóbeli összefoglalóból sem derült ki -, hogy mikor és hogyan folytatódik a bank privatizációja.
Az államtitkár mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy a BB értékesítéséből származó teljes bevétel majd akkor lesz megítélhető, amikor a ma még állami tulajdonban lévő részvényeket értékesítik. Az állam és a két befektető, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve a GEC által aláírt szindikátusi szerződésből viszont már messzebb menő következtetések is levonhatók. A Figyelő értesülései szerint eleve behatárolja a BB teljes privatizációjának idejét a csak a szakmai befektetőnek biztosított opciós jog, mely szerint a GEC 2001. május 15-ig kérheti a pénzügyminisztertől a részvények átadását (Figyelő, 1996/40. szám).
A megállapodás szerint az opciós részvények dollárban kifejezett vételárát a fizetés napját megelőző második munkanapon érvényes árfolyamon kell forintra átszámítani. Azt, hogy ez az árfolyam mekkora lehet, a PM államtitkára nem tudta megsaccolni. Csupán reményét fejezte ki, hogy a BB javulása eredményeként a részvényeket igen jó áron lehet majd értékesíteni. Lapunk ellenben úgy tudja, hogy a szindikátusi szerződés pontosan eligazít a vételár kiszámításának metodikáját illetően is. Az opciós részvények (tehát az állam tulajdonában lévő papírok) mintegy 4,6 milliárd forintos névértékét egy meglehetősen bonyolult szorzat növeli. A szorzat első tagját úgy kapjuk meg, hogy az opciós részvények névértékét elosztjuk a bank csaknem 20 milliárd forintos jegyzett tőkéjével. A második tag az opciós vételi szándék kinyilvánítását megelőző pénzügyi negyedév végi és az 1995. december 31-i, nemzetközi számviteli előírások (IAS) alapján számított mérleg szerinti eredmények különbözetéből adódik. A fenti szorzattal növelt értékhez további 300 millió forintot kell hozzáadni. Ez utóbbi összeg szerepeltetésének feltételét – nevezetesen, hogy a BB mérleg szerinti eredménye 1995 végén ne legyen kevesebb 2,4 milliárd forintnál – a valamivel több mint 2,5 milliárd forintos eredménnyel épphogy sikerült teljesíteni.
A fentiek ismeretében már jobban értelmezhetők Draskovics Tibor szavai, melyek szerint “a BB privatizációja kapcsán elvállalt kötelezettségek, garanciák összhangban voltak a választott privatizációs technikával, minden olyan lépés, amely a bank helyzetét javítja – és az eszközkivásárlási kötelezettség teljesítése nem közvetlenül a vevők, hanem a BB helyzetét javítja, hiszen felszabadul a megképzett céltartalék -, közvetlenebbül is értékesebbé teszi a még állami tulajdonban lévő részvényhányadot.”