Az év eleje óta tartó árrobbanás a Budapesti Értéktőzsdén, illetve a dollár töretlen erősödése a nemzetközi devizapiacokon érthetően állította a figyelem középpontjába ezt a két instrumentumot a határidős piacokon.
A dollár erősödését csak átmenetileg szakíthatja meg egy részvénypiaci korrekció a tengerentúli börzén, illetve az a tény, hogy várhatóan az idén is stabilan magas marad a folyó fizetési mérleg hiánya az Egyesült Államokban. Az amerikai rövid futamidejű kamatok viszonylag magas szintje a hasonló lejáratú német és főleg japán kamatokkal szemben továbbra is dollár vásárlására ösztönzi a spekulánsokat. Így a zöldhasú a jövő év elejéig várhatóan eléri az 1,70 márkás szintet, s nem elképzelhetetlen, hogy 130 japán jen közelébe kúszik a jegyzése. A japán kormány nem titkolt célja, hogy 1998 áprilisáig minden fontosabb kereskedelmi akadályt lebontson, ami pedig elősegíti a vásárlóerő-paritásnak megfelelő 130 jenes árfolyam újbóli elérését.
A devizapiaci szereplők többsége a dollár ennél csekélyebb mértékű erősödésére számít. A piacon egyelőre senki nem túlsúlyos dollárban, sőt talán enyhén alul reprezentált a zöldhasú a portfóliókon belül, ez pedig szintén azt mutatja, hogy egyelőre semmi nem akadályozza a dollár további erősödését. (A globális alapok részvényportfólióiban nem több mint 25 százalék az észak-amerikai részvények aránya, ami jóval alacsonyabb a tengerentúli börzén jegyzett amerikai papírok 40 százalékos arányánál és valamivel kisebb az amerikai gazdaságnak a világ termeléséből való részesedésénél.) Ezért a dollár árfolyama sokkal kevésbé érzékeny egy esetleges tőzsdei besszre, mint azt sokan feltételezik.
A kérdés csak az, hogy Washington meddig nézi el az amerikai fizetőeszköz erősödését. Valószínűleg a 120-125 jenes és 1,65-1,7-es márka/dollár kereszt az a határ, ahol megjelennek majd az első olyan vélemények, hogy az amerikai deviza abnormálisan erős – ám ez nem jelenti azt, hogy ez a szint lenne a felső határ.
A dollár továbbra is várható erősödése és a befektetési alapok profitéhsége a feltörekvő piacokon további jelentős áremelkedésekhez vezethet. A kérdés csak az, hogy ez az áremelkedés mely országokban következik be, és milyen mértékű lesz. A dollár 7-10 százalékos erősödése már önmagában legalább ekkora áremelkedést okoz majd, s további legalább 10-15 százalékos emelkedés fakad abból, hogy a feltörekvő piacokon a profitok a vállalati átszervezések miatt erőteljes növekedésnek indultak. Ez a két tényező tehát több mint 20 százalékos dollárbázisú áremelkedést okozhat. Ez, figyelembe véve, hogy a fejlett gazdaságok részvénypiacain 10-15 százaléknál nagyobb áremelkedésre nem lehet számítani, meglehetősen jó eredménynek tűnik.
Magyarország makrogazdasági helyzete az elmúlt két évben folyamatosan javult. Szinte minden makroindikátor jobb eredményt mutatott a vártnál, és a kedvező egyensúlyi folyamatok az előrejelzések szerint az idén is folytatódnak, bár nem kizárt, hogy a vámpótlék fokozatos megszűnése és a fogyasztás esetleges élénkülése hatására a folyó fizetési mérleg hiánya megközelíti majd a kétmilliárd dollárt.
Mindezen kedvező külső és belső folyamatok hatására a BUX-index a nyáron átlépheti az 5000 pontos küszöböt, az év végére pedig az 5500 pontot is meghaladhatja. A folyamatos áremelkedést táplálja, hogy az év eleji portfólió-allokáció idején az alapok preferencia-sorrendjében előtérbe kerültek a feltörekvő piacok, és azok között a kedvenc továbbra is Magyarország.
A dollár már említett erősödése és a legalább 25 százalékos ez évi profitnövekedés legalább 33-34 százalékos forintbázisú áremelkedést vetít előre, és ekkor még nem beszéltünk a globális portfóliókon belül megnövekedett arányból adódó emelkedés lehetőségéről. Azaz: az 5500 feletti BUX reális lehetőség.