Alkotmányos jogával élt az államfő, amikor – megbontva a törvényhozás szokásos rendjét – nem aláírta és kihirdette, hanem megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló (privatizációs) törvény tervezett módosítását és a képviselők összeférhetetlenségi törvényét. Göncz Árpád döntése annyiban nem meglepetés, hogy a két jogszabály előkészítése és vitája idején számos alkotmányos aggály merült fel kormánypárti és ellenzéki oldalról.
Mindkét törvény esetében helytálló a megállapítás, hogy a két koalíciós frakció élesebben vitatta egymás között az alkotmányos problémákat, mint az ellenzék és a kormány. Az államfő nem ért egyet a privatizációs törvény tervezett kiegészítésével, miszerint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. “kivételesen indokolt esetben, a kormány döntése alapján térítés nélkül adhat át állami ingatlan vagyont a helyi önkormányzat részére (… ) továbbá állami vagyont szövetkezeteknek fel nem osztható szövetkezeti tulajdonba”. A köztársasági elnök által az Országgyűlés elnökének írott indoklásból kiindulva arra lehet következtetni: a kifogás alapja az, hogy a tervezett törvénymódosítással egy törvény – az állami tulajdonból történő részesedés terén – előnyben részesítene egy bizonyos jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó kört más körökkel szemben.
Göncz döntése óta kiderült, hogy a tervezett törvényszövegben szereplő általános felhatalmazás a vagyonjuttatásra (“kivételesen indokolt esetben, a kormány döntése alapján”) valójában máris konkrét üzleti elképzelést takar. Az Országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottságának elnöke, Orosz Sándor (MSZP) a napokban megemlítette: több, még állami tulajdonban lévő, sikertelenül privatizációra hirdetett élelmiszer-ipari feldolgozó céget szemeltek ki a szövetkezetek számára. Az ÁPV Rt. néma maradt ebben az ügyben, s korábban a földművelési tárca illetékesei sem ismertették, hogy ilyen elképzelést dédelgetnek a kormány berkeiben. Ellenzéki vélemény szerint a kormánypárti frakciókban jelen lévő szövetkezeti lobby tett kísérletet a vagyongyarapítási eszközök bővítésére.
Az államfő az említett passzuson kívül mást nem kifogásolt a tervezett szövegben, így a Ház várhatóan gyorsan túljut majd a végleges szöveg elkészítésén.
Feltehetőleg a mostani alkotmányos kitérő nem érinti az egyszerűsített privatizáció harmadik lépcsőjét. A várhatóan mintegy száz céget tartalmazó hirdetménynek törvényi kötelezettség alapján 1997. március 31-ig meg kellene jelennie. Ahhoz, hogy az egyszerűsített privatizáció harmadik szakaszát a törvénymódosításban szereplő új eljárási szabályok szerint bonyolítsák le, arra is szükség van, hogy a módosítás a lista megjelenése előtt hatályba lépjen.
A privatizációs törvény eseténél komplikáltabb az országgyűlési képviselők jogállását módosító – összeférhetetlenségi – törvény sorsa. Az államfő kifogásait szemlélve várhatóan a következő témákban lobban fel újra a vita: a magán-, illetve az állami tulajdonú cégekben viselt tisztségek és az azokban birtokolt tulajdonrészek közötti különbségtétel indokoltsága; a képviselői mandátum megszerzése előtti és az azt követőleg beállt státuszváltozás megítélése közötti különbségtétel; a képviselők és közvetlen hozzátartozóik vagyoni helyzetéről tanúskodó adatok kezelése és nyilvánossága. Az összeférhetetlenség esetében a képviselők valószínűleg ismét hosszas és heves, sok egyéni módosító indítvány értékelésével járó részletes vitát folytatnak majd. Nem zárható ki, hogy az államfő visszautasítása után ebben az ügyben nem alakul ki olyan politikai konszenzus, amellyel a vita ismét eredményes végszavazással zárulna, s az összeférhetetlenségi szabályok végül is nem születnek meg.