A magyar valutakosár Európában kétségkívül kuriózumszámba menő összetételének vetett véget az óesztendő lezárultával a kormány 1086/ 1996. számú rendelete. Ebben az Európai Unió mesterséges valutájának, az ecu-nek a szerepét az új évtől a német márkára osztották, egyszersmind módosították a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos árfolyam-megállapítási rendjét. A lépéssel tulajdonképpen Magyarország csak beállt a sorba, hiszen míg az ecu az öreg kontinens valutakosaraiban igencsak ritkán kap helyet, egy sor olyan nyugat-európai országot találunk – mint például a szomszédos Ausztriát -, amely valutájának értékét részben vagy egészben a német márkához köti.
Az ecu egyébként a nagyobb emlékezőtehetséggel megáldott devizapiaci szakemberek szerint 1994. május 16-án azért került be – éppen a márka helyett – a forint valutakosarába, mert az ecu/márka keresztárfolyam akkoriban tetőzött: egy ecu-ért egy márkát és 90-92 pfenniget adtak a devizapiacokon. A döntéshozók pedig, noha a cserét hivatalosan a magyar gazdaság exportszerkezetéhez való pontosabb igazodással indokolták, titkon az ecu “gyengülésére” számítottak, ami a forint láthatatlan leértékelődésével járt volna. E várakozások az első időben többé-kevésbé igazolódtak is, hiszen az ecu/ márka keresztárfolyam lassan egészen 1,82-es szintig esett, és hosszú ideig meg sem közelítette az 1,90-es határt. A mostani újabb csere pikantériája, hogy a német gazdaság gyengélkedésének, illetve az euró bevezetését övező híreknek köszönhetően az ecu a márkával szemben újból többéves csúcson van. Így idén január elején a kisebb-nagyobb korrekciókkal tarkított 11 hónapos növekedést követően egy ecu már 1 márka 93 pfennignél is többet ért.
A mostani ecu-márka csere nem nélkülöz minden előzményt a hazai pénzügypolitika történetében (lásd a kiemelést), s már hónapokkal a nyári kormánydöntés előtt tudni lehetett, hogy az újabb váltás csak idő kérdése. A fő “nyomásgyakorló csoportot” ez esetben (is) a kereskedelmi bankok jelentették, amelyeknek kissé kényelmetlen volt a nemzetközi piacokon kevésbé likvid ecu folyamatos hajkurászása magyar ügyfeleik számára. A devizaforrásokat is bevonó cégek ugyanis a keresztárfolyam-kockázatok csökkentése érdekében hitelportfóliójukat – a harminc százaléknyi dollár mellett – hetven százalékban ecu-vel töltötték fel, illetve ennek az aránynak megfelelően korrigálták azt a származékos piacon. Az ecu szerény likviditására jellemző, hogy a hírek szerint a londoni bankközi pénzpiac ecu-forgalmát nemegyszer túlnyomórészt a magyar kereskedelmi bankok ajánlatai generálták.
A Credit Lyonnais Bank Magyarország vezető üzletkötője, Kővári Zsolt egyetért azzal, hogy a változtatás leginkább a devizahitellel rendelkező cégek számára okozhat fejtörést, hiszen ezek ecu-ben nyilvántartott hitelállományának forintban kifejezett értéke a jövőben némiképp önállósíthatja magát a forintárfolyam hivatalos alakulásától. Ezen azonban – hangsúlyozza – egy, a hazai bankközi pénzpiacon is elérhető ecu-márka határidős megállapodással könnyűszerrel és viszonylag csekély anyagi áldozat árán lehet segíteni.
A jegybanki árfolyamszámításban nem okozott problémát az átállás, és az ecu-márka csere miatt gyakorlatilag egyáltalán nem mozdult el a forint jegyzése sem. A hazai valuta hivatalos árfolyamának az év elején tapasztalt mintegy 2 százalékos felértékelődése nem ennek, hanem az említett kormányhatározatban szereplő másik döntésnek tudható be. Amíg ugyanis az MNB a korábbiakban egyszerűen az úgynevezett jegybanki intervenciós sáv középértékét adta meg hivatalos devizaárfolyamként, addig – szintén a piaci szereplők kívánságának engedve, hiszen a sáv közepén jószerével még véletlenül sem szokás üzletet kötni – most a tíz legnagyobb forgalmú kereskedelmi bank délelőtt tizenegy órai dollárárfolyamait bekérve átlagot számol, és a két szélső érték kiejtése után kapott eredményt tekinti hivatalos árfolyamnak. A dollár forintban kifejezett értékéből azután a nemzetközi keresztárfolyamok segítségével számítja ki a jegybank a többi deviza árfolyamait. Így a vállalati számviteli értékelés alapját képző hivatalos devizaárfolyamok ezentúl jobban igazodnak a valós piaci viszonyokhoz.
A korábban jól kiszámíthatóan alakuló ecu-márka keresztárfolyam az utóbbi években, az Európai Monetáris Rendszer megingásaival párhuzamosan azért okozott már néhány meglepetést a piaci szereplőknek. A múlt évben lassan, de szinte folyamatosan teret vesztő márka gyengélkedését szakértők a német fizetőeszköz kulcsvaluta-szerepének háttérbe szorulásával magyarázzák. A kontinens devizáinak kereskedelmét ugyanis mindinkább az egységes európai pénzpiac – két év múlva talán valósággá váló – terve határozza meg, ami fizikailag kiküszöbölné a márkát, s így egy mégoly erős német gazdaság számára is lehetetlenné tenné, hogy tartalékvalutát biztosítson a kevésbé prosperáló európai nemzetgazdaságokkal szemben bizalmatlan befektetőknek.
Az új európai fizetőeszköz, az euró 1999. január 1-jére tervezett premierjének árnyékában azonban az ecu is veszíteni látszik súlyából, így összességében nem várható, hogy a forint árfolyamának alakulása szempontjából bármilyen drámai változás álljon be a közeljövőben.
Kővári Zsolt szerint egyébként a kereskedelmi bankok saját árfolyam-kalkulációikban eddig is a világszerte kulcsszerepet játszó dollár-márka keresztárfolyamra támaszkodtak, amiből egy ecu- márka keresztárfolyam segítségével jutottak el a forint értékéhez. Az új valutakosárnak köszönhetően a számítások némiképpen leegyszerűsödnek, s az alacsony likviditású – és ezért viszonylag drágán beszerezhető – ecu használatának háttérbe szorulásával a hitelintézetek ügyfelei számára talán valamivel olcsóbbá is válhat a bankközi pénzpiac. Mindez azonban azzal is együtt jár, hogy az ecu likviditása a hazai azonnali és határidős devizapiacokon tovább csökken.
A megváltozott összetételű valutakosár a határidős devizapiac szereplőit lényeges döntés elé állította. A Budapesti Árutőzsdén, a Budapesti Értéktőzsdén vagy a bankközi devizapiacon ugyanis a befektetők szép számban nyitottak olyan, a forint valutakosarához igazodó, ecu-t és dollárt tartalmazó határidős devizapozíciókat, amelyek lejárata az idei esztendőre nyúlik át. Az úgynevezett kosaras – jellemzően 1 egységnyi dollárhoz 1,8 egységnyi ecu-t társító – határidős eladások segítségével ugyanis a spekulánsok védekezni tudtak a jobbára kiszámíthatatlan nemzetközi devizapiaci mozgásokból fakadó keresztárfolyam-kockázattal szemben. Ugyanakkor mégis kihasználhatták a forint- és devizamegtakarítások közötti, az utóbbi időben ugyan minimálisra zsugorodott, korábban azonban nagyon szép profitot hozó kamatkülönbözetet. Decemberben a pozícióikban ücsörgő befektetőknek is határozniuk kellett arról, hogy a keresztárfolyam-kockázatot továbbra is messze elkerülve, ecu-pozícióikat márka-eladásokkal cserélik fel.
A váltást igazából azoknak volt érdemes végrehajtaniuk, akik abban bíztak, hogy pozícióik kifutásáig az ecu tovább erősödik a márkához képest. Akik viszont a – grafikonunkon is végigkövethető – ecu/márka keresztárfolyam csökkenésében bíztak, azok nem csináltak semmit.
A konverzió mellett voksolóknak egyébként technikailag a csere annyit jelentett, hogy ecu-eladásaikat likvidálták, és nyitva lévő dollárpozícióik minden egységéhez ugyanarra a határidőre 3,5 egység márkát adtak el.
A valutakosárban végrehajtott változtatás érdekes következménye még, hogy ezzel, ha nem is jelentősen, de valamelyest növekedett a forint- és devizamegtakarítások között – a forint javára – mutatkozó kamatkülönbözet. Elméletileg ugyanis a kamatparitást – vagyis azt az értéket, ahol a forint és a devizák közötti hozam éppen nulla – a forint valutakosarában szereplő devizákra fizetett súlyozott átlagkamat, valamint az éves leértékelés összege adja meg. Mivel ecu-re a nemzetközi pénzpiacokon három hónapos lejáratra valamivel több mint 4, a márkára pedig csupán 3 százalékos kamatot fizetnek, az egy százalékpontnyi különbség hetven százaléka – ennyi a márka aránya a valutakosárban – a forint-deviza kamatkülönbözetet növeli. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ennyivel emelkedhet a kamatkülönbözet megnyerésére játszó határidős eladások profitja. Más kérdés, hogy mivel az ecu-márka cserét már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozták, a szakértők egy része szerint az ominózus 0,7 százalékpontos kamatkülönbözet-növekedést az őszi forintkamat-hullás bőven ellensúlyozta.