Elsőként a hitelintézeti törvényben kapott egy csokorban helyet az a négy tevékenység, amelyeket eztán kiegészítő pénzügyi szolgáltatásként aposztrofálnak. Közülük három: a pénzváltói, -feldolgozói és az elszámolásforgalmi tevékenység egyúttal a jegybanktörvényt is “gazdagította”, a jövőben ugyanis a Magyar Nemzeti Bank (MNB) engedélyezi és felügyeli az e területen működőket. A törvényalkotás során e tevékenységek hovatartozását hosszas viták kísérték, amelyek a hitelintézeti rendszerre és a jegybankra gyakorolt hatás mérlegelése után mégis az MNB “javára” dőltek el. A fő indok az volt, hogy e területek szorosan kapcsolódnak a jegybank devizaszabályozási, pénzforgalmi és emissziós tevékenységéhez. A pénzváltás egyébként korábban is a jegybank “felségterülete” volt, arról pedig, hogy az eddig nem is nevesített pénzfeldolgozásnál és elszámolásforgalmi ügyletnél az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, valamint az MNB egymás közt milyen eljárási gyakorlatot követ, a két intézmény együttműködési megállapodást köt majd.
Egyelőre hiányoznak azonban a szolgáltatások nyújtásának személyi és tárgyi feltételeit rögzítő rendeletek. Ezek kihirdetését a hitelintézeti törvény a kormányra bízza. A pénzváltásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát a jegybank a közeljövőben befejezi – mondja Vadász Judit, a jegybank főosztályvezetője, és még e hónapban sor kerül a másik két tevékenységre is. A kormány első féléves munkatervében e rendeletek a januári napirenden szerepelnek. Addig is az érintett vállalkozások legalább a hitelintézeti törvény előírásainak igyekeznek eleget tenni.
Pénzváltó eszerint a jövőben már csak az a jogi személy lehet, aki legalább ötmillió forintos jegyzett tőkéről tud számot adni, társasági formája pedig legalábbis kft. A korábbi előíráshoz képest – e tevékenységet egyéni vállalkozók is űzhették, ha volt egymillió forintjuk – ez meglehetősen nagy szigorodás. Akkora, hogy egyes szakértők szerint számos pénzváltót egyenesen visszaterel majd az utcára. Azaz a ma hivatalosan “forgalomban lévő” mintegy háromezer pénzváltóból – ennyi helyen működtet irodát az a 600 vállalkozás, amelynek engedélye van – az újonnan szabott feltételeknek sokan nem tesznek majd eleget, s helyette esetleg az illegalitást választják, e tevékenységüket idénymunkaként folytatják, üzletüket feladják.
E vélekedések szerint a szabályozás mostani alakulása a nagyobb társaságoknak kedvez, közvetlen következménye pedig a pénzváltópiac koncentrálódása lesz. Mások – kevésbé sarkosan – úgy fogalmaznak, hogy mindez a szolgáltatás színvonalának emelkedését eredményezi majd. Ez persze többek között azzal járhat, hogy azok a váltóhelyek, amelyeket teljesen más profilú vállalkozások működtetnek, megszűnnek – jutnak az előbbiekkel egybecsengő következtetésre. Az elmúlt évek tapasztalata amúgy is azt mutatja – mondják -, hogy gazdaságosan azok a társaságok váltanak külföldi fizetőeszközöket, amelyeknek ez a fő tevékenységük. Ehhez és a biztonságos működéshez ráadásul egyre nagyobb hozzáértés és komolyabb infrastruktúra szükségeltetik, hiszen a hamis pénz lassan annyi, mint a pelyva: mennyisége pénzváltói tapasztalatok szerint az elmúlt négy év alatt háromszorosára emelkedett. Ugyanakkor a piac bővülésére egyelőre nincs remény – hangsúlyozzák. Az elmúlt évben a magyar állampolgárok átlagosan fejenként összesen 400 dollárt váltottak, sokkal nagyobb forgalommal tehát a valutakeret megszűnte sem kecsegtet.
Az alaptőke-elvárásokat illetően nem, a tevékenységi kört tekintve viszont módosult az elszámolás-forgalmi ügyleteket végző társaságokra vonatkozó szabályozás. A hitelintézeti törvény alaptőke-előírása legalább 500 millió forint, mely összeg Szamosi László, a Giro Elszámolásforgalmi Rt. vezérigazgatója szerint valóban csak a minimum a biztonságos és gördülékeny működéshez. A társaság ezt a kívánalmat már 1988-as megalakulásakor teljesítette, alaptőkéjét azóta az újabb tulajdonosok bekapcsolódása, azaz az új részvényjegyzések 624 millió forintra emelték. Szamosi László megjegyzi: a Giro Rt. ez év végéig azt is teljesíteni tudta, mi több, akár üdvözölte is volna, ha a törvényalkotók az alaptőke-elvárások följebb srófolása mellett döntenek. A részvénytársaság, mely eddig tehát csak új tulajdonosai révén gyarapította tőkéjét, idén a forgalom növekedése nyomán azt is fontolóra veszi, hogy kockázatmenedzselési céllal is tegyen ilyet. (Erre szolgál egyébként az rt. klíring-kockázatokra szóló felelősségbiztosítása.) Hogy ennek tényleg tőkeemelés lesz-e az eredménye, az a májusi közgyűlésen dől el.
Mindenképpen változást követel viszont a hitelintézeti törvénynek a Giro Rt. tevékenységére vonatkozó passzusa. Ennek értelmében a jövőben – az átszervezésre kapott egyéves haladék leteltével – kizárólag elszámolóházi tevékenységre vállalkozhat. Következésképpen a meglévő országos zárt magánhálózatán nyújtott adatátviteli szolgáltatását kénytelen kihelyezni. E lépés ugyanakkor egybevág a Giro korábbi terveivel, melyek szerint a társaság pusztán klíringtevékenységét tartaná meg, az adatátviteli szolgáltatásokra pedig új céget hozna létre. Tenné ezt elsősorban azért, hogy egy valóban kereskedelmi alapon működő vállalkozás jöjjön létre; a Giro Rt.-től eltérően olyan, ahol a tulajdonosi kör és az ügyfélkör nem vág feltétlenül pontosan egybe. Szamosi László tehát arra számít, hogy egyelőre nem részletezett szolgáltatásaival a társaság többekhez, a pénzügyi intézményi szférán kívülre is eljut. A fél éve dédelgetett ötlet, immáron törvényi kötelezettséggel is alátámasztva, várhatóan az első félév végére ölt társasági formát.
A szakzsargonban “által végző tevékenységnek” hívott szolgáltatás az új törvényben két bekezdésben is helyet kapott. Külön szerepel ugyanis a pénzügyi szolgáltatás közvetítése, valamint a pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. E kettő közül a törvény szerint csak az utóbbi bizonyul kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak, ám ha valaki ilyenre adja a fejét, számolnia kell vele, hogy ez a tevékenység is csak kizárólagosan végezhető, így az illető társaság másmilyen szolgáltatást nem nyújthat. Ennek feltétele a legalább húszmillió forintnyi készpénzből álló jegyzett tőke – a korábbi, a pénzügyi ügynöki tevékenységet végzőkre általában vonatkozott követelménynek pontosan a duplája -, valamint az, hogy a kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaságban hitelintézet sem közvetve, sem közvetlenül nem szerezhet tulajdont.
A tőzsdei brókerekétől élesen különböző tevékenység – itt valójában “pusztán” az információk azonnali közvetítéséről van szó – először kapott önálló helyet jogszabályban, mely fejleményt a szakma örömmel köszönt. E tevékenységet a hitelintézeti törvény már úgy írja le, hogy az forint-, devizahitel- és betétügylet, valamint deviza-adásvétel közvetítése a bankközi piac szereplői között, hogy azok egymással közvetlenül megköthessék az illető jogügyleteket. Ez meglehetősen jól írja le e tevékenységet, hiányzik azonban – jegyzi meg Balog Tamás, az FX Bankközi Közvetítő Rt. ügyvezető igazgatója – az alapfogalmak, így például a bankközi devizapiac, illetve az ott forgó termékek definíciója. Az igazgató egyúttal azt is felveti, hogy a törvény az engedélyeztetés és a felügyelet terén korántsem a nemzetközi gyakorlatot követi, ezeket a feladatokat ugyanis általában a jegybank látja el. Ezzel szemben a hitelintézeti törvény engedélyeztető és felügyelő szervezetként – egyébként a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások sorában egyedül itt – az ÁPTF jelöli meg. Pedig – mondja Balog Tamás – az MNB a bankközi devizapiacot arbitrázs osztálya és a külföldi brókercégekkel fenntartott kapcsolatai révén alaposan ismeri is. Jóllehet az MNB rendelkezik ilyen tapasztalatokkal, a piacon tevékenykedő társaságok prudenciális felügyeletét nem érzi magáénak – szögezi le ezzel szemben az MNB főosztályvezetője. Új társaság engedélyezése amúgy sem valószínű – vélik pedig az ÁPTF illetékese és az ügynökök egyaránt -, mert bár a termékeket és az ügyfeleket illetően tovább specializációnak lehet helye, a bankközi piacon jelenleg működő két cég a forgalmat még javában bírja szusszal.
A hitelintézeti törvény ugyancsak elsőként szól a pénzfeldolgozásról, mégpedig az alábbiak szerint: “a bankjegyek és pénzérmék tételes megszámlálása, valódiság és forgalomképesség szempontjából történő ellenőrzése, továbbá az újra forgalomba hozható bankjegykötegek és pénzérmetételek kialakítása”. Ezzel a jegybank és néhány hitelintézet mellett manapság – valóban kiegészítő pénzügyi szolgáltatásként – a Magyar Posta és néhány más társaság foglalkozik, melynek feltételeit a törvény 20 millió forintos jegyzett tőkében és káreseményenként 50 millió forintos felelősségbiztosításban szabja meg. A három évvel ezelőtt 400 millió forintos alaptőkével induló vagyonvédelmi és pénzfeldolgozó OTP Security napi több mint egymilliárd forintot dolgoz fel. Ez az összeg folyvást nő, részben mert bővül a társaság ügyfélköre, részben pedig, mert hiába a készpénzkímélő fizetési módok, az infláció és a fizetési szokások a készpénzforgalmat erősítik. A jegybank megyei igazgatóságainak nyolcra apadásával ezen tevékenysége is koncentrálódik, mellyel esetleg “helyet hagy” más társaságoknak is. Hogy a meglévők veszik-e át ezeket a feladatokat, vagy újak is vállalkoznak rá, az a jövő kérdése; tény azonban, hogy az MNB által ezentúl felügyelt kiegészítő pénzügyi szolgáltatások közül ez az a terület, amely az eddigiekhez képest a legtöbb munkát jelenti majd a jegybank számára. A pénzváltás engedélyezéséhez előzetes véleményezési kötelezettségével eddig is kapcsolódott, az elszámolásforgalmi ügyletek csupán néhány céget érintenek, a pénzfeldolgozás engedélyezése és felügyelete azonban új apparátust és eszközöket kíván meg.