Az 1997-es esztendő első két tőzsdenapján – a kiemelkedő áremelkedést hozó tavalyi évre is rákontrázva – újabb vágtába kezdtek a részvényárfolyamok a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) részvényszekciójában. A BÉT növekedését reprezentáló hivatalos tőzsdeindex, a BUX hétfőn közel 160, kedden pedig újabb 170 pontot emelkedett, mindezt úgy, hogy a magyar piacot komolyabban befolyásoló hír nem látott napvilágot. A tőzsde húzópapírjai közül az 1996-os esztendőt 2016 forintos átlagáron záró Mol kedden a kereskedés végén már 2355 forintot ért, a TVK pedig 1832-ről egészen 2080 forintig szárnyalt, úgy, hogy napközben néhány üzlet során 2200 forintot is adtak a papírért. A Richter ára 9398-ról 10 200 forintig szökött fel, a BorsodChem pedig a 4015 forintos árról 4375 forintig emelkedett.
Ráadásul a magyar tőzsdét övező optimista hangulatból arra lehet következtetni, hogy mindez inkább a kezdete, mint a vége egy újabb árhullámnak. Úgy tűnik, a részvényárfolyamok alakításában döntő tényezőnek számító külföldi befektetési alapokat a BUX 1996-os, dollárban számítva mintegy 135 százalékos növekedése nemhogy óvatosságra nem intette, de sokkal inkább újabb vásárlásokra ösztönözte.
Elemzők rámutatnak: a január az alapok életében hagyományosan a befektetési portfóliók átalakításának jegyében telik. A BÉT-en a hét első két tőzsdenapján lezajlott mintegy ötmilliárd forintos részvényforgalom pedig arra utal, hogy tovább emelkedik a magyar piac részesedése az angolszász alapok kelet-európai portfólióiból. A gyors árfolyam-emelkedést emellett feltehetően a dollár árfolyamának és az amerikai ipari tőzsdeindexnek, a Dow-Jones-nak az emelkedése is segítette. Az erősödő dollárral ugyanis a könyvelésüket jellemzően az amerikai valutában vezető befektetési alapok számára a magyar részvények olcsóbbá válnak, míg a Dow-Jones és a BUX az utóbbi hónapokban meglepően szorosan egy irányba mozog.
A magyar tőzsdén forgó papíroknak az idei eredménybecsléseken alapuló 11-12-es átlagos P/E mutatója már nem tekinthető igazán alacsonynak. Ebben az átlagban azonban jó pár veszteséges vagy csak szolid nyereséggel működő cég is benne van, miközben a külföldiek által előszeretettel vásárolt magyar blue chipek P/E mutatója még mindig alacsonyabb, mint a hasonló profilú nyugat-európai vagy amerikai társaságoké. Vagy ha nem, akkor a piac a cégektől az átlagot messze meghaladó nyereségnövekedést vár. Tipikusan ilyen cég például a Mol, ahol ebben az évben az állam újabb, több tízmilliárd forintos részvénycsomagot kíván – egy korábbi (igaz, utóbb visszavont) elszólás alapján legalább 2400 forintos árfolyamon – a nemzetközi részvénypiacokon értékesíteni.
Az év eleji árrobbanást az is támogatta, hogy a hírek szerint a belföldi befektetők körében is kitört részvényvásárlási láz; a brókercégeknél sorban állók befizetéseiből úgy tűnik, manapság mindenki inkább vásárolni szeretne, mint eladni.
Elemzők azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy a világ tőzsdéinek többségén uralkodó hosszhangulatra ebben az esztendőben több veszély is leselkedik. Ezek közül talán a legkomolyabb az, hogy a vezető nemzetközi valuták pillanatnyilag meglehetősen alacsony szinten álló kamatai emelkedésnek indulhatnak. Ekkor ugyanis az igazán nagy pénzeket mozgató befektetési alapok felszámolnák részvénybefektetéseik egy részét, és a befolyó pénzen kötvényeket vásárolnának, ami a részvényárfolyamok csökkenését okozhatná. Az elkövetkező három hónapban azonban kamatemelésre egyedül az angol font esetében van jó esély, míg az ebből a szempontból kulcsvalutának számító dollárnál egyelőre, úgy tűnik, marad a mostani kamatszint.
Az óvatosabb piaci szereplők azonban egyfajta irracionális túlfűtöttségtől is tartanak a magyar tőzsdével kapcsolatosan, amit jelezhet a két, korábban leginkább hektikus ármozgást produkáló spekulatív papír: a Fotex és a Mol kiemelkedően jó szereplése.