A véget érő esztendőben amúgy is hektikus ármozgásairól elhíresült hazai gabonapiacon újabb trend van kibontakozóban. A Budapesti Árutőzsde gabonaszekciójában két hónapja megállás nélkül csökkennek a jegyzések, s a várakozások szerint a zuhanás az új esztendőben is folytatódik majd. Az okot a szakértők a kereslet-kínálat egyensúlyának felborulásában látják.
A gabonapiacot a nyáron feje tetejére állító, az árakat csillagászati magasságokba hajtó hiánypszichózis már rég a múlté. Egyre erősödnek viszont azok a hangok, melyek szerint a legalább 1 millió tonnás kukoricafelesleg mellett néhány százezer tonna elraktározott ótermésű búza is vevőt keres. Az évforduló kapcsán ráadásul többen a kínálat élénkülésére számítanak, hiszen akik adózási okok miatt, a bevételt és a nyereségképződést a jövő évre áttolva nem értékesítették eddig az árujukat, azok feltehetően hamarosan piacra lépnek.
Kovács Attila, az Agrimpex Rt. vezérigazgatója a jelenlegi búzapiaci helyzet kulcsának azt tartja, hogy a legnagyobb felhasználóknak számító malmok túlnyomó többsége már az aratás után beszerezte éves őrlési szükségletének döntő hányadát, így a fizikai piacon a kereslet minimális. Amennyiben tehát a két-háromszázezer tonnára becsült szabad tételekre az eladók vevőt akarnak keríteni, ezt feltehetően egyre alacsonyabb árakon tehetik meg. Az eladók helyzetét nehezíti, hogy a korábban döntőnek bizonyult export az idei szezon áralakulása szempontjából nem volt meghatározó, hiszen a hazai árszint folyamatosan meghaladta a jóval meredekebben zuhanó világpiaci árakat. Emiatt eddig az elmúlt évekbelinek csupán töredékét, mintegy 150-200 ezer tonna búzát sikerült külföldön eladni.
A magyar búzaárak egyébként mind a mai napig felette vannak a világpiaci jegyzéseknek. A Budapesti Árutőzsdén (BÁT) mintegy 27-28 ezer forint körül, a fizikai piacon a paritásokat is figyelembe véve ennél is drágábban lehetne értékesíteni a kenyérnekvalót. Külföldön a magyar exportőrök ennél csak jóval alacsonyabb áron tudnának vevőt találni. Ráadásul az idén nemcsak a búza, hanem a liszt kivitele is akadozik, a magyar malmok ugyanis a hazai nyersanyagárakkal kalkulálva 300 dollár körül kérnének tonnájáért, miközben nyugat-európai versenytársaik 260 dollárért szállítanak.
A kereslet akadozását természetesen a piaci szereplők is megérzik, amit jól mutat, hogy csupán az első hat decemberi tőzsdenapon komolyabb ellenállás nélkül mintegy 1500 forintot esett az ótermésű jegyzése 1997 márciusi és májusi határidőre. A két határidő közötti tárolási és finanszírozási költségekből számított 1600-2000 forintos különbség – spread – 200 forintra való leolvadása pedig arra utal, hogy a piac májusban a kínálat túlsúlyára és az árak lassú lemorzsolódására számít. Az egyetlen dolog, ami ezt meghiúsíthatná, egy váratlanul jelentkező komolyabb exportkereslet.
A legutóbbi amerikai híradások egyébként több millió tonnás orosz búzavásárlási tervekről számoltak be, ami a folyamatosan zuhanó világpiaci jegyzéseket némileg megszilárdította. A keleti piacra kacsingató magyar kereskedők esélyeit azonban rontja, hogy Oroszország inkább ázsiai területei számára keres gabonát, amelyet a szállítási előnyök miatt feltehetően nem Európából szerez majd be.
Még kevésbé optimisták a szakértők a kukoricapiac jövőjét illetően. Az egyöntetűen legalább hatmillió tonnára becsült rekordterméssel szemben ugyanis mintegy 4,6-4,8 millió tonnás belső felhasználás áll csupán. A keresleti oldal a meglehetősen szerény exportkilátásokkal és a várható állami felvásárlással számolva sem haladja meg jelentősen az 5 millió tonnát. A túlkínálat már eddig is szinte leradírozta a júliusban még a tonnánként 30 ezer forint felett járó kukoricaárakat. A BÁT-on az ótermésű jegyzések három-négy hónap leforgása alatt a csúcshoz képest közel tízezer forintot estek, ami még a határidős árutőzsdék életében sem mindennapos változás.
A hét elején az ótermésű kukorica tonnáját mintegy 19-20 ezer forintért adták-vették a brókerek a tőzsdén; a fizikai piacon, azonnali szállításra pedig 18 ezer forint körül járt az ár. Ennél azonban még rosszabb is lehet a helyzet, a jövő ugyanis semmi jót nem ígér a még mindig jelentős készletekkel rendelkező termelőknek. Egyelőre az sem tisztázott, hogy érvényesek lesznek-e januártól a búzakvóták átváltásával igényelt kukoricaexport-engedélyek, ugyanakkor a kereskedők szerint a vásárlóként szóba jöhető környező országok – Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lengyelország – kereslete érezhetően lanyhul. A becslések szerint az év végéig legfeljebb 150 ezer tonna kukorica hagyhatja el az országot, ami igencsak szerény mennyiség az egymillió tonnás felesleghez képest.
Uhercsák András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtanácsosa szerint mindenesetre az államnak januártól sürgősen liberalizálnia kellene a kukoricaexportot, már csak azért is, mivel mintegy egy évvel ezelőtt csupán “átmeneti” jelleggel tették a kivitelt engedélykötelessé. Önmagában ettől a lépéstől ugyan a MOSZ szakembere sem várná a termésfelesleg támasztotta piaci zavar megszűnését, azt azonban igen, hogy néhány hónap alatt kiderüljön: mennyi tengeri találhat gazdára a határokon túl. Amennyiben a várakozásoknak megfelelően kevés, akkor az államnak kellene piacstabilizáló eszközöket bevetnie.
A korábbi GATT-egyezmények értelmében azonban exporttámogatásra vajmi kevés az esély; a leginkább elképzelhető megoldás az állami tartalékok felduzzasztása. Már az óév vége felé látszik, hogy az állami felvásárlások léte és mennyisége hamarosan a kukoricapiac sorsdöntő tényezőjévé válhat. Amennyiben viszont nem történik semmi, az áresés akadálytalanul folytatódhat, és a kukoricaárak a fizikai piacon “megkóstolhatják” a 16 ezer forintot.