A szeptemberben még 11 ezer forintos árfolyam fölött is forgó Egis-részvények novemberre 8100 forintig estek. A 27 százalékos árfolyamzuhanást aligha nevezhetjük kisebb korrekciónak, különösen arra való tekintettel, hogy a piac többi vezető papírjának árfolyama eközben tovább emelkedett.
Az Egis árbevételének 55 százaléka származik belföldről, s 13 százalékos piaci részesedésével (1995.) egyúttal ez a cég a hazai gyógyszerpiac legnagyobb szereplője.
A magyar gyógyszerpiac egyik sajátossága az igen magas egy főre jutó fogyasztás (1995-ben 66,7 dollár: ez több mint kétszerese például a lengyelországinak). Ezzel egyidejűleg a hazai társadalombiztosítás finanszírozási problémái miatt egyrészt csökkentek a gyógyszerár-támogatások, másrészt a gyógyszergyártók számára engedélyezett áremelések mértéke is jóval elmarad az inflációtól. (1997-re a hazai gyártóknak 11 százalékos áremelést engedélyeztek.) Az importliberalizáció hatására eközben a hazai piacon folyamatosan nő az importtermékek aránya: az 1990. évi 26 százalékkal szemben 1995-re elérte az 55 százalékot.
Szűkülő piac
Mindezekből az következik, hogy a magyarországi gyógyszerpiacon – egyrészt a jelenleg is magas fogyasztás, másrészt a társadalombiztosítás helyzete révén szigorodó támogatási rendszer miatt – csak kismértékű növekedés várható, illetve ebből a növekedésből a korábbi évekhez hasonlóan valószínűleg ezúttal is az importtermékek fognak nagyobb arányban részesedni. Ezek a kedvezőnek aligha nevezhető kilátások az Egist sújtják leginkább, hiszen például a másik, tőzsdén lévő gyógyszergyártó, a Richter belföldi értékesítésének aránya csupán összárbevételének 32 százaléka, szemben az Egis 55 százalékával.
Ráadásul nem zárható ki, hogy a generikus hazai gyártóknak nem csak a lényegesen drágább, de egyúttal korszerűbb originális termékeket kínáló multinacionális cégekkel kell versenyezniük, hanem náluk jóval olcsóbb más generikus gyártókkal is (ilyenek például az indiai gyógyszergyárak). Így egy, csak ároldalról szabályozott támogatási rendszer (amely jelenleg közvetve védi a belföldi gyártókat) esetleg éppen ároldalon teheti versenyképtelenné az iparágat. Itt kell megjegyeznünk azonban azt is, hogy egyre inkább körvonalazódni látszanak a hazai gyógyszergyártók piacvédő, protekcionista törekvései. Egy esetleges piacvédő intézkedés pedig természetesen az Egis helyzetét javítaná leginkább.
A másik fontos kérdés a cég termékskálájának változása. A Magyarországon értékesített gyógyszerek toplistáját évek óta kiugró részesedéssel vezeti az Egis vezérterméke, a Tensiomin: ez a generikus vérnyomáscsökkentő adja a cég árbevételének 21 százalékát. A termék piaci részesedése a szív és érrendszerre ható terápiás csoportban kiugróan magas: 33 százalékos. Ennek megtartása azonban egyre inkább kérdésesnek tűnik, ugyanis két hazai gyógyszergyártó, a Pharmavit és a Humán is megjelenik egy generikus captropil termékkel, melyek a Tensiomin komoly vetélytársai lesznek. Az originális terméket, a Capotent ráadásul a Bristol Myers Squibb – a Pharmavit többségi tulajdonosa forgalmazza. Ez az erősödő versenyhelyzet a Tensiomin piacán egyre nehezebb helyzetbe hozza az Egist.
Jövőkép
Mielőtt azonban végleg leírnánk a Tensiomint, egy másik összefüggésben is szemügyre kell vennünk a benne rejlő lehetőségeket. A már említett originális termék, a Capoten szabadalma Nyugat-Európa országainak többségében 1998-ig lejár. Ezzel pedig lehetővé válik, hogy ezen országok generikus piacain a jóval olcsóbb Tensiomint értékesítsék. A kínálkozó lehetőséget nem szabad lebecsülni; jól szemlélteti ezt, hogy Németországban, ahol a Capoten szabadalma már lejárt, 1995-ben az Egis közel három- és félszeresére növelte árbevételét a Tensiomin értékesítése révén. Emellett a társaság számíthat szakmai befektetője, az 51 százalékos tulajdoni részesedéssel rendelkező francia Servier hathatós támogatására is a nyugati piacokon.
Látjuk hát, hogy sem az Egis piacainak, sem vezető termékének perspektíváit nem intézhetjük el egyetlen magabiztos tőmondattal. A hazai piacon várt kisebb növekedési ütem nem kedvező az Egisnek, de egy esetleges piacvédő intézkedésből éppen ő profitálna a legjobban. És miközben a belföldi piacon nem számíthat komoly növekedésre, addig az exportpiacokon, főleg a FÁK-országokban és Nyugat-Európában jelentős bővülés várható az Egis értékesítésében.
A befektetőknek mindezek figyelembevételével kell meghozniuk döntéseiket. Ebben hasznos segítséget nyújthat az időhorizont megválasztása. Mivel a kedvezőtlenebb hatások előbb jelentkeznek, ezekből fakad az Egis-részvények árfolyamának csökkenése. A hosszabb távra szóló befektetési döntések esetében azonban már fokozatosan felülkerekednek a kedvező várakozások. Az 1998-tól prognosztizált javuláshoz tehát jól kiválasztott időben, de mindenképpen már 1997-ben esedékes az a befektetési döntés, amely a legmagasabb hozammal kecsegteti a befektetőket.