A pontatlan jogszabály-megfogalmazás példájaként említik a szakértők a társasági adótörvény új rendelkezését a külföldi utazás költségként való elszámolhatóságáról. E szerint a hivatali célú utazás nem számolható el költségként, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok valós tartalma alapján megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan volt hivatali célú. Egyértelmű lenne a szabály, ha más számlát adna a szálloda, az étterem, a légitársaság nyaraláskor, és mást üzleti út során. A külföldi cégek azonban nem készültek fel a magyar adójogszabályokra, s nem írják rá a számlára, hogy nyaralt vagy hivatali tárgyalásait intézte náluk a magyar vendég… Vagyis az APEH jó vagy rossz indulatán múlik majd a külföldi utak minősítése.
Hasonlóan pongyola azon új szigorító szabály megfogalmazása, amely szerint nem számolható el a vállalkozás érdekében felmerült költségek között a 200 ezer forintot meghaladó értékű szolgáltatás díja, ha a szolgáltatás jellege, tartalma az írásban kötött szerződésből, teljesítése pedig igazolás hiányában nem állapítható meg. De hogy mikor tekinti majd az adóhatóság a szolgáltatás jellegét meghatározottnak vagy a teljesítést igazoltnak, arról megint csak nem szól a jogszabály. Így erről is APEH-nak kell majd döntenie.