Napokon belül zöld lámpát kapnak a kukoricaexportőrök. A kormány a kedvező terméseredmények alapján a múlt héten feloldotta a korábbi kiviteli zárlatot. A kérdés az, hogy az export megindulása megakasztja-e a Budapesti Árutőzsdén már két hónapja tartó árzuhanást.
Ki időt nyer, életet nyer – fogalmazható meg röviden a kukoricaexport engedélyezése előtt kialakult üzleti várakozás lényege. Az óvatosabb becslések szerint is igen jó, 5,8-6 millió tonnára tett idei tengeritermés óhatatlan velejárója a hazai igényeket legalább 400-500 ezer tonnával felülmúló felesleg, ami az elmúlt hetekben elképesztő harapófogóba szorította a kukoricapiacot. A termelők korábbi, a szárított tengeri tonnájáért telephelyi paritáson értendő 22-23 ezer forintos árelképzelése ma már a 16-18 ezer forint között zajló üzletkötések miatt nyugodtan minősíthető történelminek. Ráadásul a Budapesti Árutőzsdén határidőnként mintegy hét-nyolcezer forintot zuhanó kukoricajegyzések sem a termelőknek, hanem a takarmányfelhasználóknak adhatnak okot optimizmusra. Az utolsó szalmaszál a legalább 20 ezer forintos árban bízó kukoricatulajdonosok számára éppen – a szaktárca által a takarmányárak letörése miatt október végéig nem engedélyezett – az export.
Exportengedély
A piac ilyen mértékű összeesése után azonban az utóbbi két hétben már a Földművelésügyi Minisztérium (FM) is elérkezettnek látta az időt az exportsorompó felnyitására. A Figyelő kérdésére dr. Tarján Balázs, az FM Agrárrendtartási Hivatalának elnöke megerősítette: a gazdasági kabinet döntött az exportengedélyezés ügyében, így napokon belül megindulhat a kivitel. A vállalkozások a korábban kiadott és még fel nem használt búzakiviteli engedélyeket cserélhetik be díjmentesen 1:1 arányban kukori-ca-, illetve 1:0,7 arányban lisztkiviteli engedélyekre. A becslések szerint még mintegy 700 ezer tonna fel nem használt búzakiviteli engedély forog a piacon, ebből viszont nyilvánvalóan nem mindet cserélik át kukoricára.
Piaci hírek szerint jelenleg a tőlünk északra fekvő három visegrádi-ország piacain mintegy 200-250 ezer tonna magyar kukoricát lehetne elhelyezni. Ez a mennyiség egyébként a szakértők szerint komolyabb áremelkedés előidézéséhez kevés, a piac megfogásához, illetve némi korrekcióhoz felfelé azonban elég lehet. Ezt támasztják alá a Budapesti Árutőzsde keddi tőzsdenapján történtek: a hosszú idő után először nyilvánosságra került exporthírek miatt a négyszáz forintos limitet is kihasználva emelkedtek az ókukorica-jegyzések. Az elkövetkező hetek áralakulását az is meghatározhatja, hogy végül is milyen határparitásos árat sikerül majd elérni az északi vevőknél. A BÁT-on a legközelebbi határidőre szóló, tonnánként 19 000 forint körüli novemberi jegyzés például határparitásra átszámolva mintegy 130-135 dolláros árat jelent. Ahhoz tehát, hogy az export komolyabb húzóerőt jelentsen a kukoricaárakra, a kereskedőknek ennél jobb feltételeket kellene kiharcolniuk. Az idő azonban itt is szorít, hiszen az említett piacok kereslete korlátozott, s erre ráadásul más exportőrök is ácsingóznak. Csehország például az elmúlt napokban kötött le 100 ezer tonna amerikai kukoricát.
A kukoricajegyzések alakulása egyébként az év végéig az óbúzaárak mozgására is komoly hatással lehet a BÁT-on. A tengeri zuhanását, ha kisebb, mintegy 2-3 ezer forintos mértékben is, de a búzajegyzések egészen a múlt héten megkezdődött korrekcióig követték. Az elmúlt tőzsdenapok szembetűnő eseménye a legközelebbi decemberi ótermésű és legtávolabbi májusi jegyzések közötti spread összeszűkülése. Ez arra utal: a következő aratásig a piac relatív árcsökkenésre számít. A két határidő közötti 1300 forintos különbség az öt hónapra már messze nem fedezi a tonnánkénti tárolási költségeket, így a vevőknek jelenleg a távoli határidőkben érdemesebb vásárolniuk.
A fizikai piacon egyébként az elmúlt hetek áresése után újra megmerevedtek a frontvonalak. 27 000-27 500 forintos tonnánkénti áron az exportra dolgozó vásárlók nem igazán találnak eladó malmi búzát, ugyanakkor 28 000-29 000 forintért már bőven lenne eladó tétel. Ennyiért azonban nem kell.
Árvárakozások
A jövőt szemlélve a szakértők két komolyabb árbefolyásoló tényezőre hívják fel a figyelmet. Az árutulajdonosok adózási okokból az idén már nem szívesen kötnek üzletet. Ekkor ugyanis még az ez évi mérlegükben szerepeltetniük kellene a könyveikben rendszerint a mostaninál sokkal alacsonyabb bekerülési áron nyilvántartott termények értékesítésén elért tetemes nyereséget. Az új évben azonban ilyen visszatartó erő már nem lesz. Ekkor pedig összességében akár 300 ezer tonna “csalódott”, korábban 30 ezer forint feletti áron értékesíteni kívánt búza is megjelenhet a piacon. A mostani keresletet úgy-ahogy alátámasztó exportnak egyébként januártól kemény versenytársa is felbukkanhat a térségben. Az új esztendőben ugyanis a világpiacon színre lép az argentin termés, ami az európai kötésekben meghatározó, most földközi-tengeri fob-paritáson 165 dollár/tonna körül járó francia búzajegyzéseket lejjebb szoríthatja. A francia árak csökkenése pedig a magyar exportesélyeket jelentősen csökkentheti.
A BÁT-on egyébként az utóbbi hetekben nem is az ó-, hanem az 1997 júliusától induló újtermésű búzajegyzések kerültek a figyelem középpontjába. A határidők itt is több ezer forintot estek, köszönhetően az igen erőteljes eladói nyomásnak. Az eladói pozíciókat nyitó befektetők megfontolása megfejthető: a világpiacon folyamatosan csökkenő újtermésű jegyzések a következő szezonban a mostaninál csak sokkal alacsonyabb exportárat tesznek lehetővé. Ugyanakkor közepes hazai búzatermésnél is exportkényszer lép fel, ami a belföldi árakat is a világpiachoz igazítja.