Néhány, a vállalkozások számára kedvező szabály beiktatása mellett számos szigorító rendelkezést fogalmaz meg a jövő évi társasági adótörvény parlament előtt lévő tervezete. Mint adószakértőnk írásából kiderül: a helyzet változatlan; a törvény-előkészítőket ebben az évben is főleg az adóalap szélesítése, az elszámolható költségek körének további szűkítése vezérelte.
Az 1997. évre tervezett társasági adótörvény, a korábbi előírások rendszerét megtartva de továbbfejlesztve, új törvényben fogalmazza meg a társas vállalkozások jövedelemadózásának szabályait. Ezúttal az elszámolható költségeket, az adózás előtti eredményt módosító tételeket, valamint az osztalék adózásával kapcsolatos főbb változásokat részletezzük.
Az adóalapot a jövőben is a számviteli törvény rendelkezései szerint megállapított adózás előtti eredményből kiindulva, azt különböző tételekkel módosítva kell megállapítani. Ha az adózó a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti könyveit, akkor a beszámoló részeként elkészített eredménykimutatás tartalmazza az adózás előtti eredményt. Az egyszeres könyvvitelt vezető adózó az adózás előtti eredményt – a pénzforgalmi nyilvántartás alapján – az adóévi árbevétel és bevétel, valamint az adóévi költségek és egyéb ráfordítások különbségeként mutatja ki. A vásárolt készletek értéke – függetlenül attól, hogy azt az adóévben felhasználták-e – az adózás előtti eredményt csökkenti.
Lényeges változás, hogy a jövőben nem kell módosítani az adóalapot a vásárolt készletek záróleltári értékével; ezt az értéket a költségek között el kell számolni, ezért az adózás előtti eredmény az ezzel csökkentett érték lesz.
A törvényjavaslat szerint továbbra is megmarad a szakmunkásképzéssel kapcsolatos havi 3000 forintos csökkentés lehetősége, azonban azzal a módosítással, hogy amennyiben az iskolai tanuló gyakorlati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján látja el, úgy a csökkentés lehetősége a korábbi tétel kétszerese, vagyis 6000 forint havonként. 1997. január 1-jétől az egyszeres könyvvitel szabályait alkalmazóknak a kapott és az adott előleget adózás szempontjából bevételnek, illetve ráfordításnak kell tekinteniük. A számviteli törvény szerint ezeket a tételeket a követelések és a tartozások között kell nyilvántartani mindaddig, amíg az előleg alapjául szolgáló beszerzés, értékesítés, szolgáltatás nem teljesül, vagyis amíg a végszámlát ki nem állítják. Az előleget a teljesítéskor kell költségként vagy bevételként elszámolni. A javaslat a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozók jövedelem-nyilvántartásával való azonosság érdekében írja elő az adózás előtti eredmény csökkentését a fizetett, illetve teljesítéskor a kapott előleggel. Ez a csökkentés azonban nem vonatkozik a tárgyi eszközök, immateriális javak vagy értékpapír beszerzése érdekében adott előlegekre.
Új csökkentő elem az is, hogy a kutatás és kísérleti fejlesztés címén az adóévben felmerült és a számviteli törvény előírásai szerint költségként elszámolt összeg 20 százalékával csökkenthető az adózás előtti eredmény. Ezt veheti figyelembe az adózó akkor is, ha a fejlesztés értékét az immateriális javak között állományba veszi. A másik oldalon, a növelő tételek között jelenik meg az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az előlegként kapott összeg, továbbá a korábban adott, de az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett előleg a költségként való elszámoláskor. Ezzel biztosított, hogy a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban adózó vállalkozások, ha pénzforgalmi nyilvántartást vezetnek, azonosan állapítsák meg az adóztatandó jövedelmet.
A számviteli törvény 1997. évtől tervezett módosítása szerint a kötelezettség nélkül adott támogatást, juttatást az átadó ráfordításként, az átvevő bevételként számolja el. A megváltozott elszámolással elért nyereségalakítás elkerülése érdekében az eredeti állapotot helyreállító korrekciót ír elő az adótörvény: az átadónál az eredmény növelését, az átvevőnél pedig a csökkentést. A növelés tekintetében azonban kivételeket fogalmaz meg: ha a juttatás közérdekű kötelezettségvállalás, alapítványi vagy MRP-szervezet alapcélja megvalósítása érdekében a hiteltörlesztés időszakában adott, illetve ha a Műsorszolgáltatási Alapnak közérdekű kötelezettségvállalásként közműsor-szolgálati szponzorálására hivatott, úgy az eredményt nem növeli.
Az új törvényjavaslat a költségek elszámolása tekintetében is biztosítja az adóalap védelmét, amikor kimondja: növelő tétel az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel.
Ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat melléklete fogalmazza meg konkrétan, hogy milyen növelő tételeket kell figyelembe venni az ott megjelölt költségek tekintetében. Ilyen például az adózónál használatba vett személygépkocsinál – fogalma az értelmező rendelkezések között meghatározott -, ha a gépkocsi beszerzési ára a 6 millió forintot meghaladja, a beszerzési ártól függő költségeknek az ár 6 milliót meghaladó részének arányában számított része. (Jellemzően ilyen költség például az amortizáció.)
A készpénzben történő fizetések korlátozása érdekében külön jogszabály rendelkezik majd arról, hogy az abban meghatározott összeget meghaladó számlákat kizárólag banki átutalással lehet rendezni. A társasági adótörvény ehhez kapcsolódva féléves türelmi idővel szankciót léptet életbe, mely szerint, ha az említett értékhatárt meghaladó összegben számlázott ellenértéket készpénzzel egyenlítik ki, úgy az érték 20 százaléka az adóalapot növeli.
Nem érvényesíthető továbbá költségként a tárgyi eszköz, immateriális dolog, készlet és értékpapír értékesítésénél az értékesítésig le nem írt beszerzési költségnek a kapott ellenértéket meghaladó része, ha a kapott ellenérték kevesebb a még le nem írt, nyilvántartott érték 50 százalékánál, vagyis ha aránytalanul alacsony áron történt az elidegenítés. Nem érvényesíthető továbbá a szolgáltatás ellenértéke – az ezen a módon való jövedelemkivonás szűkítése érdekében – akkor, ha a nyújtott szolgáltatás értéke ügyletenként, illetve ugyanazon fél által folyamatosan nyújtott szolgáltatásnál az adóév egészében meghaladja a 200 ezer forintot, és a szolgáltatás jellege, tartalma, teljesítése nem állapítható meg, kizárólag az ellenértékéről kiállított számla áll a megrendelő rendelkezésére. Nem lehet figyelembe venni a törvényjavaslat szerint az értékpapírügyletekből származó árfolyamveszteséget sem, ha a vásárlás és az értékesítés között nem telt el legalább két év, valamint az ügylet nem minősül természetbeni juttatásnak, továbbá, ha a vételi vagy eladási ár a szokásos piaci ártól 10 százalékot meghaladóan eltér. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az ügylet tárgyát képező részvényt olyan vállalkozás bocsátotta ki, amely nem áll csőd, felszámolási eljárás alatt, illetve ilyen eljárás alatt áll, de az értékpapírt árfolyamveszteséggel értékesítő adózó azt az eljárás kihirdetését megelőző 180 napnál később szerezte.
Szigorítás az is, hogy a hivatali, üzleti utazásokkal kapcsolatos költségek akkor nem érvényesíthetők, ha a körülmények – reklám, az utazási programban a nem szakmai rész meghatározó aránya – arra utal, hogy az utazás csak látszólag üzleti célú.
Az 1997. évi törvényjavaslat új adónemként forrásadós osztalékadót ír elő – a magánszemélyeket kivéve – valamennyi osztalékkedvezményezett számára. A tervek szerint osztaléknak minősül a belföldi vagy külföldi személy adózott eredményéből a tag, a tulajdonos részesedése, a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás – kivéve a jogszabály vagy államközi megállapodás alapján nyújtott vissza nem térítendő támogatást -, továbbá az elengedett kötelezettség, ideértve a más által átvállalt tartozás összegét is. Ugyanígy osztaléknak minősül a befektetés jogutód nélküli megszűnés miatti kivonásakor a vagyonfelosztási javaslat szerint, átalakuláskor a vagyonmérleg szerint a befektetés számvitelben kimutatott nyilvántartási, könyv szerinti értékét meghaladóan elért vagyoni részesedés; továbbá a jegyzett tőke leszállításakor kivont vagyoni értéknek a megszűnt befektetés ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékét meghaladó része; valamint az adózott eredményből a vagyonjegy, részjegy alapján kapott összeg. A törvényjavaslat 20 százalékos mértékű osztalékadó-fizetési kötelezettséget ír elő, egyúttal úgy rendelkezik, hogy az osztalékadó alól a belföldi társaságok, intézményi befektetők adómentességet kapnak. Az osztalékadót tehát abban az esetben kell megfizetni, ha az osztalék kedvezményezettje külföldi illetőségű, és a kapott osztalékot nem fekteti be Magyarországon.
Arra az esetre, ha a fizetési kötelezettség fennáll, a törvényjavaslat szerint az adót a kifizetőnek kell levonnia. Ilyen eset, ha az előbb említett külföldi illetőségű nem fekteti be a neki járó osztalékot Magyarországon. Különös rendelkezésként azonban akkor is le kell vonnia az adót a kifizetőnek, ha az osztalék kifizetése ugyan belföldi illetőségűnek történik, de nem belföldi pénzintézet által vezetett számlára való átutalással. További különös rendelkezést fogalmaznak meg arra az esetre, amikor az osztalék kivétele nem pénzben történik; ez akkor lehetséges, ha a társaság megszűnésekor a vagyont természetben osztják szét, vagy kötelezettség-elengedés, tartozásátvállalás esetében. Ekkor is a kifizetőnek kell levonnia és megfizetnie az adót, amelyet a külfölditől és az adóhatóságtól követelhet vissza.