Gyakran előfordul, hogy kisebb magáncégek hirtelen kinövik magukat, s konkurenciát jelentenek a már működő nagy vállalatoknak. Ekkor különféle módszerekkel felszámolásba kergetik, és a nagy konkurens bekebelezi őket. Ilyen eset volt a Pados csirkefeldolgozó társaság története – meséli Rózsahegyi György, a Pénzügykutató Rt. felszámolási igazgatója. – Az egyik bank, mondván: lejárt a cég hitele, felszámolást kezdeményezett ellene, s ennek következményeként a Karnevál baromfifeldolgozó vásárolta meg. Ezek az előre megtervezett felszámolások, amelyeknek előre látható a végük.
A másik eset, amikor a szintén privatizációval végződő felszámolásnál az új tulajdonos nem méri fel, mivel jár a megvett vállalat működtetése, ezért azután képtelenné is válik rá. Ekkor azt újból felszámolják és értékesítik. Italában azok szoktak jelentkezni vevőként, akik az első felszámolás utáni privatizációban a második helyre szorultak. Előfordul ugyanis, hogy a felszámoló nem jól méri fel a vevőket, vagy éppen az érdekeltsége mást diktál. Sok társaság tiszavirág-életű. Egy aktuális ötlet hozza létre, és, ha ez nem jön be, kiveszik belőle a vagyont, és hagyják felszámolni. Az eleve felszámolásra létrehozott cégek általában pénzügyi vagy vagyoni sikkasztásokat legalizálnak. Ennek begyakorlott technikája van. Nincs vagyonuk, nincs profiljuk, de még menedzsmentjük sem. Első cselekedeteik között szerepel egy nagyobb bankhitel felvétele, néhány beszállítótól áruátvétel bizományba, ezt tovább-, illetve eladják, és eltűnnek a szereplők.
A legnagyobb számban az úgynevezett kényszervállalkozások kerülnek felszámolás alá. Pénz és eszköz ezekben a társaságokban általában nincs. Kisiparosok – barátok vagy rokonok – által létrehozott szolgáltató cégekről van szó, amelyek a helyi igények kielégítésére jöttek létre. Ezek a vállalkozások a legváltozatosabb emberi tragédiák eredői. A felszámolás során rokonok, barátok pereskednek egymás ellen, s évtizedes kapcsolatok szakadnak meg.
Azokat a vállalatokat, amelyek az előre megtervezett felszámolás sorsára jutottak, átalakítják, racionalizálják, ha kell részekre bontják, de működőképességüket megtartják. Hasonlóan járnak azok a cégek is, amelyekben nagyobb bankhitelek ragadtak benn. A pénzintézetek még további pénzügyi segítséget is adnak, hogy visszakapják kintlevőségeiket. Magáncégek gyakran kimondottan arra játszanák, hogy felszámolásból üzemeket vegyenek meg olcsón, ezzel gyarapítva birodalmukat. Így lett a térség egyik monopóliuma a textilszakmában a Colortex. A Gablin járműjavító társaság is így nőtte ki magát, megtoldva ezt egy másik jellemző lépéssel: azzal, hogy külföldit is bevont a vállalkozásba. Külön közvetítőirodák léteznek, amelyek a felszámolásokat figyelik, és ha találnak valamit, azt kiközvetítik külföldi cégeknek.
A többi felszámolástípusból kikerült társaságok vagyonának sorsa teljesen véletlenszerű. Azonban erre is specializálódtak néhányan. Néha meg sem nézik a vagyontárgyakat, de ha megnézik, akkor sem kérnek leltárt, hanem felajánlanak egy bizonyos összeget: megveszik “kilóra”.