Második, nagy volumenű privatizációs fordulója előtt áll a Magyar Olajés Gázipari (Mol) Rt. A nemzeti olajtársaság helyzete a megelőző másfél év viharos menedzsment-cserélődési időszaka után normalizálódott.
Az energiaárak emelésének elhalasztásáról szóló kormányzati döntés nyilvánosságra kerülése előtt két héttel jelentették be, hogy a Mol részvényeinek 12-20 százalékát 1996. október és 1997. február között tervezik értékesíteni, kisebb részt magyar, nagyobb részt külföldi pénzügyi befektetőknek. Azt is kinyilvánították, hogy a társaság egységes nemzeti olajtársaság, így nem választható le róla egyetlen üzletág sem. Annál is kevésbé, mivel az szakmai befektető jelenlétét feltételezné, a Mol-részvényeket viszont pénzügyi befektetőknek szándékoznak eladni. A gáz és az olaj üzletág szétválasztása azért vetődött fel, mert a mesterségesen alacsonyan tartott gázárak rövid távon veszteséget okoznak a társaságnak. Hosszabb távon azonban, a gázárak világpiaci szintjének elérésével ez a veszteség megszűnik. Felesleges lenne tehát ezt a rövidesen jól jövedelmező üzletet külföldi szakmai befektető kezére juttatni.
Hogy konkrétan mikor lehet számítani a Mol privatizációjára, az több tényezőtől is függ: a részvények árának alakulásától, a piacon versenyző kibocsátásoktól, a gázárak alakulásától, végül pedig az 1996. évi eredménytől. A piacok bizonytalanságát csökkentette a napokban posztjáról eltávolított privatizációs miniszter egyik, e minőségében utolsóként tett kijelentése, mely szerint a Mol Rt. következő privatizációs fordulójára valószínűleg csak a jövő év elején kerül sor. Ennek előkészületei megkezdődtek, a változás a tavalyi tranzakcióhoz képest csupán annyi, hogy a gyors ütemű profitnövekedés helyett – a piaci gázár lassúbb ütemű elérése miatt – lassabb, de biztonságos profitnövekedést lehet ígérni.
“A Panrusgaz és a Gazprom társaságok tevékenysége indokolatlan félelmeket keltett bizonyos befektetői körökben. Alaptalan volt azt feltételezni, hogy a magyarországi gázüzlet arányait e két cég tevékenysége lényegesen megváltoztatja” – nyilatkozta Áldott Zoltán, a Mol Rt. főosztályvezetője. A két 50-50 százalékos vegyes vállalat létrehozása nem fenyegetettséget, hanem a főosztályvezető megítélése szerint sokkal inkább új üzleti lehetőségeket jelent a Mol Rt. számára. A Panrusgaz tranzitvezetéket épít, de az értékesítéshez szükséges tárolókapacitással nem rendelkezik. A Gazprom számára pedig nem Magyarország a piaci cél, hanem Nyugat-Európa, annál is inkább, mivel az ottani árak sokkal kedvezőbbek. A két cég tehát nem jelent konkurenciát a Mol Rt. számára, annál is kevésbé, hiszen felerészben tulajdonosaként minden döntéséhez szükség van a belelegyezésünkre – zárta nyilatkozatát a Mol főosztályvezetője.
Lapzárta idején vált ismertté, hogy az orosz komány rendelkezésére az orosz föderáció területén zárolták a Gazprom számláit. Az óriáscég milliárd dolláros tételben halmozott fel köztartozást az állammal szemben, s annak részbeni törlesztéséig nem számíthat a zárlat feloldására.
Magyar szempontból annyi jelentősége van az eseménynek, hogy a Gazprom közvetve a Mol Rt. partnere a Panrusgaz Rt.-ben. Egyelőre moszkvai források sem vállalkoznak arra, hogy az orosz cég közép-európai terveinek esetleges változásait latolgassák. Várható azonban, hogy az orosz cégek rövid távon a belpiaci pozícióik tisztázására koncentrálnak.