Bár a számviteli törvény már 1995. január 1-jétől kötelezővé tette a több vállalkozást tömörítő anyavállalatok, a közös vezetésű, illetve társult vállalkozások számára, hogy konszolidált éves beszámolót készítsenek, az előírt mutatók alapján csak az idén ősztől ugrik meg az e körbe tartozó vállalkozások száma. A jogszabályi hézagok kihasználására viszont máris megvannak a receptek.
Magyarországon az utóbbi időben – nem utolsósorban a piacgazdaság építgetésének “melléktermékeként” – a vállalkozások közötti befektetési kapcsolatok meglehetősen szövevényes rendszere alakult ki. A pénzügyi, gazdasági folyamatok áttekinthetősége érdekében ezért egyre fontosabb az egyes vállalkozáscsoportok valós vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetének megállapítása és bemutatása a tulajdonosok, valamint a külső érdekeltek számára. Az ezt szolgáló konszolidálás fő célja az érdekeltek információs igényeinek kielégítése, méghozzá úgy, hogy a vállalkozók összességének vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét bemutatva, kiszűrje az egymás közötti befektetésekből, üzleti kapcsolatokból származó halmozódásokat.
A konszolidált éves beszámolóval szembeni fő követelmény: úgy mutassa be a vállalatcsoport vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, mintha a jogilag önálló, de gazdaságilag egymáshoz szorosan kapcsolódó vállalkozók egyetlen önálló vállalatként működnének. S bár e kimutatást az idén már a tavalyinál lényegesen több vállalatcsoportnak kötelező elkészítenie, a tulajdonosok, hitelezők, üzleti partnerek, munkavállalók és a költségvetés számára továbbra is a rendes évi beszámolóban kimutatott adatok és eredmények a mérvadóak.
Az előírás alóli kihágások azonban egy kis mérlegkozmetikázással vagy nemkívánatos tételek “leányvállalati kihelyezésével” eltüntethetők. Ilyenkor külön előny, ha a “leányt” amúgy sem kell szerepeltetni az összevont beszámolóban.
Annak, hogy ez év szeptember 30-án a tavalyinál lényegesen nagyobb számú vállalatcsoport adja le konszolidált éves beszámolóját a cégbíróságon, az az oka, hogy a számviteli törvény átmeneti rendelkezései után mostantól sokkal több társaság tartozik az előírt határértékek szerinti kategóriába (lásd külön írásunkat). A törvény előírásai révén a konszolidált éves beszámoló készítése alóli mentességüket elvesztő anyavállalatoknak azonban még így is van arra lehetőségük, hogy ne vonják be minden “leányukat” a folyamatba – hangsúlyozza Csajbók Attila, a Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt. társasági tanácsadója. Ilyen eset például, ha a konszolidáláshoz kért adatokat a leányvállalat csak aránytalanul magas költségek árán és késve tudná megadni. De akkor is fennáll a mentesség, ha az anyavállalat a megszerzett részesedést kizárólag továbbértékesítési céllal vásárolta, s azt a forgóeszközök között tartja nyilván. Az előbbi kifogás akkor reális, ha az anyavállalat a leányvállalati részesedést olyankor szerezte, amikor már kevés idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a konszolidációhoz a “leány” könyvelési rendszerét, adatszolgáltatását kialakítsa. Az utóbbi kitételnél viszont csak arra kell figyelnie a konszolidált beszámoló készítőjének, hogy amennyiben a leányvállalati részesedést egy évnél tovább megtartja, a következő esztendőben már mindenképpen szerepeltetnie kell az összesített adatok között.
További két esetben nem kötelező bevonni a leányvállalatot a konszolidált éves beszámoló készítésébe, ezek azonban már kevésbé megfoghatóak. Az egyik: ha az anyavállalatot huzamosabb ideig akadályozzák anyavállalati jogainak gyakorlásában. Ez általában külföldi leányvállalatokkal fordulhat elő, amennyiben a másik ország jogszabályai megváltoznak. Ezenkívül a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló “leányoknál” is korlátozottak az anyavállalat szavazati jogai – nem is beszélve arról, hogy ezek beszámolási kötelezettségét már nem is a számviteli törvény szabályozza. A másik eset: akkor is elkerülhető a leányvállalat bevonása a konszolidációba, ha a beszámoló enélkül is megbízható és valós képet mutat a bevont vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről.
Szakértők úgy vélik, hogy a mérlegkozmetikázási trükkök e legutóbb említett mentesség mögött bújtathatók el a legkönnyebben. Annak megítélése ugyanis, hogy egy-egy leányvállalat szerepeltetése a konszolidált beszámolóban mennyit nyom a latban, mindenekelőtt az anyavállalat dolga. Ennek érdekében az anyavállalatnak egy olyan kritériumrendszert kell kialakítania, hogy a konszolidáció során a valós kép ne torzuljon. Persze ez a mentességi lehetőség szintén csak a kialakított adatszolgáltatási rendszer megbízhatóságától függ, amelynek betartása a hitelesség alapja – jegyzi meg a Saldo Rt. munkatársa. Így a kisebb-nagyobb, véletlen vagy szándékos tévedések elkerülése érdekében különösen megnövekszik a független hitelesítő könyvvizsgáló szerepe.
Annak ellenére, hogy a konszolidált éves beszámoló fogalma már egyáltalán nem új Magyarországon, a törvény erre irányuló passzusainak betartását a hazai gazdálkodó szervezetek jobbára még csak tanulgatják, így a hiányosságok és a kijátszható tételek csak a következő években kerülnek majd igazán felszínre – vélekedik Csajbók Attila. Néhány fehér folt azonban máris szemet szúrt a szakértőknek – például az, hogy a konszolidált éves beszámolók közzétételének sem konkrét helye, sem határideje nincsen.
Igaz, a kategorikus, szigorú és szűk törvényi határok sem biztos, hogy kielégítő eredményt hoznának. Az angolszász országokban már hosszú évek óta jól működik a számviteli rendszer, pedig ott csupán keretjogszabályok vezetik a vállalatokat az éves beszámolók elkészítésében.
Itthon az anyavállalatok mindenhatósága mögött is sok apró részlet elbújhat. A konszolidáció során a bevonandó vállalatok eszközeit és forrásait, bevételeit és ráfordításait a konszolidált éves beszámolóban teljes egészében fel kell használni. Az anyavállalatnak viszont – a számviteli törvény értelmében – mérlegbeállítási, döntési, választási lehetősége van, amellyel a konszolidált éves beszámoló elkészítése során is élhet. Függetlenül attól, hogy a leányvállalatok kihasználták-e ezt a lehetőségüket – említi a tanácsadó cég munkatársa. Ezért az összevont éves beszámoló elkészítése nem csupán az egyedi mérlegek és eredménykimutatások együttszerepeltetését jelenti – teszi hozzá -, hanem azt is, hogy azokat bizonyos korrekciókkal elő kell készíteni a konszolidálására. Aztán majd ezeknek az úgynevezett előkészítő mérlegeknek és eredménykimutatásoknak a sora vezet el a konszolidált beszámolóban megjelenő végleges változatokhoz.
A konszolidált éves beszámolók készítésekor tehát egy érdeklődő, potenciális befektető megnyerése érdekében a nemkívánatos tételeket “átpakolhatják” az adatszolgáltatási nehézségekkel küszködő, homályban maradó leányvállalathoz. Ám amikor a szemfüles érdeklődő már komolyabban vizsgálódik, ritkán siklik el egy-egy ilyen eshetőség felett, a társaságot alaposabban átvilágítva pedig kiderülhetnek a kozmetikázott turpisságok. Mivel a törvény szerint a konszolidált éves beszámoló valósághű elkészítése, az előírások betartása az anyavállalat feladata, az övé a felelősség is. Az más kérdés, hogy miután a beszámolót az anyavállalat képviseletére jogosult személyek aláírták és a könyvvizsgáló hitelességi záradékkal ellátta, a közgyűlésnek is áldását kell rá adnia. Amennyiben mindez lezajlott, s a konszolidált beszámoló eljutott a cégbíróságig, a konszolidált adattömeg közzétehető. Már csak az a kérdés, hogy hol és mikor. Ami pedig a valótlan vagy egyszeri alkalomra “kicsinosított” mérlegeket, eredménykimutatásokat illeti, azok tárháza még csak most kezd majd igazán bővülni. A tapasztalatok nyomán még akár újabb és újabb törvénymódosítások is születhetnek, ahogyan ez már oly sokszor megtörtént a számviteli jogszabályok modernkori történetében.