Négyen voltak, Olaszország-szerte csak “Il Paesano” (Paraszt), “LAvvocato” (Ügyvéd), “Il Cavaliere” (Lovag) és “LIngegnere” (Mérnök) néven emlegetik őket. Ma már egyikük sincs a kormányrúdnál, amelytől legutoljára a Mérnök kényszerült megválni.
Húsz esztendei hatalomgyakorlás után az elmúlt héten lemondott az Olivetti elnöke, Carlo De Benedetti, azaz a Mérnök. Az olasz közvélemény szemében ezzel lezárult egy nagy korszak, amelyben a négyek főszereplők voltak. Raul Gardini, a Paraszt 1993-ban öngyilkos lett; Giovanni Agnelli, az Avvocato az idén adta át a Fiat kormányát Cesare Romitinek. A Lovag, Silvio Berlusconi, bár még tulajdonosa, de már nem irányítója a Fininvestnek.
A családi kapitalizmus történetéről szóló könyv utolsó lapját a Mérnök írta. Lemondásával egy új korszak vette kezdetét, amelyet kielégíthetetlen fúziós, akvizíciós étvágy és az állammal vadházasságban élő óriásvállalatok uralma jellemez. Benedetti távozása a szakszervezetek körében is aggodalmat keltett. Kinek az igényeit kell majd kiszolgálnunk? – tették fel a kérdést a munkavállalók képviseletében. A cég vezetői immár csak a külföldi részvényeseknek és egy banknak felelnek. De milyen stratégiáért, és ki fogalmazza meg a jövőben a társaság céljait? – sorakoztatták kérdéseiket a sztrájkon is gondolkozó szakszervezetiek.
És a kérdőjelek nemhogy fogytak volna, hanem csak gyarapodtak az utóbbi napokban, miközben a közvélemény apránként szembesül a Benedetti lemondását követő káosszal. Igaz, a problémák nem új keletűek, csak ez idáig jó részük homályban volt. A tőzsdei árfolyam-emelkedés, amely a Mérnök távozását üdvözölte, tiszavirág-életű volt. Az aggasztó hírek pedig tovább szaporodtak az Olivetti háza táján. Távozott posztjáról Renzo Francesconi, az új elnök, a 39 éves Francesco Caio mögött az Olivetti második emberévé előlépett vezető, és úgy nyilatkozott, hogy a társaság vesztesége valójában nagyobb a most bevallott 440 milliárd líránál.
Egyes források szerint a féléves deficit ennek a kétszeresét teszi ki. A hivatalos adatok szerint egyébként az Olivetti veszteségéből 200 milliárd lírát a restrukturálási költségek indokolnak, 100-at az adósságszolgálat, 100-at pedig az Omnitel üzemi vesztesége okozott.
Ami az adósságokat illeti, azzal kapcsolatban is ellentmondóak az információk. A távozó Francesconi szerint csak mérlegtrükkök szorították le a tavalyi 2011 milliárdos állományt az idén bevallott 1261 milliárd líra körüli összegre.
Az Olivetti várhatóan szakmai befektetővel való társulásra szorul, tőkére ugyanis sem a bankoktól, sem pedig a tőkepiacokról nem számíthat – vélekednek a helyzet ismerői. Az is valószínűnek látszik, hogy a társaságnak fokozatosan ki kell vonulnia a számítástechnikai szektorból. Az Olivetti-érdekeltségű PC Company tavalyi vesztesége 400 milliárd líra volt. Igaz, az idei első félév deficitje már “csak” 15,8 milliárd, a forgalom is 17 százalékkal gyarapodott, de ez csak arra elég, hogy a vállalkozás jobb pozícióból tárgyaljon a potenciális, hírek szerint ázsiai vevővel.
Ami Benedetti jövőjét illeti, a válás az Olivettitől korántsem jelenti a Mérnök üzleti kalandjainak végét, igaz, az általa kiépített birodalom meglehetősen törékeny. A piramis tetején a Cofide van, amely a CIR (Compagnia Industriali Riunite) 46 százaléka felett rendelkezik. Ez utóbbi alatt négy vállalkozással van közvetlen kapcsolatban, közvetett tulajdonlás révén pedig további négy társaság tartozik érdekkörébe. Legcsekélyebb tulajdonrésze ezek között az Olivettiben van, mindössze 15 százalékos, ám emiatt 288,3 milliárd líra veszteséget kellett tavaly elkönyvelnie a CIR-nek. Bizonyos körök egyébként ezzel is magyarázzák Benedetti lemondását, hiszen az Olivetti valójában reménytelen terhet jelent a birodalomban, amelynek adóssága megfigyelők szerint már meghaladja az 1,2 milliárd dollárt. Hírek keringenek arról, hogy Benedetti megválik bizonyos lapérdekeltségeitől, így a baloldali LEspresso hetilaptól, valamint a la Repubblicától, ami mellesleg az említett lapok vezetőinek is megfelelne.
Ugyanakkor nem tudni, hogy a Mérnök megválik-e nyereséges befektetésétől: a francia autóalkatrész-gyártó Valeótól, amelyre a francia állam mellett az amerikai TRW is pályázik.
A tulajdonosi jog 28, ám a szavazatok 42 százalékával rendelkező Cerus, amelyet a CIR ellenőriz, miután a részvényeknek 49, a szavazatoknak pedig 61 százaléka a holdingé, mindenesetre tárgyal az amerikaiakkal, és csak a megfelelő árajánlatra vár. Ugyanakkor a francia ipari miniszter úgy nyilatkozott, hogy még nem adták fel, és még ebben a hónapban konkrét javaslatot tesznek Benedettiéknek.