Az osztrákok nemzeti sajátosságuknak mondják a titkos bankszámlát. A gyakorlat a napóleoni háborúk vége óta létezik, és egyesek a névtelen takarékkönyvhöz való jogot az amerikaiak fegyverviselési jogához hasonlítják. Brüsszel azonban támadásba lendült.
A névtelen számla nyitásához az osztrákoknak csak pénzre és egy “Losungswort”-ra, azaz jeligére van szükségük: legtöbbször semmit sem kérdeznek tőlük.
Az EU Bizottsága azonban nemrégiben bejelentette, hogy Ausztriának a pénzmosásra vonatkozó EU-direktíva megsértéséért “avis motive”-ot, azaz érvelő állásfoglalást küldött. Ez a jogi eljárás előtti utolsó figyelmeztetés; a következő állomás a Luxemburgban székelő Európa Bíróság lenne.
Az EU-kormányok által 1991-ben elfogadott szabályok a bankokat a pénzmosás elleni harcra akarják rákényszeríteni, márpedig ehhez ismerniük kell ügyfeleiket.
Ausztria természetesen már az EU-csatlakozás előtt is ismerte a szabályokat, és vállalta, hogy augusztus 1-jén megszünteti a névtelen értékpapírszámlát, amelyet a bennfentes kereskedelem gyakori eszközének tartanak. A titkos takarékkönyv mellett azonban kiálltak.
Persze az érintettek nemcsak (és nem is elsősorban) osztrákok. Az EU Bizottsága rámutatott, hogy a nyolcmillió lakosú országban 26 millió titkos takarékbetét van. A bizottság sejtése szerint a számlák egy részét illegális pénzek tisztára mosására használják fel.
Az osztrák bankárok szerint azonban a névtelen takarékbetét túlságosan rugalmatlan – és rendszerint kis összegű – ahhoz, hogy a pénzmosás hatékony eszköze lehetne. Az Osztrák Nemzeti Bank számításai szerint a 26 millió takarékkönyvben 140 milliárd dollárnak megfelelő összeget, azaz egy könyvben átlagosan 5 és félezer dollárt (60 000 schillinget) tartanak – ez nem igazán illik a nagymenő kábítószer-kereskedőkről vagy gengszterekről alkotott képbe.
“A pénzmosóknak semmi érdekük nem fűződik ehhez az eszközhöz” – mondta a Wall Street Journal tudósítójának Dietmar Spranz, az osztrák nemzeti bank egyik igazgatója. “A takarékkönyvekben levő pénzt csak készpénzben lehet kivenni, és banki átutalást sem lehet lebonyolítani a számláról.”
Az osztrák és más nyugati tisztségviselők szerint azonban az anonim számla csak az egyik eleme annak a pénzügyi rendszernek, amely mágnesként vonzza az egykori keleti blokkból és máshonnan származó forró pénzeket. Az osztrákokat sokkal inkább az aggasztja, hogy fiktív vállalatok nevén lebonyolított kereskedelmi tranzakciókon és ingatlanügyleteken keresztül mossák tisztára a pénzt. A berlini fal 1989-es leomlása óta – írja a Wall Street Journal – “keleteurópai befektetők új cégeket alapítanak, és Bécs legfelkapottabb negyedeiben vásárolnak maguknak házat. Az osztrákok és a nyugatiak szerint ezeknek a pénzeknek egy része biztosan a maffiához kötődik”.
Az amerikai külügyminisztérium egy 1995-ös jelentése így fogalmazott: “Noha Ausztria hozott már intézkedéseket törvényeinek a pénzmosás elleni nemzetközi és EU-szabványokkal való összhangba hozására, még mindig vannak olyan jogi kiskapuk, amelyek a szervezett bűnözőcsoportok számára vonzó környezetté teszik az országot.” A kérdéssel kapcsolatos aggodalom miatt a minisztérium Ausztria pénzmosó-központként való besorolását közepesről középmagasra emelte – egy szintre Ciprussal és Antiquával.
Továbbra is nyitott kérdés, hogy mennyi homályos eredetű pénz van az osztrák bankokban. Peter Stiedl, a bécsi rendőrség főnöke úgy becsülte, hogy tavaly legalább 20 milliárd schilling volt kétes eredetű, ám ezt a kijelentését a bankok tiltakozásának hatására visszavonta. Leoluca Orlando palermói (!) polgármester viszont bécsi látogatása során Ausztriát “a maffia eldorádójának” nevezte, noha állítását nem támasztotta alá tényekkel.
Az EU és az Egyesült Államok kábítószerkereskedelem-ellenes hivatalnokainak nyomására Ausztria az utóbbi hónapokban egyre keményebben lép fel a kétes pénzügyi ügyletekkel szemben. A pénzmosás már 1993-ban bűncselekményként került be az osztrák büntető törvénykönyvbe. Ausztria rövidesen ratifikálja az ENSZ 1988-as kábítószer-konvencióját is, amelynek nagy része foglalkozik a pénzmosás elleni harc érdekében tett intézkedésekkel.
A bankoknak – az EU pénzmosásról szóló direktívájával összhangban – jelenteniük kell a gyanús nagy összegű tranzakciókat az ügyészségnek. A törvény értelmében a bankok a 200 000 schillingnél nagyobb összeget betenni szándékozóktól személyazonosságuk igazolását kérik, névtelen számlák esetében is. 1994-ben és 1995-ben az osztrák bankok 656 gyanús ügylet esetén fújtak riadót, s ezzel majdnem 700 millió schilling értékű betétállományt fagyasztottak be.