Az európai hadiipar gondjait a túl sok vállalat, a túl sok kapacitás és a túl sok munkás okozza. Az öreg kontinensen már évek óta beszélnek az átalakulásról, de még keveset tettek. Amerika vezető szállítói eközben rohamosan fuzionálnak. A Boeing augusztusban jelentette be, hogy 3,2 milliárd dollárért megveszi a Rockwell hadiipari és űrhajózási üzletágát.
Az amerikai nyomás hatására az európai fegyvergyárak is ébredezni látszanak. Két nagy átrendeződés zajlik. Az első abból a brit döntésből ered, hogy 800 millió fontot költenek a “Storm Shadow”-ra, a British Aerospace (BAe) és a francia Lagardére Groupe-hoz tartozó Matra által közösen kifejlesztett cirkálórakétára.
Ez a lépés azonban csak egy a sorban. Az angol és a francia cég egyesíti rakétagyártó egységeit, s a fúzióval létrejövő Matra BAe Dynamics Európa legnagyobb rakétagyártója lesz évi 1,5 milliárd dolláros forgalmával, alig kisebb a három vezető amerikainál (Raytheon, Lockheed Martin és Hughes).
A Matra-BAe Dynamics a jövőben egy összeurópai rakétagyártó óriás csírájává válhat. A német Daimler-Benz Aerospace (DASA) például állítólag egyesíteni kívánná rakétagyártó leányvállalatát a francia Aerospatiale-éval, noha a DASA komoly veszteségeket fedezett fel a menyasszony könyveiben. A DASA ezért most újragondolja a fúziót, és lehet, hogy mégis a Matrával és a BAe-vel “bújik ágyba”. A lényeg mégis az, amint Manfred Bischoff, a DASA elnöke nyilatkozott az Economistnek: Európa csak akkor képes hatékonyan versenyezni az amerikaiakkal, ha egyetlen rakétagyára lesz.
Ebben a német-angol-francia háromszögben lenne ipari logika. A DASA már készíti annak a Matra-rakétának az egyik változatát, amelyből a Storm Shadow-t kifejlesztették. Ráadásul a DASA és a Matra, a brit CEC-vel, a svéd Saabbal és az olasz Aleniával közösen, a BAe vezetésével tenderajánlatot tett közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták gyártására az angol királyi légierő számára. Nagy-Britannia a jövő nyáron választ a BAe-konzorcium – az egyértelmű favorit – és a Hughes vezette rivális csoport közül. A nyertes rakéta bizonyára egész Európában szabvánnyá válik.
A Matra-BAe szövetség nyomán a Lagardére úgy döntött, hogy megpróbálja megvenni a Thomson elektronikai vállalatot, amelyet a francia kormány az idén szándékozik eladni. A Lagardére azonban csak a Thomson hadiipari részlegeit akarja. Az Alcatel-Alstom távközlési és elektronikai cég konkurens ajánlata viszont az egész Thomsonra vonatkozik.
A Lagardére mellett szól: ajánlatával a Matra hadiipari elektronikára és rakétákra koncentráló vállalattá alakulhatna át. A nem jelentékeny hadiiparral rendelkező Alcatel győzelme viszont széles alapokon nyugvó elektronikai konglomerátumot teremtene.
Akárki is nyer, további nemzetek közötti átrendeződések várhatók. A Lagardére kisebbségi érdekeltséget kínálna a Thomson repülőgép üzletága iránt érdeklődő BAe-nek és a DASA-nak, továbbá a GEC-nek, amely a radargyártásban szeretne összefogni a Thomsonnal. Ezzel Európa öt legnagyobb hadiipari gyára kapcsolódna össze.
Egy másik átalakítás Európa páncélozottharcjármű-gyártóit érintené, amelyek eddig elvetették az összeurópai házasságot; Nagy-Britanniában és Németországban még belföldi összefogás sincs. Ez azonban hamarosan meg fog változni. Anglia, Franciaország és Németország egy “többszerepű páncélozott harcjármű” közös kifejlesztése mellett döntött, körülbelül 3 milliárd dolláros költséggel. Két angol-német konzorcium vetélkedik a szerződésért: az egyikben a Vickers és az Alvis (mindkettő brit), valamint a Thyssen Henschel (német), a másikban pedig a GKN (brit) és a Krauss-Maffei, a Rheinmetall és a Wegmann (mind német) található. A nyertes csapat beveszi a Giazt, az egyetlen ilyen jellegű francia vállalatot, s ezzel létrejön az új összeurópai páncélozottharcjármű-gyár magva.
A nagyobb, összeurópai hadiipari cégek létrejötte hatékonyabbá teheti az amerikai import nyomásával szembeni ellenállást.