Korrigálta korábbi előrejelzését a Kopint-Datorg Rt. A gazdaságkutatók idei második konjunktúrajelentése szerint a GDP az év tavaszán jósolt 2-2,5 helyett legfeljebb 1-1,5 százalékkal nőhet. A múlt héten közzétett prognózis a gazdasági aktivitás vészes csökkenésére hívja fel a figyelmet.
Május végéig az elmúlt év azonos időszakánál sokkal enyhébb volt a külső és a belső egyensúlyhiány – állapítják meg a gazdaságkutatók. Ez azt jelenti, hogy a mutatók egész évben a várakozásoknak megfelelően alakulhatnak: a folyó fizetési mérleg hiánya 2-2,5 milliárd dollár körül lehet, az államháztartás hiánya pedig – a privatizációs bevételek nélkül – a GDP 4,5-5 százalékát adhatja. Ennek igen nagy az ára, s a terheket elsősorban a lakosságnak kell elviselnie. A tanulmány írói szerint a gondok elsősorban abból fakadnak, hogy a gazdasági tevékenység a lehetségesnél jóval lanyhábbnak bizonyul. Elképzelhetőnek tartják: egyes szektorok termelésében az eddig tapasztaltnál erősebb növekedés mutatkozik majd, de nem várnak olyan fordulatot, amely a gazdaság növekedését a múlt esztendei 1,5 százalék fölé emelné. Valószínűbb, hogy a növekedés üteme a tavalyinál alacsonyabb lesz.
A Kopint-Datorg szakértői úgy ítélik meg, hogy a reálbérek és a reáljövedelmek a vártnál erőteljesebben, 2,5-3 százalékkal csökkenhetnek, s ezzel párhuzamosan a fogyasztói árak az előrejelzettnél is gyorsabban, 24-25 százalékkal emelkedhetnek. Ugyanakkor a munkanélküliség 10,4 százalékos tavalyi szintje változatlanul marad, a beruházások még mindig 4-5 százalékkal nőnek, az export 8 százalékkal bővülhet, miközben a behozatal csupán 1-2 százalékkal haladja meg az előző évit.
Történik mindez akkor, amikor Közép-Európában tovább folytatódik a gazdaság fellendülése – bár kétségtelen, hogy a cseh és a lengyel fejlődés némileg fékeződött az elmúlt időszakban. Némi visszaesés tapasztalható Szlovéniában, Bulgáriát pedig az akut válság jellemzi. Köves András, a Kopint-Datorg igazgatóhelyettese nem tartja jó jelnek, hogy ezzel egy időben a nyugat-európai gazdaságban is megtört a lendület: ez ugyanis együtt jár a térségbe irányuló export visszaesésével. Ami a GDP és az ipari termelés alakulását illeti: a számok alapján a térség vezető mezőnyéből a futottak még kategóriába kerültünk. Tavaly például csak Horvátországban volt alacsonyabb a magyarénál a GDP. A múlt évben Románia és Bulgária is megelőzte e téren hazánkat, s az idén még élesebbé vált a fejlődésbeli különbség. (Bár a gazdaságkutató nem fűzte hozzá, mégis meg kell jegyezni: a pálfordulat azért mégsem ennyire szemet szúró, hiszen a magyar ipar hamarabb tért magához, mint az említett államoké. Az sem mellékes, hogy a magyar ipar termelési és tulajdonosi szerkezete alakult át a leginkább, s ilyen mélyre ható változásra a térségben sehol sem került sor.)
A konjunktúrajelentésben külön fejezetet kapott a külkereskedelem. A korábbihoz képest változást jelez, hogy az elmúlt időszakban feltűnően gyorsan nőtt a közvetítőkön keresztül lebonyolított kereskedelem. Ennek értéke tavaly több, mint 2 milliárd dollárt tett ki, s az idén, s idén további növekedés várható. (A közvetítő előnye általában az eladóénál kedvezőbb marketing-feltételekben vagy a jobb helyismeretben, szervezési lehetőségekben, illetve finanszírozási körülményekben rejlik.) A kivitelben gyakorlatilag nincs változás. Ám a behozatalban annál inkább. Szinte klasszikussá vált példa: az összes energiahordozó behozatalából az év első négy hónapjában csupán 28 százalékot mutatott a statisztika a cégek közötti magánjogi szerződések alapján. Ezzel szemben a tényleges orosz behozatal a magyar energiaigények 73 százalékát fedezi.
Szintén a külkereskedelem sajátos fejlődésének jelensége, hogy az országban mára 200-ra szaporodott a vámszabadterületek száma. (Összehasonlításképpen: az USA-ban 30, Ausztriában és Olaszországban 3-4 olyan terület működik, ahol vámkezelés nélkül tárolhatók, illetve exportra feldolgozhatók a termékek.) A vámszabadterületekről először tavaly készült felmérés. Eszerint megközelítőleg 1,2 milliárd dollárnyi export és csaknem 1 milliárd dollárnyi import volt. A statisztika alapján a 200 vámszabadterület felén ipari tevékenység folyik, másik fele közraktározási és kereskedelmi célokat szolgál. A szigorodó szabályokat szabályszerűen megkerülő cégek zavartalanul folytatják az ország egésze szempontjából nem igazán áldásos munkájukat, bár az utóbbi időben némileg nehezítették és drágították az újabb vámszabadterületek létesítését.