A hazai bankok csupán néhány éve kezdték el a készpénzkímélő fizetési eszközök magyarországi fejlesztését. Ám valószínűleg még a témában jártas szakemberek sem sejtették, hogy 1996-ra több mint százezer honfitársunk zsebében lapul majd bankkártya.
A kártyaüzletág robbanásszerű növekedése ellenére ma még mindig jelentős Magyarország hátránya a fejlett pénzrendszerű államokhoz képest. Egy 1994-es felmérés szerint például Európában ezer lakosra átlagosan 560 darab kártya jut, míg Magyarországon ugyanez a szám két évvel ezelőtt mindössze 20 darab volt és várhatóan 1996 végére is csupán átlagosan 100 darab kártyával számolhatunk, ami ötszörös növekedést jelent.
A hazai pénzintézetek elsősorban a lakosság számára kínálják termékeik széles körét, figyelembe véve az ügyfél anyagi helyzetét, pénzköltési, utazási szokásait.
A három nagy nemzetközi kártyatársaság (American Express, Europay/Mastercard, Visa) szolgáltatásai főként a magasabb jövedelmű rétegek számára elérhetők. A forint konvertibilitásának január elsejei deklarálásával egyidejűleg – a devizaalapú kártyák mellett – megjelentek a konvertibilis forintkártyák, amelyekkel külföldön is lehet fizetni.
Ám az idei év igazi slágerei a vállalkozók, vállalatok, költségvetési szervek számára kínált üzleti kártyák. A kibocsátó bank az általános szerződési feltételekben rögzíti a kártyahasználat szabályait, amit érdemes alaposan áttanulmányozni, s figyelni az apró részletekre. Így például arra, hogy a kártya elvesztése vagy ellopása esetén meddig viseli a kárt a tulajdonos.
A hazai piacon forgalmazott kártyák többsége úgynevezett terheléses kártya, ami azt jelenti, hogy a bankok csak a kártyafedezeti számla megnyitása után adnak plasztiklapocskát az ügyfélnek, ellentétben a klasszikus hitelkártyával, ahol a hitel közvetlenül a kártyához kapcsolódik. A bankkártya-szerződés megkötésekor a bank meghatározza azt az induló összeget, amit a számlán el kell helyezni. A leendő kártyatulajdonos számára további fontos előírás a minimális egyenleg megállapítása. Amennyiben a számlán tartott összeg ez alá csökken, a bank vagy automatikusan letiltja a kártyát vagy felbontja a kártyaszerződést. A túlköltekezés elleni kockázat mérséklése érdekében a számlán mindig szerepelnie kell bizonyos nagyságú feltöltési limitnek. (Forintalapú kártyák esetében általában ez nem követelmény.) Abban az esetben, ha a kártyabirtokos túlköltekezik, a bank először a feltöltési limitből fedezi a különbözetet, s ezzel egyidejűleg felszólítja ügyfelét adóssága rendezésére. Amennyiben a túlköltés mértékét a feltöltési limit sem fedezi, akkor kerül sor az óvadékszámla megterhelésére. Óvadékszámlát általában a jogi személyek által nyitott számla mellé kérnek a kibocsátók.
A kártyaüzletág fejlődésének valódi lendületet azonban az adna, ha végre valóra válna a régóta dédelgetett kormányzati terv, mely szerint a több százezer közalkalmazott számára megszűnne a készpénzes kifizetés, s a kincstár kötelező jelleggel valamelyik pénzintézetben vezetett számlára utalná át a béreket. Hasonló elképzeléseket fontolgat az Országos Nyugdíjbiztosító Pénztár is, s a terv megvalósulása esetén mintegy 3,5 millió nyugdíjas kaphatna kártyát.