Utolsó szakaszához érkeztek az “új pit”, azaz a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény előkészítő munkálatai. Bár egyes passzusokról – így például a bankok által más vállalkozásban szerezhető részesedés mértékéről – még nem született döntés, a várhatóan 1997. január 1-jén hatályba lépő szabályozás fő elemei lényegében készen állnak a parlamenti vitára. Minderről Rusznák Tamás, az Állami Bankfelügyelet (Baf) elnöke és Pulai Miklós, a Bankszövetség főtitkára számolt be a Figyelő Pénzintézeti Törvény 96 című fórumán.
A közel egy éve tartó szakmai viták “tisztítótüzén” keresztülment törvénytervezet alapjaiban nem változtat a korábbi években kialakult angolszász típusú – azaz az egyes pénzügyi tevékenységeket egymástól élesen elhatároló – szabályozáson. Így a bankokat továbbra is kizárják a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok forgalmazásából. Annyi “engedményt” azonban tesznek a kodifikátorok, hogy a kereskedelmi bankokat a korábbi évek gyakorlatával szemben beengedik az állampapírokkal kapcsolatos műveletek területére, amelyek így a jelenleginél nagyobb szerepet vállalhatnak majd a költségvetési hiány finanszírozásában.
A bankok viszont azt szeretnék elérni, hogy egy rövid felkészülési idő után (legkésőbb 1999. január 1-jétől) bekapcsolódhassanak a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok forgalmazásába is. Szerintük ugyanis a tevékenységi körök elhatárolásával egyetlen pályára kényszerítik a bankokat, noha azok eredményében egyre nagyobb szerepet játszanak a jutalékjellegű bevételek. Ezért fontos lenne a számukra, hogy választhassanak: saját berkeken belül vagy elkülönített szervezetben végzik-e az értékpapír-kereskedelmet. Mint az Pulai Miklósnak, a Bankszövetség főtitkárának szavaiból kiviláglott, ha ez a javaslatuk nem kerül be a várhatóan május végén a kormány elé kerülő tervezetbe, akkor készek arra, hogy a képviselőknél lobbyzva a parlamenti vita során “csempésszék be” ezt a törvénybe.
A hitelintézeti törvény többi előírásában jóval nagyobb egyetértés mutatkozik az érintettek között. A tervezetből tükröződő azon törekvés, hogy a törvény hatálya minden pénzügyi szolgáltatásra terjedjen ki, várhatóan tovább erősíti majd a szektor iránti bizalmat. A legfontosabb elem annak a látszólag nyilvánvaló tételnek a kimondása, hogy “pénzügyi szolgáltatást csak pénzügyi szolgáltató végezhet”. Ez azzal jár, hogy a jelenleg a törvény által “lefedetlen” területeken tevékenykedő vállalkozások (például a pénzügyi és befektetési tanácsadók, pénzváltók) rákényszerülnek tevékenységi körük egyértelmű meghatározására, és megszűnik az a gyakorlat, hogy egyszerre többféle gazdasági tevékenységet is végezzenek. A jelenleg működő mintegy 1100 ilyen cégnek pedig egy átmeneti idő után döntenie kell majd arról, hogy kizárólag pénzügyi szolgáltatóként működik-e tovább vagy felhagy az ilyen irányú tevékenységével.
A tervezetben ugyanakkor igen részletesen szerepel a pénzügyi szolgáltatások leírása. A hagyományos tevékenységeken (betétgyűjtés, kölcsönnyújtás, pénzügyi lízing stb.) felül bekerültek a korábban jegybanki funkcióként meghatározott aranyműveletekkel kapcsolatos szabályok, az alapkezelés és vagyonkezelés, illetve a pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. A tervezet külön meghatározza, hogy milyen tevékenységek minősülnek úgynevezett kiegészítő pénzügyi szolgáltatásoknak. Idetartozik többek között a pénzváltás, a különféle pénzügyi tanácsadás, elszámolás-forgalmi rendszerek működtetése, a pénzfeldolgozási tevékenység és az aranyérme kereskedelem is. Ráadásul az összes tevékenység végzéséhez kötelező lesz valamelyik állami hatóság (Baf vagy Magyar Nemzeti Bank) engedélyének beszerzése. Ezzel megszűnik az a jelenlegi gyakorlat, amely bizonyos pénzügyi tevékenységek esetében csak bejelentési kötelezettséget írt elő.
Hasonlóan fontos, és a pénzintézeti tevékenység biztonságát erősítő lépés annak kimondása, hogy kizárólag hitelintézet válik jogosulttá a saját tőkéjét meghaladó mértékű nyilvános betétgyűjtésre. Ezzel valószínűleg leáldozik azoknak – a gazdaság szürke zónájában tevékenykedő – az egymillió forintos törzstőkéjű cégeknek (például a lízingcégek) a napja, amelyek nem egy esetben milliárdos összegű forrást gyűjtöttek a lakosságtól.
A szabályozás ugyanakkor a hitelintézet fogalmát is pontosan definiálja: a tervezet megkülönböztet bankokat, illetve szakosított és szövetkezeti formában működő hitelintézeteket. A korábbiakhoz képest lényeges változás, hogy a szakosított hitelintézeteknél megteremtik a külön törvényi szabályozás lehetőségét. Ennek révén olyan speciális pénzügyi szolgáltatók (például a lakástakarék-pénztárak, vagy a jelzálog-hitelintézetek) is e törvény hatálya alá kerülhetnek, amelyek tevékenységének szabályozása egyébként külön törvényt igényel.
Az alaptőkére, a tulajdonosokra és az engedélyezésre vonatkozó szabályok szigorítása is egyértelmű támogatásra lelt a szakértők körében. Amellett, hogy a jelenlegi alaptőke-követelményt minden pénzügyi szolgáltatónál a duplájára emelik (ez a bankoknál kétmilliárd, szakosított hitelintézeteknél egymilliárd, szövetkezeti hitelintézeteknél százmillió, pénzügyi vállalkozásoknál pedig húszmillió forint jegyzett tőkét jelent), ráadásul azt csak igazolt forrásból származó, más kötelezettséggel nem terhelt tőkével lehet teljesíteni.
Az már csak hab a tortán, hogy ezt a tőkét készpénzben kell – kizárólag olyan hazai székhelyű banknál, amelyik nem vesz részt az alapításban – befizetni. A befolyásoló részesedést szerző tulajdonos esetében pedig nemcsak a “jó üzleti hírnevet”, hanem például annak a gazdálkodását és a különféle függő és jövőbeni kötelezettségeit is vizsgálják. Az is sokat lendíthet a biztonságon – vélik a szakértők -, hogy a tényleges szolgáltatást csak érvényes felügyeleti tevékenységi engedély birtokában lehet csak megkezdeni, ami előtt viszont számos – a törvény által a biztonságos működésre vonatkozó – feltételt kell teljesíteni.
A tervezet egyébként a jelenleg 25 százalékról 15 százalékra csökkenti a hitelintézet jegyzett tőkéjén belül az egy tulajdonos által megszerezhető tulajdoni hányadot. Ez a magyar államra is vonatkozik majd, azzal a könnyítéssel, hogy bizonyos helyzetekben (például a felszámolás megelőzésére) és legfeljebb hároméves időtartamra meghaladhatja ezt a tulajdoni arányt. A már működő hitelintézetekben a 15 százalékon felüli részt a tulajdonosok legkésőbb 1999. december 31-ig kötelesek elidegeníteni és 2001-től már az ezzel kapcsolatos szavazati jogokat sem gyakorolhatják.
Amiről változatlanul komoly viták vannak szakmai berkekben, az a számvitelre és a könyvvizsgálat szabályaira vonatkozó előírások változtatása. A Baf ezen a területen is szigorúbb, a hitelintézetek valós helyzetét jobban tükröző, egységes elveken alapuló előírásokat szeretett volna bevezetni, mivel álláspontjuk szerint a nem egységes számviteli gyakorlat nagyban nehezíti a bankok közötti összehasonlítást. Ma három bank ugyanazt a pénzügyi műveletet háromféleképpen is elkönyvelheti anélkül, hogy közben egyetlen számviteli előírást is megsértene. Ennek az egységes metodikának a kialakítása azonban meglehetősen sok időt vesz még igénybe, így ezen a területen lényegében maradnának a korábbi előírások. A könyvvizsgálatra vonatkozóan annyi szigorítást azért hoz majd az új törvény, hogy többek közt előírják: egy könyvvizsgáló egyidejűleg legfeljebb öt hitelintézetnél és tíz szövetkezeti hitelintézetnél láthat el feladatokat, illetve az egyes intézményektől származó bevétele nem érheti el a nettó éves árbevétel tíz százalékát.
A törvényjavaslat ugyanakkor szigorúbb tartalékolási szabályokat ír elő: ha mégsem úgy alakul a hitelintézet kihelyezéseinek piaci értékelése, mint ahogy azt a kockázati céltartalékképzésénél figyelembe vették, akkor is rendelkezzen a szükséges forrásokkal. Ennek a gondolatnak a jegyében várhatóan egy új tartalékfajtát is bevezetnek, az általános kockázati céltartalékot, ami a mérlegfőösszeg 1,25 százaléka. A tőkére vonatkozó részletes szabályokat egyébként külön kormányrendeletben fogják majd szabályozni, a törvény csak az általános szabályokat (így például a 8 százalékos tőke-megfelelési mutató elérését és a hitelintézet úgynevezett nyitott pozíciójának mértékét) tartalmazza. Ezekben a rendeletekben írják elő többek közt a tőke-megfelelési mutató és a minimális tőkeszükséglet számításának elvét, a pénzügyi tevékenység folytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket, és az engedélyezés részletes szabályait is. Ez a megoldás azonban a Baf elnöke szerint nem igazán szerencsés, mivel sok esetben lehet érdekellentét a pénzügyi tárca és a felügyelő hatóság között.
Abban egyelőre még nincs döntés, hogy a hitelintézetek mekkora részesedést szerezhetnek más vállalkozásokban. A legutóbbi változat is még A és B variánsot tartalmaz: az egyik szerint – kivéve más pénzügyi intézményeket – a hitelintézet közvetlen vagy közvetett tulajdoni hányada egy vállalkozásban nem haladhatja meg annak jegyzett tőkéjének 25 százalékát. A másik változat szerint ez az arány 51 százalék lehetne. A Bankszövetség és a Baf ebben egymástól gyökeresen eltérő álláspontot képvisel. A Baf szerint banküzemi szempontból az alacsonyabb tulajdoni hányad biztonságot jelent, a szövetség szerint nem lenne szerencsés ebben az arányban korlátozni a bankok befektetéseit.
A január óta tartó intenzív törvény-előkészítés és többszöri tárcaegyeztetések során egyébként sokat “finomodott” a tervezet. Hosszas huzavona után megtalálták az összhangot az ugyancsak előkészítés alatt álló értékpapírtörvénnyel, és ma már viszonylag pontos szabályok írják le, hogy mely területek tartoznak az egyes törvények hatálya alá, s hol lehetnek ugyanakkor átfedések. Ennek eredménye például, hogy a hitelintézetek a jövőben csak kötvényt és letéti jegyet bocsáthatnak ki. Így várhatóan a betétesek számára áttekinthetőbbé válik majd a különféle nevű és formájú banki papírok piaca.
Nem sikerült ugyanakkor “keresztülverni” az illetékes tárcákon a bankok belső ellenőrzéséről szóló szabályok egységesítését sem, bár ezért még valószínűleg harcolni fognak. A Baf álláspontja – ez egyébként megegyezik az EU előírásaival is – ebben a kérdésben az, hogy a belső ellenőrzési rendszert nem a felügyelőbizottságokhoz, hanem közvetlenül a vezetés alá kellene rendelni. Más gazdasági társaságtól eltérően viszont nagy valószínűséggel a hitelintézeteknél megszűnik a felügyelőbizottságokban a munkavállalói részvétel. Ezt a Baf elnöke azzal indokolta, hogy a banki felügyelőbizottságok döntően a tulajdonosi ellenőrzés szervei, amelyekben nem feltétlenül szükséges a dolgozók képviselőinek is jelen lenniük.
Az előzetes hírek szerint egyébként a hit az értékpapírokról és a pénzügyi felügyeletekről szóló törvények társaságában várhatóan május végén tárgyalja a kormány. Az egyelőre még kérdés, hogy mikor kerül majd a jóváhagyott tervezet az Országgyűlés elé, ám optimista becslések szerint talán már az őszi ülésszak kezdetén áldásukat adhatják a képviselők az új hitelintézeti törvényre.