Magyarországon azok a tanácsadó cégek remélhetik a legbiztosabb és legnagyobb jövedelmet, amelyek könyvvizsgálásra-könyvvitelre, jogi tanácsadásra, minőségbiztosításra, valamint az informatika egyes területeire szakosodtak.
Akilencvenes években egyre több vállalat számára stratégiai kérdéssé válik, hogy mely szellemi tevékenységet érdemes saját alkalmazottai segítségével elvégezni, és melyek azok, amelyeket rendszeresen vagy alkalmanként külső szakértőktől célszerű megrendelni. Világszerte és Magyarországon is egyre több vállalat dönt e második lehetőség mellett, így a tanácsadási piac folyamatosan bővül.
Jellemző, hogy a Magyarországra települt multinacionális cégek – már csak pénzügyi mérlegeik konszolidációjának logikája miatt is – itteni leányvállalataik könyvvizsgálását ugyanazzal a tanácsadó céggel végeztetik, mint amelyikkel a világ többi országában dolgoztatnak. A vezetési tanácsadás körén belül ma már standard szolgáltatás a fejvadászat és az elbocsátási tanácsadás, és divatcikk a vállalatok totális, forradalmi átszervezésére irányuló, úgynevezett “reengeneering” tanácsadás. Az európai integrációs folyamattal és a külföldi cégek számára történő beszállítói tevékenységgel szorosan összekapcsolódott a minőségbiztosítási rendszerek kiépítése. Az informatikai körön belül pedig tanácsadók nélkül elképzelhetetlen az ügyvitelszervezés egyre elterjedtebb formájának, az integrált vállalatirányítási rendszernek bevezetése.
Az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. 1996 márciusában kérdőíves felmérést végzett, hogy feltérképezze a hazai tanácsadói piac jellemzőit. A felmérés alapján elmondható, hogy a tanácsadói piac helyzete jól tükrözi a piacgazdaságra való átállás jelenlegi fázisát. Míg korábban legnagyobb kereslet a vagyonértékelési-privatizációs szolgáltatásokra volt, addig mára egyre jobban teret hódít a vállalatok feljavításának és professzionális működtetésének igénye.
Ami a jövőbeni piaci szükségleteket illeti, ezek elsősorban a vállalat vezetési-szervezési funkcióira (például minőségbiztosítási rendszer kiépítése, termelésracionalizálás), valamint a marketingre koncentrálódnak. Külön és egyre erősebben specializálódó csoportot jelent a legdinamikusabban növekvő tanácsadási részpiac, a hardver-szállítókhoz kapcsolódóan és azoktól függetlenül is piacra lépő informatika.
A kisebb cégek fajlagosan többet költenek tanácsadásra, mint a nagyok. A megrendelő vállalatokat méretük szerint megkülönböztetve két ellentétes erő játéka figyelhető meg. Minél kisebb egy vállalat, annál nagyobb versenynek vannak kitéve, és ezért a piaci viszonyokhoz gyorsabban és a lehető legnagyobb rugalmassággal kell alkalmazkodnia. Ezért jobban rá van utalva arra, hogy bizonyos területeken külső szakemberek ítéletére támaszkodjon – viszont annál kevesebb pénzt tud erre szánni. A nagyobb vállalatoknál inkább rendelkezésre áll a pénz, viszont több a belső szakemberük. Ez annak ellenére is igaz, hogy egyre több nagy cég dönt úgy, hogy karcsúsítási (divatos szóval: “downsizing”) terveit bizonyos részlegeinek felszámolásával és a szellemi szolgáltatásoknak kívülről, alvállalkozóktól történő beszerzésével oldja meg (“outsourcing”).
Magyarországon és Csehországban a tanácsadói szolgáltatások megrendelőinek többsége már magáncég. A tőlünk keletebbre fekvő volt szocialista országokban viszont a megrendelők többsége költségvetési szerv.
Offenzív stratégiájú cégek esetében a tanácskérés célja általában az, hogy a cég bővítse piacát, növelje forgalmát és profitját. Defenzív esetben a cég túlélése, és ezzel kapcsolatosan legtöbbször költségcsökkentés a tulajdonképpeni cél. A körkérdés tanúsága szerint az ipari cégek még számarányukhoz képest is sokkal gyakrabban vesznek igénybe tanácsadókat, mint a szolgáltató és kereskedelmi vállalkozások. Ez részben a fenti offenzív-defenzív felosztással van kapcsolatban, hiszen az ipari cégek gyakrabban küzdenek túlélésükért, mint a szolgáltató és kereskedelmi vállalatok. Az általában jobb piaci helyzetben lévő szolgáltató cégek a tapasztalat szerint inkább offenzív stratégia keretében hívnak meg külső tanácsadókat.