(Figyelő, 1996/8. szám)
Helytelennek tartom azt a megközelítést, ahogyan a Figyelő Bokros Lajos szinte egyedüli eredményének mutatja be a nemzetközi fórumokon szerzett elismeréseket. Jó dolog lehet a forint csúszó-leértékelése, hasznot hozhat a vámpótlék, de mindezek csak időlegesen alkalmasak a gondok megoldására. A vállalkozói szféra életképessége, a megszigorító intézkedések ellenére fennmaradt gazdasági növekedés vitték el addig az országot, hogy még mindig lehet Európai Unióról és OECD-ről beszélni.
Azt viszont a napnál világosabbnak tartom, hogy az IMF óvatossága biztosan nem teszi merészebbé az OECD-t. Ha jól értelmezem a lemondott Bokros Lajos nyilatkozatait, akkor a kormányban arra akarták rávenni, hogy papíron fogadja el a tb ominózus 17 milliárd forintos hiányát, amúgy “lesz, ami lesz” alapon. Felelős miniszter ilyen “papíros” hiányhoz nem adhatja a nevét, úgyhogy érthetőnek tartom a Bokros-féle elhatározást. Ha menet közben kiderül, hogy ez a hiány nem tartható, s nem tudjuk tartani a nemzetközi színtéren vállalt kötelezettségeinket, akkor érthetően nem egyszerűen a pénzügyminiszterben, hanem az országban, pontosabban az államban rendül meg a nemzetközi szervezetek bizalma.