Olyan népszerű sosem lesz, mint a Szikla, de érthető, miért őrül meg Amerika John Cenáért

Fiatalkorában sporttudományt hallgatott az egyetemen, és természetesen az amerikai foci szele is megcsapta akkoriban, ám végül menthetetlenül a testépítés felé fordult John Cena, aki július első felében bejelentette: több mint 20 év után felhagy a pankrációval.

„Már egy ideje csinálom ezt, több mint két évtizede vagyok a WWE-ben, és ez idő alatt hihetetlen fellendüléseket láttam, mint amilyen most is van. A WWE a legmenőbb dolog errefelé, ez nem kétséges. És láttam óriási nehézségeket is, amikor senki sem tudja a neved, senki sem akar a barátod lenni, és csak a legelszántabb, legdurvább rajongók állnak ki melletted. Nem áll szándékomban semmilyen módon fizikálisan szerepelni. Nem leszek vendégbíró, nem esek át véletlenül egy asztalon. Semmi ilyesmi. Rajongó és szószóló leszek, és ennyi.”

Noha mindössze 47 éves, ami ebben a sportágban nem számít a plafonnak, a hollywoodi sztárrá avanzsált színész 2025-ben mégis utoljára száll ringbe.

Megteheti: szinte mindent elért pankrátorként; hírnevével és jelentős vagyonával pedig a sportág megítélésén is változtatott.

Cena – sok fiatal pankrátorhoz hasonlóan – Hulk Hoganért rajongott fiatalon. A szőke hajú, ma már 70-et taposó bunyós a hetvenes években kezdte az ipart, 1982-ben már a Rocky III-ba castingolták. Az egyébként Terry Gene Bollea néven anyakönyvezett sportoló többszörös bajnok lett a ringben. 1999-ben Jay Leno műsorában jelentette be, hogy hivatalosan is visszavonul a pankrátorkodástól, csakhogy ez nem jött össze: egészen 2006-ig kellett várni, hogy utolsó profi meccsét letudja.

Később a legnagyobb pankrációszervezet, a WWE kitagadta legendái közül, mert rasszista botrányba keveredett. Aztán persze visszafogadták, konferanszié feladatokat is kapott, és hakniszerűen a mai napig fel-feltűnik itt-ott a ringben. Ő tényleg az a személy, akit sem lenyelni, sem kiköpni nem tud a sportág, azaz pont olyan, amilyennek egy jó pankrátornak lennie kell.

Cena 1999-ben kezdett a pankráció felé kacsintgatni, majd szépen lassan nevet szerzett magának a szakmában The Prototype néven. 2001-ben lépett be hivatalosan WWE-be, ami a legnagyobb pankrátorszervezet Amerikában, három évvel később pedig már legyőzte az aktuális bajnoki címvédőt, John Layfieldet. És az csak az első győzelem volt a sorban: Cena 16 világbajnoki cím birtokosa, egyetlen lépésre van attól, hogy megdöntse az abszolút csúcstartó Ric Flair rekordját (mindketten ugyanannyi címet birtokolnak).

A szintén nagyon ismert Triple H közel volt ahhoz, hogy Flairt beelőzze címek számában, ám ez nem történt meg. Cenának az utolsó évében lehetősége lesz a 17. cím bezsebelésére, meglehet, ahhoz a korábbi legenda beleegyezését is kéri majd. A dolgot könnyíti, hogy Flair már nem tartozik a WWE kötelékébe, ami érthető, hisz 75 éves. Továbbá egy éve aláírt az All Elite Wrestling pankrátorszervezethez, a WWE riválisához, így házon belül aligha fognak Cena elé akadályt gördíteni a rekorddöntésnél.

Annak ellenére, hogy jelenleg a legnagyobb névként beszélhetünk róla a WWE-ben, az utóbbi években nem volt mindig közönségkedvenc: jellemző jelenetnek számított, hogy mikor feltűnt az arénában, két részre szakadt a közönség – egyesek „Let’s go Cena”, mások „Cena sucks” rigmusokkal hergelték egymást. Sokaknak nem vette be a gyomra, hogy ahogy korábban Hoganből és Dwayne Johnsonból, úgy Cenából is hollywoodi sztárt akar faragni a szervezet, miközben antihősből motivációs szlogenekkel házaló, bárgyú jófiúvá lépett elő a ringben.

Ami a filmes karrierje beindulását illeti, a filmstúdióval is rendelkező WWE elsőként a 20th Century Foxszal karöltve finanszírozta Cena első filmjét, A tengerészgyalogost, ami elindította az új pályán a pankrátort. Anyagilag nem számított bukásnak a film, így a WWE Studios megengedhetett magának egy újabb projektet: ez lett a 12 menet. Ezen kívül még egy WWE által koordinált film született, a Legendary, de azt a mozik nem nagyon akarták vetíteni.

Az öltözködés központi szerepet tölt be Cena bunyós karrierjében: a kétezres évek elején hiphoprajongó Vanilla Ice-utánzatként tűnt fel a ringben. Később a filmes szerepeire reflektálva valódi katonává változott: sötét pólókban lépett közönsége elé, melyeken olyan feliratok díszelegtek, mint az „élj gyorsan, de küzdj keményen”, melyek arról árulkodtak, a hiphopos imázsnak annyi, egy sokkal keményebb és céltudatosabb pankrátor lépett előtérbe

2011-ben negyedik stádiumú agyrákot diagnosztizáltak bátyjánál, ami után 2012-ben Cena egy rákellenes alapítványt kezdett támogatni. Szerette volna fölhívni a figyelmet a mellrák elleni küzdelem októberi hónapjára is, és nem értette, hogy a WWE-ben miért nincs senki, aki ugyanígy tegyen, ezért a színész-pankrátor innentől pink pólókban bunyózott. A merchtermékek bevételét pedig több rákellenes alapítvány közt osztotta szét. Milliók csatlakoztak kezdeményezéséhez, 2012 októberének végén pedig már egymillió dolláros bevételről árulkodó csekket adhatott át az alapítványoknak.

Cena fokozódó népszerűségét részben saját motivációjából, részben a pankráció szokatlan természetének köszönheti: a sport és a színészet keverékének számító sportágban könnyen találhatnak példaképeket a gyerekek, épp úgy, mint egy Marvel-filmben. Cena ringben, a vásznon és képernyőn kívüli hatása ebből a dinamizmusból ered: jó érzékkel fölmérte, hogy azok, akik a nevét skandálják az arénákban, egyre fiatalabbak, így a WWE-ben pozitív karakterré változtatták.

Sokan persze óva intették ettől, mondván a pimasz figurákra mindig sokkal vevőbb volt a pankráció közönsége. Ám ő pozitív képet akart magáról kialakítani, szlogenjeit addig formálta, mígnem a „soha ne add fel”-lel megtalálta maga célközönségét.

Hogy Cena személye sikeresen és mélyebb szinten rezonált a közönségével, ahhoz sokak szerint jelentős köze van Vince McMahonnak, a WWE elnökének, többségi tulajdonosának, aki „létrehozta” Cena pozitív figuráját.

A Bleacher Report 2012-ben behatóan foglalkozott McMahon törekvéseivel, melyek a WWE-t érintették: 9/11 után az amerikai társadalom számos nehézséggel szembenézett, a terrorizmustól való félelem pedig soha nem volt még olyan erős, mint akkor. McMahon érezte, hogy a hazafiasságot pénzre lehet váltani, így a WWE-t övező botrányok közepette (pozitív doppingtesztek, gyilkosságok és öngyilkosságok, a pankráció fizikai és szellemi jólétre gyakorolt negatív hatásaira rámutató kutatások) két igazi szupersztárral hozakodott elő a közönségnek. Ők John Cena és Dave Bautista voltak, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy előbbi lesz a valódi befutó.

Egyszerűen Cena megjelenése, szenvedélye, munkamorálja és testfelépítése arról árulkodott, kész mindent megtenni a WWE új alapokra helyezéséért. Ideális poszterfiú lett, aki konkrétan bűzlött a jó tulajdonságoktól.

Cenát megkülönböztette még a többi pankrátortól, hogy hazafias és a hadsereg iránt erős tiszteletet mutat. Olyan jó emberként mutatta magát a ringben, amennyire csak lehetett.

A kritikák valamelyest érthetők vele szemben: Cena karakterének valóban egyetlen dimenziója a jóság. Így nagyon könnyedén megnyerte maga mellé a fiatalabb generációkat, hiszen alapvetően a gyerekek világa még fekete-fehér, végletekben gondolkodnak, csak a jót és a rosszat ismerik. Cena hős a szemükben, és a felnőtt közönség talán épp emiatt megosztott vele kapcsolatban. Az ő világuk olykor szürke és konfliktusos, így sok ellenszenvet szül egy olyan pankrátor, akinek pozitivitása már-már toxikus lehet az érettebb közönségnek.

Akár benne volt ebben McMahon keze, akár nem, Cena mindent az „igyekezet, lojalitás és tisztelet” hármasára épített, azokat az értékeket mantrázta, melyeket a ringen belül és kívül is beépített karakterébe.

Elvitathatatlan ugyanakkor, hogy a pankrátorvilág legnagyobb neveivel vívott csatái örökre beíródtak a WWE történelemkönyvébe, amelyek nemcsak Cena technikai tudásáról adtak hírt, hanem előadói sokoldalúságáról, hogy mennyire jól képes alkalmazkodni más sztárokhoz. Azzal pedig, hogy belépett a filmiparba, a WWE mainstream elismertségének emelésében is jelentős szerepet játszott.

A ringen kívül

Az 1980-ban alapított Make-A-Wish Foundation egy olyan amerikai szervezet, ami súlyos beteg gyerekek kívánságait teljesíti: például találkozhatnak kedvenc színészeikkel, de akadnak olyan kívánságok is, amikor a mindenkori amerikai elnökkel szeretne egy-egy gyerkőc találkozni. Az alapítvány mindennapjaiba 2002-ben lépett be John Cena, akkor teljesítette az első gyerek kívánságát, mostanra több mint 650 ilyen találkozója volt, amivel abszolút csúcstartó a Make-A-Wishnél, sőt, Guinness-rekorder is.

Ha valaha is szüksége lesz rám valakinek, nem érdekel, mit csinálok épp, azonnal abbahagyom, és megyek. Mert ez a legmenőbb dolog. Tényleg eldobok mindent abban a pillanatban, ha valakinek akad egy kívánsága.

– ecsetelte néhány éve a színész, mikor világrekorder lett.

Emellett saját vagyonából egymillió dollárral is támogatta az alapítványt, de nem kizárólag emiatt kezdtek egyre jobban figyelni Cena szavaira a pankráción kívül. 2019-ben készített egy filmet Ne játssz a tűzzel címmel, amiben tűzoltó parancsnokot alakított. Ekkor mérte föl, hogy milyen fontos valójában az elsősegélynyújtók és veteránok támogatása, így bejelentette, hogy 500 ezer dollárt adományoz a kaliforniai erdőtüzekben segítő szervezeteknek. Mint mondta:

Az életüket veszélyeztetik azért, hogy másokat mentsenek.

Még abban a hónapban Cena egy másik civilszervezetet is megdobott egymillió dollárral. A FitOps veteránokat támogat, akik már megkíséreltek öngyilkosságot, és nehezen tudnak a társadalomba visszailleszkedni. Cena elmondta, naponta húsz veterán vet véget életének Amerika-szerte, ő ezt a számot nullára szeretné csökkenteni.

Szeretném tudatni ezekkel az emberekkel, hogy értékesek, szeretik őket és a társadalomhoz tartoznak. Bármire képesek, és ehhez egyenruha sem szükséges.

A színész-pankrátor 2025-ös leköszönésével nagy kihívások elé kerül majd a WWE: nagy eséllyel a szervezetben megújulás következik, és nem lesz kis feladat, hogy Cenához hasonló karizmatikus arcot találjanak majd vezető pankrátornak. Mert akármennyire sótlannak, sablonosnak tűnhet ringben látott karaktere, azon túlmutatóan John Cena hosszú évekig pótolhatatlan alakja lesz a sportágnak, eddig elért eredményei pedig bizonyosságként állnak arról, miért nem szabad alábecsülni a pankráció, s az abban munkálkodó szereplők erejét.