Kultúrakóstolgatás az utcán – képízelítő Japán sajátos hangulatából

Kocsány Kornél szabadúszó fotográfus, a wonderzofphotography oldal kurátora és Gulyás Miklós, Balogh Rudolf-díjas fotográfus közös nepáli útjáról korábban közöltünk egy válogatást. Kornél rendszeresen szervez fotótúrákat, ezúttal a 2023-ban és 2024-ben Japánban készült képei nyújtanak betekintést az ázsiai ország hétköznapjaiba. Fotógalériánkat az ő szavaival vezetjük fel.

„Mitől olyan különleges és vonzó a japán kultúra? Erre a kérdésre sokan keresték már a választ. Az egyik legmeggyőzőbb érv – amelyről Dr. Székács Anna japanológussal is beszélgettem a Japánról készült podcastemben – hogy a japánok hosszú időn keresztül a külvilágtól teljesen elszigetelten, egy rendkívül speciális adottságokkal rendelkező szigeten alakították ki a társadalmi szabályrendszereket. Mindez a külső szemlélő számára teljesen egyedivé varázsolta az ottani emberek gondolkodásmódját és szokásait. Engem is rabul ejtett a japán hangulat, és 2023-ban elterveztem, hogy felfedezem magamnak ezt az egyedülálló kultúrát.

Tudtam, hogy a felszín kapargatásánál tovább csak akkor mehetek, ha hosszabb időt töltök el az országban, és nagy hangsúlyt helyezek arra, hogy állandó kapcsolatban legyek a helyiekkel. Az elmúlt másfél évben bő öt hónapot töltöttem Japánban, és sokat tettem azért, hogy bekerüljek a vérkeringésbe. Szinte végig családoknál laktam. Velük keltem és feküdtem. Eljártam úgynevezett „meetupos” rendezvényekre, ahol a külföldiek különböző programok (túrázás, bulizás, kötetlen kávéházi beszélgetés, sport) keretében ismerkedhetnek meg helyiekkel és vica versa. A workaway-en keresztül – melynek lényege, hogy ellenszolgáltatásért cserébe ingyen jár a koszt és kvártély – laktam és dolgoztam buddhista kolostorban és egy japán-amerikai családnál is.

És persze rengeteget fotóztam. Szinte minden nap jártam az utcákat, figyeltem az embereket, néztem a reakcióikat (vagy azok hiányát). Voltam nagyvárosokban, kisvárosokban, falvakban és természetben. Láttam, hogyan dolgoznak, tömegközlekednek, beszélgetnek, vásárolnak, isznak és buliznak a japánok. A streetfotózásnál jobb eszközt nem is lehetne találni a felfedezésre, hiszen egyszerre aktív és passzív megfigyelés: jut idő a gondtalan szemlélődésre, de a megfelelő pillanat elkapásához szükséges az állandó, éber jelenlét is.

Ízlelgetem, kóstolgatom tehát a japán kultúrát, építem a kapcsolatokat. Terveim szerint minden évben visszatérek majd, bővítem a képanyagot és az országgal kapcsolatos ismereteimet. Mindkét téren óriási a potenciál.”