Kovács András Péter tavaly decemberben a Portré című műsorban beszélt arról, hogy gyerekként nem merte áthívni magukhoz a barátait, félt ugyanis attól, hogy nevetség tárgyává teszik majd, ha megtudják, hogy az édesapja alkoholista. Amikor lányokkal ismerkedett, mindig kitalált valamit, ha az apja foglalkozásáról kérdezték, nem akarta ugyanis elárulni nekik, hogy otthon ül és iszik.
A humorista a Magyar Máltai Szeretetszolgálat A láthatatlan árvák című könyvében is közreműködött, két novellát is írt fájó emlékeiről. Minderről nemrég Rónai Egonnak mesélt a Húzós podcastben, aminek új epizódja péntek este jelenik meg.
Egy részletben, amit a Blikk kapott meg, szó esik arról, hogy amikor A láthatatlan árvák tavaly megjelent, a humorista kis híján összeomlott a könyvbemutatón, visszahallgatva a saját történetét.
Felolvasta egy színésznő az egyiket, úgy, hogy egy pódiumon ülve hallgattam végig a gyerekkoromat. Kétjegyű osztásokat kellett végeznem fejben ahhoz, hogy ne reccsenjek meg… Ezek újra és újra feltörő emlékek. Rám maradt egy apa, akinek gyakorlatilag én voltam az apja. Éveken keresztül tudatosan és szándékosan állt földbe. Én ezt tíz-húszévesen teljesen eszköztelenül néztem végig
– mondta a műsorban.
Arra a kérdésre, hogy vajon az apja el akarta-e pusztítani magát, Kovács azt felelte, bár sosem mondta ki, valószínűleg ez volt a célja. Időről-időre próbálkoztak elvonóval is, a férfi viszont mindig visszaesett. A humorista azóta meg tudott bocsájtani az elhunyt apjának, a fájó emlékek viszont máig megviselik.